Hogyan győzhetett le egy amerikai romboló egy japán tengeralattjárót krumplival a második világháborúban? Legenda vagy valóság?

Az USS O’Bannon ( DD 450 ) egy Fletcher osztályú amerikai romboló volt, amelyet a Bath Iron Works hajógyárban építettek és bocsátottak vízre Maine állam Bath városában, 1942-ben. A „Szerencsés O” néven emlegetett hadihajó az amerikai haditengerészet egyik legtöbbször kitüntetett rombolója lett a második világháború alatt.

A hajó nevét Presley O’Bannon tengerészgyalogos hadnagyról kapta, a tripoli csata hőséről. Számos ütközetben vett részt, többek között a Guadalcanal-i csatában, és neki tulajdonítják a japán Hiei csatahajó megrongálását, amely végül elsüllyedt. Az O’Bannon-t személyesen Halsey admirális választotta ki, hogy részt vegyen a japán kapitulációs ceremónián Tokiói-öbölben 1945 szeptemberében, ahol az amerikai Missouri csatahajót kísérte el. Ez volt az első amerikai hadihajó, amely a tokiói események után áthajózott a San Franciscó-i Aranykapu-híd alatt.

A USS O’Bannon ( DD 450 )  Úton a Japán-tengeren, miközben az USS Enterprise ( CVAN-65 ) kíséretében szolgál, 1968-ban. 1962-ben az azonosítóját DDE-450-ről DD-450-re változtatták, de továbbra is DDE konfigurációban maradt. ( A kép forrása: Hivatalos amerikai haditengerészeti fénykép, a Naval History and Heritage Command gyűjteményéből. )

Az emlékezetes éjszaka: 1943. április 5.

Az O’Bannon, miközben járőrözött a Salamon-szigetek térségében egy másik rombolóval, az USS Strong-gal, éjjel radarkapcsolatot létesített egy japán felszíni tengeralattjáróval, a RO-34-gyel, amely 9000 yard távolságra volt. Hajnali 2:30-kor az O’Bannon vizuálisan is észlelte a tengeralattjárót. A történet egyik legérdekesebb verziója szerint egy látogató admirális tartózkodott a hajó hídján, aki azonnali teljes sebességű ütközést parancsolt a japán hajóval. Azonban az O’Bannon kapitánya, Donald J. MacDonald, felismerve a veszélyt, hogy a tengeralattjáró esetleg aknászhajó is lehet, elrendelte a hajó éles balra kanyarodását, hogy elkerüljék az ütközést. Az O’Bannon hajszál híján elkerülte a tengeralattjárót, és párhuzamosan haladt el mellette. Az amerikai tengerészek közvetlen közelről láthatták a fedélzeten alvó japán matrózokat, akik a hullámok csapása miatt felébredtek és döbbenten néztek fel a föléjük tornyosuló amerikai rombolóra. Az O’Bannon fedélzetén lévő tengerészek megpróbálták előkészíteni a fedélzeti ágyúkat, de azok nem tudtak megfelelő szögben lefelé célozni a közvetlen közelség miatt.

A „burgonyacsata” legendája

A kialakult feszült helyzetben az amerikai tengerészek gyorsan reagáltak. A legközelebbi tárolórekeszeket kinyitva egyetlen „fegyvert” találtak: krumplit, amelyet a következő étkezéshez készítettek elő. A legénység elkezdte a burgonyát a japán matrózokhoz dobálni. A japánok, akik pánikba estek, azt hitték, hogy a feléjük dobált burgonya kézigránát, és kétségbeesetten igyekeztek azokat visszadobálni vagy a vízbe hajítani. A rögtönzött „burgonyacsata” addig tartott, amíg az O’Bannon sikeresen távolságot nem szerzett a tengeralattjárótól, amely megpróbált alámerülni. Ezt követően az O’Bannon 5 hüvelykes ágyúival tüzet nyitott, és legalább egy találatot ért el a félig merülő tengeralattjáró parancsnoki tornyán. A Strong és az O’Bannon több vízibombás támadást hajtott végre, és hajnali 3:19-kor az O’Bannon jelentette, hogy a tengeralattjáró süllyedni kezdett, olajfoltot hagyva maga után.

A legenda terjedése

A történet hamarosan elterjedt az Amerikai Hadsereg Stars and Stripes újságjában, ahol először tévesen azt állították, hogy az O’Bannon burgonyával süllyesztette el a japán tengeralattjárót. Bár az O’Bannon kapitánya később pontosította az eseményeket, a „burgonyacsata” legendája tovább élt. Az amerikai sajtó felkapta a történetet, és az Egyesült Államok Haditengerészetének egyik legismertebb történetévé vált. A hajó legénységének találkozóin is rendszeresen felelevenítették a történetet, ami csak tovább táplálta a legendát. Az eset népszerűsége miatt a Maine-i Burgonyatermelők Szövetsége 1945 júniusában egy emléktáblát adományozott az O’Bannon-nak, amely a hajón maradt egészen a leszereléséig az 1970-es években.

A USS Arkansas csatahajó fedélzetén a matrózok a hagyományos konyhai szolgálat részeként gyakorolják a krumplihámozást. ( kb. 1910-1915 ) ( A kép forrása: Buyenlarge/Getty Images )

Az ellentmondás: Bár MacDonald többször is hangsúlyozta, hogy valójában egyetlen krumplit sem dobtak el, a történet arról, hogy egy amerikai romboló krumplival süllyesztett el egy japán tengeralattjárót, gyorsan felkapottá vált a médiában, és olyan gyorsan beépült a haditengerészet legendái közé, hogy sokan még ma is hisznek benne. Valójában az O’Bannon több legénységi tagja – például Ambrose Hardin első osztályú matróz, Bud Moreau tüzér és George Starkey, aki a hajó középső keresőlámpa-platformján tartózkodott – saját szemükkel látták, ahogy a legénység tagjai krumplit dobálnak a RO-34-re, ami jelentős hitelességet ad a történetnek.

A valódi végkifejlet

A valóságban a RO-34 túlélte az O’Bannon-nal való találkozást, de két nappal később, 1943. április 7-én a Strong elsüllyesztette, a fedélzeten tartózkodó 66 japán matróz életét veszítette. A japán haditengerészet hivatalosan 1943. július 14-én törölte a RO-34-et a flottalistáról. A „burgonyacsata” története az amerikai haditengerészet egyik leghíresebb tengeri legendájává vált, és a USS O’Bannon nevét örökre összekapcsolta a találékonyság és a humoros hősiesség példájával.