A dél-amerikai Amazonas-medencéről hosszú időn át az a kép élt a tudományban, hogy az európai hódítás előtt ritkán lakott, érintetlen őserdőség volt. Egy új, a Nature tudományos folyóiratban megjelent kutatás azonban alapjaiban kérdőjelezi meg ezt az elképzelést. A légi lézerszkennelés ( LiDAR ) segítségével a kutatók hatalmas, geometrikus földmunkákból álló hálózatot fedeztek fel Délnyugat-Amazóniában, amely egy eddig ismeretlen, magas fokon szervezett civilizáció létezésére utal. Az úgynevezett Aquiry-kultúra fénykorában akár 1,25–3 millió embernek is otthont adhatott, ezzel a Kolumbusz előtti Amerika egyik legjelentősebb társadalmává válhatott.
A kutatás során nemzetközi régészcsapat 2024-ben Brazília Acre és Amazonas államaiban végzett LiDAR-felmérést. Ez a technológia lézerimpulzusok segítségével „átlát” a sűrű lombkoronán, így részletes domborzati képet készít az erdő alatt rejtőző felszínről. A mintegy 4497 négyzetkilométeres vizsgált területen összesen 432 földművet azonosítottak, amelyek közül 396 korábban teljesen ismeretlen volt. A felfedezés rámutatott arra is, hogy a hagyományos műholdfelvételek jelentősen alábecsülték a lelőhelyek számát. Egy erdőirtással érintett területen például a LiDAR 156 földművet mutatott ki, miközben a műholdképeken korábban csupán 30 volt felismerhető. A kutatók becslése szerint az egész kulturális tájban akár 24–30 ezer hasonló építmény is rejtőzhet, amelyek közül mintegy kétharmad az Aquiry-korszakhoz köthető.
A vizsgált terület térképe.
A földművek építése körülbelül Kr. e. 600 és Kr. u. 850 között zajlott. A létesítmények mély árkokból, magas földsáncokból, kör, négyzet és más geometrikus alakzatokból, valamint az ezeket összekötő utakból álltak. A legtöbb geoglifa 0,35–14 hektár közötti területet foglal el, de a legnagyobb ismert példány közel 50 hektáros. Az árkok helyenként 9–13 méter szélesek és akár 5 méter mélyek is. A kutatók szerint ezek az építmények nem katonai erődítmények voltak. Nem találtak jelentős védelmi elemeket, és arra sincs bizonyíték, hogy az emberek állandó jelleggel a földsáncokkal körülvett területeken éltek volna. Sokkal valószínűbb, hogy ezek közösségi, politikai és vallási központként működtek, ahol a környező települések lakói időszakonként összegyűltek ünnepségekre, szertartásokra, tanácskozásokra és közös munkára. Egy ilyen monumentális építési program fenntartása mintegy 1500 éven keresztül fejlett szervezést, munkamegosztást és kiváló geometriai ismereteket igényelt. A felfedezés a népesség nagyságáról alkotott korábbi elképzeléseket is átírhatja. Korábban a régió lakosságát mindössze mintegy 60 ezer főre becsülték, amikor még csupán körülbelül 200 földmű volt ismert. Az új adatok alapján azonban a kutatók úgy vélik, hogy az Aquiry-időszakban hozzávetőleg 16 660 monumentális központ létezhetett, amelyek 25–60 százaléka egy időben működhetett.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A Cooper Underwear nevű cég 1904-ben piacra dobta legelső pólóját, amit valójában a szingli férfiaknak találtak ki. A ruhadarabon se cipzár, se gomb, se zseb nem volt, ami nagyon megkönnyítette a férfiak életét, merthogy nem volt feleségük, aki ezeket visszavarrta volna. Mivel egy nagyon egyszerű és praktikus felsőrészről volt szó, ezért hamar népszerű lett a főiskolai hallgatók, majd a katonák között. |
Különböző földmunkák típusai topográfiai kontextusukkal. a, Piloto. b, D. Schaan. c, Fazenda Atlântica. d, amag34/Lid24_05_43a. e, Lid24_05_44a. f, Lid24_09_1b. A digitális terepmodelleken domborzatárnyékolást és színeket alkalmaznak; a dőlt betűs számok az ezekből a modellekből származó relatív magasságot ( méterben a tengerszint felett ) jelzik.
Ha egy-egy központ fenntartásában átlagosan 300 ember vett részt, akkor a teljes népesség elérhette az 1,25–3 millió főt. A civilizáció magterületén a népsűrűség 13,6–32,6 fő lehetett négyzetkilométerenként, ami jóval magasabb, mint amit korábban az Amazonas belső vidékeiről feltételeztek. Az Aquiry közösségek nemcsak monumentális építményeket emeltek, hanem tudatosan alakították környezetüket is. Kukoricát, maniókát, tökféléket, édesburgonyát, babot, földimogyorót és csilipaprikát termesztettek. Számos brazil diófa és ehető pálmafaj ma is különösen gyakori a régészeti lelőhelyek közelében, ami arra utal, hogy elterjedésük részben az egykori emberi tevékenység eredménye. A kutatók szerint a bambuszban gazdag területek rendszeres égetése javíthatta a talaj termékenységét, miközben az emberek vízrendszereket, mezőgazdasági parcellákat és úgynevezett erdőkerteket is fenntartottak. Mindez azt bizonyítja, hogy az Amazonas őserdeje nem érintetlen vadon volt, hanem évszázadokon át tudatosan formált kultúrtáj.
Az Aquiry-civilizáció története új megvilágításba helyezi az Amazonas múltját. A kutatás azt sugallja, hogy a térségben fejlett, nagy létszámú és jól szervezett társadalmak éltek, amelyek jelentős hatást gyakoroltak környezetükre. Bár a monumentális geoglifák építése a 9. század körül megszűnt, a lakosság nem tűnt el teljesen, hanem más települési formákra tért át. A sűrű esőerdő alatt azonban valószínűleg még számtalan feltáratlan emlék rejtőzik. Ha a jövőben más amazóniai területeken is hasonló régészeti tájak kerülnek elő, az alapjaiban változtathatja meg a Kolumbusz előtti Amazonas népességéről és az ember tájformáló szerepéről alkotott tudományos képet.
Hirdetés
