Hunyadi János aranyforintja ( a „legendás” holló aranygyűrűvel – a jelkép első megjelenése )

Hunyadi János, a legendás hadvezér és kormányzó nemcsak haditetteivel, hanem pénzverési tevékenységével is maradandó nyomot hagyott a történelemben. 1446 és 1452 között kibocsátott aranyforintjai, köztük a Nagybányán vert példányok, a korabeli magyar pénzverés kiemelkedő darabjai. Ezek a pénzek nemcsak Hunyadi hatalmának jelképei, hanem a középkori Magyarország gazdasági és politikai erejét is tükrözik.

A 1444-es várnai csatában az oszmánok megsemmisítő vereséget mértek a seregére, amelyet a történelemben híres magyar hadvezérként ismert Hunyadi János vezetett. A csatában elesett a fiatal magyar király, III. Jagelló Ulászló, akinek holttestét soha nem találták meg, ám nevét az utókor Várnai Ulászlóként őrizte meg. 1445-ben a magyar országgyűlés Hunyadit az ország 5 kapitányának ( adminisztrátorának ) egyikévé választotta, majd 1446-ban kormányzói tisztséget (  Magyar Királyság kormányzója ( régense ) ) kapott Magyarországon. Kormányzóvá választása után Hunyadi pénzverésbe kezdett. A magyar nép és heraldika köztudottan kedveli a madarakat, ami a pénzeken is tükröződik. Megjelenik a fehér lengyel sas, a német heraldikában használt kétfejű sas, és mindenekelőtt a legendás magyar turulmadár ( törökül „Tuğrul”, egy sólyomfajta ), amelynek tiszteletére a magyar nemzet Európa legnagyobb bronzmadár-szobrát állította, tizenöt méteres szárnyfesztávval. A turulmadár legendája szerint vezette a magyarokat a Kárpát-medencébe, mutatta meg Buda helyét, és egykor megmentette a honfoglalókat a kunok támadásától. A turul szobrai egykor a magyar határok mentén sorakoztak, ám az ország területének csökkenésével sokat közülük beolvasztottak. Hunyadi kormányzóként egy aranyérmét is veretett, amelyen elsőként jelent meg a magyar heraldikában egy holló aranygyűrűvel a csőrében. Ezek az érmék különösen ritkák és értékesek a numizmatikai piacon, és mivel jelentős szerepet játszottak a magyar történelemben, általában állapotuktól függetlenül is magas áron kelnek el.

Hunyadi János aranyforint ( florin ), Nagybánya, 1446. Előlap: Négyszeres címer: kétszer Árpád-sávos, magyar kettős kereszt, csúcsban aranygyűrűt tartó Hunyadi holló; gyöngykörön belül. Hátlap: Szent László szemben állva, jobb kezében bárdot, bal kezében országalmát tart; mindkét oldalán egy „n” betű és egy pajzs ( verdejegy ). ( A kép forrása: rauch-auctions.bidinside.com )

Nem sas, nem sólyom, nem griff, vagy turul – hanem holló! Csőrében aranygyűrűvel. Akár A holló és a róka meséje 🙂 A modern genealógusok – afféle DNS-kutatók – a Holló legendáját hozzák fel Hunyadi családjának eredetének magyarázatára. Szerintük Hunyadi a trónigényét igazolandó terjesztette el ezt a történetet. A legenda szerint születésekor egy királyi gyűrűt kapott, amelyet egy holló elragadott, ám ő lenyilazta a madarat, és visszaszerezte azt. Ez a történet a hollót mint Hunyadi címerállatát magyarázza – amely aztán fiára, a legnagyobb magyar királyra, Hunyadi Mátyásra is öröklődött, akinek neve latinul „Corvinus”, vagyis holló.

Az “oláh”? Hunyadi János

A Hunyadi család első ismert említését egy 1409. október 18-án kelt oklevél tartalmazza, amelyben Luxemburgi Zsigmond király  ( 1387–1437 )  Hunyadvárat és annak birtokait Hunyadi János apjának, Serbe fiának, Vajknak ( Woyk filii Serbe ) adományozta. Az irat Vajk testvéreit, Magast és Radolt, valamint az ugyancsak Radol nevű unokatestvérét is megemlíti. A korabeli források egyöntetűen arról tanúskodnak, hogy Hunyadi nemesi, de alacsony származású volt. A család ellenségei, például a Cillei-krónika, úgy vélték, hogy nem számított „megfelelő nemesnek”, míg Jan Długosz szerint „szerény és csekély állapotú” volt. Hasonló véleményt fogalmazott meg Aeneas Silvius Piccolomini is. A Thuróczy-krónika és Bonfini szerint Hunyadi apja Havasalföldről ( más néven: Román-alföld, régen: Munténia, Vlahföld, Oláhország ) érkezett Zsigmond udvarába, talán 1395-ben, amikor a király Mircsa vajda trónra való visszahelyezéséért vonult hadba a törökpárti Vlad ellen. Hunyadi anyjáról biztos információk nem maradtak fenn. Bonfini szerint előkelő görög családból származott, bár ugyanő azt is állította, hogy a Corvinusok a római Valerius-nemzetség leszármazottai. Az 1409-es adománylevél említése alapján Hunyadi ekkor még gyermek lehetett. Valószínűleg jóval fiatalabb volt, mint az 1386-ban született Kapisztrán János, akit egy nehéz ütközet előtt éppen életkora miatt akart visszatartani. A későbbi II. Piusz pápa, Piccolomini is utalt a köztük lévő jelentős korkülönbségre. Hunyadit 1430 áprilisában még rang nélkül említik, ám 1434-ben már „udvari vitézként” ( aulae nostre miles ) hivatkozik rá Zsigmond egyik oklevele. A középkori német szokásjog szerint egy nemesi származású fiú 8 évesen lett apród, 14 évesen hadapród, és ha kiérdemelte, 21 évesen ütötték lovaggá. Születési idejét a legtöbb tudományos forrás 1407 körülre teszi, míg mások az 1409-es első említésből indulnak ki, amely szerint ekkor még gyermek volt. Az biztosnak tűnik, hogy jelentősen fiatalabb volt a 23 éves Kapisztrán Jánosnál.

Az 1435-ös királyi adománylevél így említi: „Iohannes dictus Olah filius condam Woyk de Hunyad”, azaz szabad fordításban: „néhai Hunyadi Vajk fia, Oláhnak mondott János”. ( A kép forrása:  Hungaricana )

A „oláh” kifejezés a középkorban nem hordozta a mai negatív jelentéstartalmat, és előkelő, nemesi származású személyek is viselték ezt a jelzőt. Egyszerűen arra utalt, hogy az illető a Kárpátokon túlról érkezett. A jelenlegi ismereteink szerint Vajk Havasalföldről települt át a Magyar Királyságba, azonban társadalmi helyzetéről kevés információ áll rendelkezésre – annyi valószínűsíthető, hogy előkelő származású volt. Fontos megjegyezni, hogy az „oláh származás” nem feltétlenül jelentett román etnikumot, hiszen Moldva és Havasalföld lakossága abban az időben rendkívül vegyes volt. Nem tudni, Vajk melyik csoporthoz tartozott, illetve mi volt az anyanyelve. A korabeli felfogás szerint azonban ez nem is volt lényeges: aki a Kárpátokon túlról érkezett, azt egyszerűen oláhnak nevezték.

Hunyadi János, A Thuróczy-krónika ábrázolása ( 1488 )

Visszatérve a fenti gondolatmenetre, valószínűbb, hogy a holló nem egy dinasztikus mítosz, hanem a várnai csatára utaló szimbólum. A Varna ( Варна ) és a holló ( Врана ) között csak egy betű eltérés van. Így a holló a várnai csata jelképévé válhatott. A holló csőrében tartott gyűrű pedig az elhunyt király, Ulászló örökségét jelképezi, amely Hunyadira szállt, aki továbbvitte az oszmánok elleni harcot. Ez összhangban áll Hunyadi egész életével, amelyet az oszmánok elleni küzdelemnek szentelt – a pápaság is a kereszténység védelmezőjeként tekintett rá. A Zsigmond-féle adománylevél az egyedüli hiteles dokumentum, amely valós történelmi adatokat tartalmaz Hunyadi családjának származásáról. Hunyadi apjának, Vajknak az eredete tehát bizonytalan, és minden róla szóló adat ellentmondásos vagy értelmezés kérdése – ahogy az egész Hunyadi család eredettörténete is.

Kapcsolódó tartalom

A sorozat, ami az Európát megmentő magyarról szól, de nem csak magyaroknak ( Hunyadi / Rise of the Raven magyar történelmi sorozat, 2024 )

A nándorfehérvári diadal, Hunyadi halála

1456-ban a török hadsereg megindult, és ostrom alá vette Nándorfehérvárt ( a mai Belgrád ). Július 21–22-én Hunyadi János saját seregével – köztük 200 hajóval – valamint Kapisztrán János által toborzott, mintegy húszezer fős paraszti keresztes haddal fényes győzelmet aratott a szultán többszörös túlerőben lévő serege felett. Elterjedt nézet szerint ez a diadal egész Európában visszhangot keltett, és tiszteletére rendelték el a déli harangszót, amelyet azóta is megszólaltatnak. Valójában azonban III. Kallixtusz pápa már szűk egy hónappal a győzelem előtt elrendelte a déli harangozást a kereszténység védelmében. A nándorfehérvári diadal emlékére ugyanakkor a pápa elrendelte, hogy az egész római katolikus egyházban megünnepeljék Urunk színeváltozásának ünnepét. Hunyadi János azonban nem sokkal élte túl győzelmét: Kapisztrán Jánossal együtt a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett. 1456. augusztus 11-én Zimonyban hunyt el. Gyulafehérváron a Szent Mihály-székesegyházban temették el.

Felhasznált források:

marknatan.blog.bg, Битката при Варна от 1444 г и Легендата за Враната

wikipedia.org, Hunyadi János