Két ország és több őslakos közösség is harcba száll a 20 milliárd dollárra becsült kincsért! Mostanra beigazolódtak az eddigi feltételezések: valóban a legendás San José spanyol gálya roncsát találták meg 2015-ben, amely 1708-ban süllyedt el a Karib-tenger mélyén, fedélzetén felbecsülhetetlen értékű arannyal, ezüsttel és smaragdokkal.

Már korábban is írtunk erről a hajóroncsról, és bár már akkor is megnevezték ( San José ), a mostani hír is valóban szenzáció, hisz beigazolódtak a feltételezések, ugyanis három évszázaddal azután, hogy a Karib-tenger mélyére süllyedt, most először sikerült hitelesen azonosítani a történelem egyik leggazdagabb hajóroncsát, a San José spanyol gályát. A hajó – fedélzetén mesés arany-, ezüst- és smaragdkinccsel – 1708-ban veszett oda, és kincsének mai értéke több mint 15 milliárd font, azaz mintegy 20 milliárd dollár lehet. A korszerű víz alatti képalkotó technológia révén most már szinte kétséget kizáróan bebizonyosodott a hajóazonosítás. Az esemény nemcsak régészeti mérföldkő, hanem komoly nemzetközi viták és jogi csatározások nyitánya is lehet, hiszen több ország és őslakos közösség is igényt tart a mesés kincsre. 

A történelem „legértékesebb roncsának” tartott spanyol hadihajó, a San José, épp Peru kincseit szállította Spanyolországba, hogy finanszírozza a spanyol örökösödési háború spanyol oldalát, amikor 1708-ban a brit hadiflotta elfogta. A mesés kincsekkel – arannyal, ezüsttel és smaragdokkal – megrakott hajó elsüllyedt, és évszázadokra eltűnt a szem elől. Kincsét mai értéken akár 20 milliárd dollárra ( 15 milliárd font ) becsülik. A kolumbiai haditengerészet már 2015-ben felfedezett egy roncsot, de akkor még nem tudták egyértelműen bizonyítani, hogy valóban a San José lenne. Most azonban korszerű víz alatti képalkotó technológiák segítségével sikerült elemezni a mintegy 600 méter mélyen, a kolumbiai Karib-tenger fenekén fekvő roncs egyes rakománydarabjait. A Antiquity régészeti folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók egy távirányítású, víz alatti robotjárművet használtak, amellyel nagy felbontású képeket készítettek azokról az érmékről, amelyeket a hajó tatja közelében találtak.

Három különálló macuquina ( kézzel vert ezüstérme ) halmozódási területet azonosítottak a hajó tatjának bal oldalán ( b és c ) és jobb oldalán ( a ) is. Ezek az érmék csoportokban, szétszóródva helyezkednek el, és körülöttük a rakomány, a tüzérség és a hajón zajló mindennapi élet tárgyi emlékei találhatók. ( A kép forrása: ARC-DIMAR, 2022; az ábrát a tanulmány szerzői készítették. )

Ezután digitális 3D-modell készült a roncsról és a leletekről, ami lehetővé tette az érmék részletes vizsgálatát. A hajón talált érmék elemzése arra utal, hogy azok kézzel vert ezüst „macuquina” típusú pénzek, rajtuk Kasztília és León heraldikai szimbólumaival, valamint jól olvashatóan az 1707-es verési évszámmal. A kutatók szerint ezek az érmék Peruból származhattak. Emellett a roncs között a kínai Kangxi-dinasztia ( 1662–1722 ) porcelánjai, valamint 1665-ből származó ágyúfeliratok is előkerültek, ami mind azt erősíti, hogy a hajó valóban a 18. század elején süllyedhetett el. Daniela Vargas Ariza, a kolumbiai Haditengerészeti Kadétiskola és a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet vezető kutatója szerint a San José az egyetlen ismert hajó, amelyre ezek a jellemzők maradéktalanul illenek. A kutatók hozzátették: „Ez a felfedezés ritka lehetőséget kínál egy víz alatti régészeti lelőhely feltárására, és elmélyítheti tudásunkat a gyarmati kori tengeri kereskedelemről és útvonalakról.” Ez még csak egy hosszú távú projekt első lépése. A kezdeti fázisban nem terveznek sem kiemelést, sem ásatást, amíg a teljes lelőhely részletes feltérképezése meg nem történik”

Nagy felbontású, helyszíni felvétel a tat bal oldali szakaszán található macuquina-érmehalomról, amelyen jól kivehetők a tengerfenéken megfigyelt érmék elülső és hátoldali oldalai.  ( A kép forrása: ARC-DIMAR, 2022; az ábrát a tanulmány szerzői készítették. )

A San José tulajdonjoga azonban komoly vitákat szült: Spanyolország és Kolumbia egyaránt magának követeli a hajót és rakományát, míg őslakos csoportok is igényt tartanak rá, mondván, hogy őseik bányászták ki a kincseket, így kártérítés illeti meg őket. Továbbá egy Sea Search Armada nevű amerikai kincsvadász cég is bejelentkezett a zsákmány egy részéért, mivel állításuk szerint ők azonosították a roncsot, és erről értesítették a kolumbiai hatóságokat – remélve, hogy jogosultak lesznek a lelet felére.