Több mint egy évszázada tévednek a numizmatikusok! A “tabua” sohasem volt fidzsi fizetőeszköz!

A sziláscetek ( bálnafélék ) alsó állkapcsából származó fogakat számos csendes-óceáni szigetországban, például Tongán és Fidzsin rendkívül nagyra értékelték és értékelik mind a mai napig. Különösen a fidzsi kultúrában játszanak központi szerepet olyan régóta, hogy eredetük már a kollektív emlékezeten is túlmutat. Ezért nem volt meglepő, amikor a fidzsi decimalizált pénzrendszer 1969-es bevezetésekor ezek ábrázolásai is megjelentek az új érméken. A tabua, azaz a polírozott bálnacsontfogak képe azóta is visszatérő motívum a fidzsi pénzérmék és papírpénzek világában.

A nagy félreértés: A bálnacsontfogak mint állítólagos valuta

A numizmatikai világban sajnálatos módon régóta elterjedt az a tévhit, hogy a bálnacsontfogakat Fidzsin egyfajta fizetőeszközként, azaz valutaként használták a pre-európai időkben. Ez az elképzelés immár több mint száz éve tartja magát, és az egyik legmakacsabb numizmatikai tévhitnek bizonyul. A fidzsi kultúrában a csodálatosan megmunkált bálnacsontfogakat „tabua” néven ismerik, és rendkívüli spirituális értékkel ruházzák fel őket. A „tabua” elnevezés maga is a „tabu” ( szent, tiltott, megszentelt ) szóból ered. Hagyományosan fonott növényi rostokból készült zsinór ( sinnet ) kapcsolódik hozzájuk, amelyet a fog két végéhez rögzítenek. A tabua a fidzsi társadalom elengedhetetlen részét képezi. Minden jelentős ceremónián és formális eseményen szerepet kapott és kap a mai napig is. Elfogadása egy törzsfőnök által erkölcsi és spirituális kötelességet rótt rá, hogy bizonyos tetteket végrehajtson vagy adott megállapodásokhoz tartsa magát.

Fidzsi tabua, Tárgy száma: 2006/21/9, Készítési időszak: kb. 1900. Ez a fidzsi tabua, vagyis nyakék, egy ámbráscet fogából készült. A tárgy egy olyan gyűjtemény része, amelyet Tibetből, Nepálból, Fidzsiről és Dél-Afrikából származó személyes és ceremoniális tárgyak alkotnak. A gyűjteményt a felajánló és férje hosszú évek utazásai során állították össze. Fidzsi hagyományai szerint a tabua ( ejtsd: tambua ), amely az ámbráscet felső állkapcsának fogából készül, a fidzsi társadalom egyik legfontosabb kulturális tárgyának számít. A tabua-t ajándékként adták engesztelésül vagy tiszteletük jeleként (amit sevusevu-nak neveznek). Kiemelt szerepet játszott a rivális törzsfőnökök ( ratu ) közötti tárgyalásokban is. Ha egy törzsfőnök elfogadott egy neki nyújtott tabua-t, azzal kötelezte magát arra, hogy teljesíti az ahhoz kapcsolt kérést vagy elvárt cselekedetet. A tabua fontos ajándék volt esküvői szertartások során is, illetve a halott férfiakat gyakran temették el saját tabua-jukkal és harci bunkóikkal, hogy azok segítsék őket a túlvilágon. A tabua a mai napig fontos jelképe a fidzsi kultúrának: szerepel a fidzsi 20 centes érmén, valamint számos reklámkampányban is. Ez a konkrét példány a „RATU OALO” feliratot viseli, amely valószínűleg Oala törzsfőnökre utal, aki a tárgy tulajdonosa vagy eredeti birtokosa lehetett. Eredetileg a tabua rendkívül ritka tárgy volt, mivel az ámbráscet fogai csak partra sodródott bálnákból vagy a szomszédos Tongával folytatott kereskedelem révén voltak beszerezhetők. Maga a szokás is Tonga szigetéről eredhetett. Az 1800-as évek elején, amikor a tabua egyre ismertebbé vált, elefántcsontból és rozmáragyarból készült hamis példányok ezrei jelentek meg a piacon. A tömeggyártás végül hozzájárult az európai scrimshaw-művészet ( faragott vagy vésett bálnacsont- és elefántcsonttárgyak készítésének ) elterjedéséhez. ( A kép forrása: collection.powerhouse.com.au )

A tabua ajándékozásának különböző alkalmai közé tartozott:

• Születések, házasságok és halálesetek megünneplése vagy gyásza

• Fontos látogatók fogadása és búcsúztatása

• Törzsfőnökök beiktatása

• Különleges tiszteletadás

• Kedvezmények kérése

• Bűnbánat és engesztelés céljából történő ajándékozás

• Személyes és közösségi szerződések megpecsételése

 

A tabua és a bálnacsontok eredete

A tabua nem kizárólag bálnacsontfogakból készült, bár a fidzsi társadalomban ezek voltak a legértékesebbek. Az európai érintkezés előtt minden fidzsi tabua, amely elefántcsontból készült, olyan ámbráscetekből származott, amelyek Fidzsi partjainál sodródtak partra, vagy amelyeket más csendes-óceáni szigetekkel folytatott kereskedelem útján szereztek be.

---

A 19. század elején élt brit kalandor és felfedező, William Lockerby naplójában megjegyzi, hogy a bálnacsontfogak „a legértékesebb” fidzsi javak közé tartoztak. Leírása szerint:

„Nagy ünnepek alkalmával a nyakukba akasztják, és leányaikkal együtt adják őket hozományként a házasságban.”

Lockerby emellett kereskedelmi útmutatót is írt szantálfával foglalkozó kereskedők számára, amelyben a tabua is szerepelt mint értékes árucikk:

„Az elefántcsont a legértékesebb cikk, különösen ha bálnafog alakban van megmunkálva. Azok, akik birtokolják ezeket, hatalmas gazdagságot halmoznak fel leányaik hozományaként és békekötéskor is használják őket.”

Lockerby és más korabeli európai utazók beszámolói vezettek el ahhoz a tévhithez, hogy a bálnacsontfogak Fidzsin egyfajta pénznemként működtek volna.

20 cents, Fidzsi, 1969. Előlap: Erzsébet királynő jobbra néző mellszobra. Hátlap: Tabua ( A kép forrása: Taryn Ellis, Museums Victoria, collections.museumsvictoria.com.au )

A cáfolat: Miért nem volt a tabua, fidzsi valuta?

Egy tárgy spirituális és társadalmi jelentősége nem egyenlő pénzügyi értékével. A 19. századi európai kereskedők valószínűleg vagy nem értették a különbséget, vagy nem is érdekelte őket. A bálnacsontfogak számukra pusztán egy csereáru volt, amelyet lőfegyverekért, fehér kagylókért, szövött szövetekért és egyéb európai termékekért cseréltek el. A társadalomkutatók és történészek egyértelmű állásfoglalása szerint a tabua soha nem funkcionált pénzként. Ennek ellenére számos numizmatikai kiadvány és aukciós katalógus ma is „fidzsi primitív pénzként” hivatkozik rájuk.

Számos ausztrál és óceániai érmékkel foglalkozó könyv állítja ezt. Például Tom Hanley és Bill James Collecting Australian Coins ( 1966 ) című művében az alábbi állítás szerepel:

„A bálnacsontfogakat egészben vagy szeletekre vágva pénzként használták a Fidzsi-szigeteken, mielőtt azok brit gyarmattá váltak.” ( p. 209 )

Ez a téves információ valójában Coleman Hyman 1893-as Coins, Coinages and Currency of Australasia című könyvéből származik, amely ezt írja:

„A Fidzsi-szigeteken a bálnacsontfogak a mai napig forgalomban vannak a bennszülöttek körében, bár az angol és egyéb európai lakosok különféle pénznemeket használnak.” ( p. 147 )

A legnagyobb hatású forrás azonban Paul Einzig 1948-ban megjelent Primitive Money in its Ethnological, Historical and Economic Importance című könyve, amely egy egész fejezetet szentelt a „bálnacsontfog pénznemének Fidzsin”. Itt az alábbi félrevezető állítások olvashatók:

„A bálnacsontfogak a barter egyik kedvelt közvetítő eszközei voltak.” ( pp. 44-45 )
„Egyetlen bálnacsontfog is elegendő volt egy nagy kenu megvásárlásához.” ( p. 377 )
„Széles körben használták menyasszonyi hozományként.” ( p. 384-385 )

G.K. Roth The Fijian Way of Life című művében világosan kijelenti:

„A fidzsi társadalomban a pénz fogalma nem létezett az európaiak érkezése előtt.”

Alison Hinston Quiggin Survey of Primitive Money című könyve még határozottabb:

„Egy modern tudományos feljegyzés szerint a pénz olyan tárgy, amely elismert csereeszközként, értékmérőként és vagyon szimbólumaként funkcionál. A tabua nem rendelkezett ilyen tulajdonságokkal.”

Összegzésként: a tabua mindig is szent tárgy maradt, amely spirituális és társadalmi szereppel bírt, de sohasem volt fidzsi fizetőeszköz.

Felhasznált forrás: numismaticnews.net, Kerry Rodgers: Fiji’s tabua often misunderstood