A II. világháború európai történései mély és tragikus hatást gyakoroltak a lakosság életére. Bár Magyarországot a háborús események csupán mintegy nyolc hónapig érintették, a pusztítás és az emberveszteség rendkívül súlyos volt. A „felszabadító” szovjet csapatok 1944 szeptemberében érték el Magyarországot, először a visszacsatolt Kárpátalján, majd pedig a trianoni határokon belül. Ennek következtében egy különleges pénztörténeti esemény is zajlott, amely a „Vöröshadsereg Parancsnoksága” szükségpénzeinek kibocsátásához kapcsolódik.
Mi is az a megszállási pénz? ( Az 1899-es és 1907-es hágai egyezmények szerint )
Az 1899-es és 1907-es hágai egyezmények szerint a hadseregeknek a természetben igénybe vett szolgáltatásokért ( requisitio) — amennyiben lehetséges — készpénzzel kell fizetniük. Ha ez nem lehetséges, akkor elismervényt kell adniuk, és a tartozás kifizetését a lehető legrövidebb időn belül teljesíteni kell. A készpénzes kifizetés történhet a) a megszállt állam pénzével, b) a megszálló állam pénzével, vagy c) erre a célra kibocsátott, ún. „megszállási pénzzel”. Az első esetben a készpénzes kifizetés csak akkor lehetséges, ha a megszálló hatalom jelentős mennyiségű közpénzt zsákmányolt a megszállt területen, mivel a hadsereg, amely valamilyen területet megszáll, az állam tulajdonában lévő készpénzt stb. lefoglalhatja. A megszálló hatalom a saját, honi pénzével ritkán fizet, mivel nem érdeke — a háború következtében már így is jelentősen megterhelt — hazai pénzforgalmát feleslegesen növelni azzal, hogy azt a megszállt területekre is átviszi. Így maradt a harmadik lehetőség, a megszállási pénz kibocsátása és használata.
Szovjet katonák, illetve Lebigy Nyikolaj Szergejevics szovjet alezredes ( a kép jobb oldalán ) a Budapesti Apponyi téren 1945 január 2. Szabad sajtó ( Eskü ) út az Erzsébet híd felé nézve, jobbra a Belvárosi templom és a Piarista Gimnázium. ( A kép forrása: Fortepan — ID 58307 )
Az ilyen megszállási pénzek kiadását főként az indokolta — szemben az elismervényekkel történő requisitióval —, hogy a requiráló csapatok által kiállított „elismervényeket” a kiváltásukkor különféle kifogásokkal, mint például „nincs megfelelően kitöltve”, „nem az illetékesek írták alá”, „hamisítványok stb.” elutasították, így ezek egy része nem érte el a célját. Ezzel szemben a megszállt terület pénzegységében és azzal egyenlő értékű törvényes fizetési eszközként kibocsátott megszállási pénzt nem kellett semmiféle más értékre felcserélni, mivel azt minden megszorítás nélkül, mindenféle tartozást kiegyenlíthették vele. Az előnye tehát mindkét fél számára kézenfekvő volt. A II. világháború alatt a szövetséges hatalmak is ilyen megszállási pénzjegyeket bocsátottak ki többek között Franciaországban és Ausztriában. Ezért a Szovjetunió, illetve a hadműveleteket folytató Vörös Hadsereg parancsnoksága is kibocsátott ilyen pénzjegyeket Romániában, Magyarországon, majd Mandzsúriában és Észak-Koreában. Így kerültek ezek a pénzjegyek — a nép nyelvén „vöröspengő” néven ismert — Magyarország egész területén forgalomba, és együtt áramoltak a Magyar Nemzeti Bank bankjegyeivel a fizetési forgalomban 1946. február végéig, amikor a Szövetséges Ellenőrző Bizottság rendelkezése alapján 4,8 milliárd pengő értékben kivonták őket a forgalomból.
A “vöröspengő” ( “hadipengő” ) bankjegyek
A Szovjet Hadsereg Politikai Osztálya, amely az ellenőrzése alá került területeken működött, többek között Magyarország déli és középső részén, így Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok megyékben, röplapokon és plakátokon hirdette ki, hogy a magyar pengő mellett a Szovjet Katonai Parancsnokság által kibocsátott pengő is forgalomban van. A parancs szerint egy hadipengő egyenlő volt egy magyar pengővel ( valójában az árfolyamok területenként és a hadihelyzet függvényében változtak ), és minden állampolgár, hatóság, ipari és kereskedelmi vállalat köteles volt elfogadni mindkét pénznemet. A kibocsátott „hadipengő” bankjegyek jellemzője, hogy a szovjet megszállásra utaltak, de nem szerepelt rajtuk sem Magyarország, sem a megszálló szovjet hatalom neve, hanem a pénznem és a nyelv utalt a hovatartozásukra. Ezen pénzeket a háborús helyzet következtében haditörvények szabályozták, és azok hamisítása szankciókat vont maga után.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A japán gyarmatosítók még 1913-ban olyan törvényt vezettek be, melynek lényege, hogy Koreában csak és kizárólag vak emberek alkalmazhatók masszőrként. Egyrészről ez azért volt jó, mert így a vak embereknek biztosítottak munkát, másrészről pedig a szégyenlős vendégeknek nem kellett feszélyezve érezniük magukat. Ha hiszitek, ha nem, a törvény mind a mai napig érvényben van. |
1000 pengő, Magyarország,1944, orosz megszállás II. világháború ( A kép forrása: katzauction.com )
A Vöröshadsereg Parancsnoksága szükségpénzei 1944. szeptember 23. és 1945. február 28. között voltak érvényben Magyarország területén. Ezeket a pénzjegyeket kezdetben a GOZNAK készítette, de később a Magyarország felszabadítását végző mindhárom ukrán front a maga mindenkori főhadiszállásán állította elő, a GOZNAK által rendelkezésre bocsátott nyomólemezek felhasználásával. Így az I. Ukrán Front Diósgyőrött, a II. Szolnokon, majd később Kiskunhalason, a III. pedig Pakson készítette őket. Ezt igazolja a sorszámozás számjegyeinek eltérő mérete, az alapnyomatok különböző tájolása ( vertikális, horizontális ), és később, a gyors készítés következtében a sorszámozás elcsúszása is — előfordult, hogy a baloldali sorszám eggyel kevesebb volt, mint a jobboldali. Így ezek a pénzjegyek többféle variációban is előfordulnak, ami a harctéri környezetben történő készítésre utal. A bankjegyeket jó minőségű vízjeles papírra, ofszet nyomtatással készítették, és mindegyiken feltüntették a „Vöröshadsereg Parancsnoksága” feliratot, valamint a címletet betűvel és számmal. Az egyes címletek tervezése hasonlított a magyar pengőkhöz, de az értékjelzés és a grafikai elemek eltértek. Ezeknek a szükségpénzeknek a kivitelezése rendkívül egyszerű volt, és kisebb helyi jellegzetességeket leszámítva szinte azonos grafikával bocsátották ki őket a különböző országokban. A kibocsátott címletek között a következő pénzértékek voltak: 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 pengő. A pénzek különböző sorozatokkal és sorszámokkal rendelkeztek, de a pontos kibocsátott mennyiség nem ismert.
Felhasznált források:
epa.oszk.hu, Honismeret, 1985 (13. évfolyam) 2. sz. ( 9. – 10. oldal )
temesvarijeno.blog.hu, Vöröshadsereg Parancsnoksága – Pengő
penzmuzeum.hu, Vörös Hadsereg Parancsnoksága 1 pengő
Hirdetés
