Magyarország volt Európa arany, és ezüstbányája! Aztán jöttek a törökök, kimerültek a lelőhelyek, és végül, Trianon…

A történelmi és a mai Magyarország területén az ókor óta ismeretesek aranylelőhelyek. Írásos és régészeti adatok alapján tudjuk, hogy a Kárpát-medencében az aranyat már az ókorban is ismerték és termelték az itt élő népek. Az első írásos adatunk Hérodotosztól származik, aki a Maros mentén élt agatiriszekről említi, hogy “Erdély területén” aranyat bányásznak. Feltehetően a görög mondavilágban szereplő, hősként tisztelt Jászon aranygyapjúja is Erdély földjéről származott.

A rómaiak i. sz. I-III. századi aranybányászata Dácia provincia területén, a mai Erdélyben nagyon gazdag tárgyi emlékeket hagyott maga után. Írásos emlékek alapján van tudomásunk arról is, hogy Pannónia földjén – a mai Mosonmagyaróvár és Győr közötti Duna szakaszon – rabszolgákkal évente mintegy 800 kg fövenyaranyat mostak. Feljegyzések maradtak fenn arról is, hogy a Mura hordalékából hasonló mennyiségű fövenyaranyat mosta ki. A kora középkorból származó régészeti adatok alapján tudjuk azt is, hogy a germán népcsaládhoz tartozó kvádok Selmecbánya környékén a VI. században aranyat és ezüstöt bányásztak.

Honfoglaló őseink az új hazába való érkezésükkor művelés alatt álló nemesfémbányákat találtak, amelyeket az őshazákban szerzett ismereteik alapján kezdettől fogva tovább műveltek. Biztos ismereteink vannak arról, hogy a szatmári bányavidékhez tartozó Selmecbányán ezüstöt és aranyat bányásztak. Az erdélyi aranylelőhelyek műveléséről csak jóval későbbi időből vannak biztos adataink.

A nemesfémekről szólva érdemes megjegyezni, hogy honfoglaló őseinknek kiváló ismereteik voltak a korabeli fémárakról. Egyáltalán nem véletlen az, hogy kalandozásaik során főként az ezüstben gazdag német városokat rabolták ki, az így szerzett ezüstzsákmányból ( korabeli pénzmosás ) szent királyunk, István 1002-ben Európa legjobb pénzét verette. Ez a pénz akkor a Lappföldtől, Rómán keresztül egész Nyugat-Európában elterjedt volt, a szó igazi értelmében a kincsképzés szerepét töltötte be. Árpád-házi királyaink Szent István törvényeit szentesítették, szabályozták a bányászatot, különös hangsúllyal a nemesfémbányászatot. Kimondták, hogy a föld méhe a királyé, a kibányászott nemesfémeket a kincstárnak kell beszolgáltatni.

Kivételt ez alól az esztergomi prímással, az ország második közjogi méltóságával tettek. A Szent István-i “bányatörvény” a prímásnak megengedi, hogy birtokain bányákat műveljen és bírja azok hasznát. Ide tartozik az is, hogy Európa első – jogi értelemben vett – bánya-jogát IV. Béla királyunk adta ki 1245-ben, amelyet “Selmeci Városi Bányajogkönyv” néven ismerünk.

Középkori pénzverést ábrázoló fametszet, ( A kép forrása: WIKIPEDIA /HANS BURGKMAIR )

Bölcs királyaink intézkedései egyedülállóan gyors növekedést eredményeztek a magyar aranytermelésben. Ebben az időben, és egészen a XVI. századig az európai aranytermelésben Magyarország volt az első helyen. A XIII. század második felében aranytermelésünket az európai termelés öthatodára, a világtermelés kéthatodára becsülik. Ezüsttermelésünk pedig az európai termelés egynegyedét adta. Ekkor évente körülbelül 1000 kg aranyat és 10 000 kg ezüstöt termeltek a magyar bányák.

Az Anjouk, Zsigmond és Mátyás királyunk korában a kitermelt arany mennyisége meghaladta az 1500 kg-ot, ami a XIV. század végére 2500 kg-ra emelkedett. Az ezüsttermelés a XV. század végére ( Amerika felfedezése miatt ) 3000 kg-ra csökkent, majd a XVI. század elején évi 6000 kg-ra emelkedett. A Magyarországon ebben az időszakban termelt nemesfémek jelentőségét megítélhetjük abból a becslésből, amely szerint az ókortól Amerika felfedezéséig összesen 13 millió kg arany került forgalomba. Jelenleg évente 2,5 millió kg arany a világtermelés, az emberiség által eddig kitermelt arany mennyiségét 110 millió kg-ra becsülik.

A középkori magyar ércbányászat hanyatlását a felszín közeli gazdag telepek kimerülése mellett jelentősen befolyásolta az ország középső területének török kézre jutása, illetve ennek eredményeként az ország három részre szakadása. A törökök kiűzése után még hosszú időre volt szükség az ércbányászat talpra állításához.

A nemesfémbányászat újabb virágkora Mária Terézia uralkodásának idejére tehető. A királynő intézkedései nyomán jelentős technikai újításokat vezettek be a magyarországi ércbányákban, melyekkel csökkentették a vízveszélyt, növelték a termelékenységet. Az egész magyar bányászatra kiható intézkedése nyomán alakult meg a Selmeci Bányászati Akadémia. II. József uralkodása idejére esik Born Ignác amalgámos aranykinyerési módszerének bevezetése, mellyel az arany kinyerése az ércekből hatékonyabbá vált. Módszerét Selmecbánya melletti Szklenón mutatta be.

Selmecbánya Marsigli szerint: 1726-ban készült rajz az aranybányáról, ( A kép forrása: WIKIPEDIA / LUIGI FERDINANDO MARSIGLI )

A bemutatóra számos országból érkeztek érdeklődő szakemberek, ez adott alkalmat arra, hogy itt alakítsák meg a világ első nemzetközi tudományos társaságát a “Societat der Bergbaukunde”-t. Born Ignác felfedezése nemcsak a magyar, hanem az egész világ aranytermelésére is hatással volt még századunkban is. A felvidéki, a szatmári és az erdélyi nemesfém-bányászat a XIX. század végén megközelítette az évi 2000-3000 kg arany- és a 20 000-30 000 kg ezüsttermelést. Körülbelül ezt az évi termelési lehetőséget vesztettük el a trianoni békediktátummal. Ezzel Magyarország sok más mellett elvesztette az összes működő színes- és nemesfémbányáját és az ezekhez tartozó feldolgozóiparát is. Az csak a későbbiek során derült ki, hogy a feldolgozó-ipari háttér elvesztése még nagyobb csapás volt az ország gazdasági életére, mint a bányák elvesztése.

Aranybányászok, 1906 – Körmöczbánya, ( A kép forrás: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum, Erdélyi Mór cége )

1933-ban került állami kezelésbe a recski ércbánya, amely a két világháború között az ország egyetlen nemesfémbányája volt. Itt az ércek dúsítására flotáló mű is létesült. A recski ércbánya nemesfémtermelése az 1970-es évek elejéig, a bánya bezárásáig évente átlagosan 80 kg arany és 800 kg ezüst volt. Az 1950-es években megnyitott gyöngyösoroszi ércbánya jelentős cink- és ólomérc-termelésével ( évi 100.000-200.000 tonna érc ) 1985-ig a Kárpát-medence legnagyobb termelésű ércbányája volt. A bánya bezárásáig illetve szüneteltetéséig – amelyre a feldolgozó-ipari háttér ( színesfémkohó ) hiánya miatt került sor – évi 30- 40 kg aranyat és 800-1000 kg ezüstöt szolgáltatott, de ez a mennyiség mindenkor a bérfeldolgozást vállaló külföldi feldolgozó haszna lett.

A mai Magyarországon, már nem bányásznak sem aranyat, sem ezüstöt, de vannak még pár 100-an, akik aranymosással keresik ezt a csodás nemesfémet. Megélni belőle már nem lehet, hobbinak tekintik. Az így megtalált aranyat,  a Magyar Nemzeti Bank váltja be, ez az egyetlen legális út amivel pénzé tehető az így talált nemesfém.

( MTI-fotó: Varga György )

Illetve még tavaly szeptemberi hír, hogy: a nagyirtáspusztai területen megkutatott ércvagyonban 1075,8 tonna termésarany és 909 tonna termésezüst van, míg Rózsabánya térségében 18,6 tonna arany és 98,85 tonna ezüst földtani vagyon vehető számba. Vagyis lehetséges, hogy nemesfémbánya nyílhat újra a Börzsönyben. A szándékot a Hun-Bányászat Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Kft. fogalmazta meg, amely terveit és számításait tavaly elküldte a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálathoz ( MBFSZ ), azt kérve, hogy végezze el a koncessziós bányászati engedély kiírását megelőző érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatot.

A munka egy 44,23 négyzetkilométeres területen folyna, a Nagyirtás és a Rózsa-hegy kutatási zónában. A területen már a késő Árpád-kor óta termeltek ki nemesfémet, geológiai és geofizikai megkutatottságának bőséges az irodalma, de most nincs rajta egyetlen hatályos érckutatási terület sem.

Forrás: Nagy Béla, Természet Világa, 1998. II. különszám, 57-60. olda,l / MTI, / wikipedia.org