Azt már több cikkben is érintettük, hogy a pénz, mint fogalom, nem feltétlenül jelenti a manapság pénzként elfogadott és használt érmék, és bankjegyek általános formáját, kinézetét, külső jegyeit. Premonetáris valuták, már sok ezer éve léteznek, fizikai formájuk az adott időszakhoz, korhoz, földrajzi helyhez, társadalmi rendhez alkalmazkodott. Egy ilyen érmét fogok bemutatni most, ami ” természetesen ” 🙂 , nem érme formájú, bár szigorúan véve, lehet, hogy premonetáris vautának sem nevezhetjük igazán.
Baloldalon felül, Shah Tahmasp I ( , a Szafavida-dinasztia második tagja, a birodalom- és dinasztiaalapító I. Iszmáíl fia, Irán leghosszabb ideig regnáló uralkodója ) és Humayun ( észak-indiai Mogul Birodalom uralkodója ) találkozója látható
A Larin, egy különleges kinézetű, bár tulajdonképpen egyszerű kivitelezésű, ” kereskedelmi ” fizetőeszköz volt, körülbelül a 16.-17. században használták. A Larin kifejezés tulajdonképpen egyfajta egységes megnevezés, vagyis, ” érmeként szolgáló tárgyak egységes osztályának a neve “. Maga a név, Larból származik, egy perzsa városból, ahol a hagyomány szerint elsőként készítettek larint. Ez olyan 1550 környékére tehető, amikor is a szafavida uralkodó, Shah Tamhasp ( Szafavida-dinasztia második tagja ) adott utasítást, az első larinok elkészítésére.
A kinézetük egyszerű volt. Egy ezüst huzalból állt ( minimális költséggel előállítható ), amit két egyenlő részre hajtogattak, és általában a helyi uralkodó, nevével bélyegezték. Elnevezésük is innen ered, ugyanis formájuk miatt „ hajtű ” pénznek is szokták hívni. Kialakításuk miatt, az emberek, könnyebben el tudták rejteni a lungiban ( sarong, a derékra tekert szövet ).
Ezüst Larin, Deccan Sultanate, Bijapur, Ali Adil Shah II, i.sz. 1657-1672
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| A Wrigley nevű cég, eleinte még szappanokat árult, ami mellé kis meglepetéseket adtak. Első körben sütőport, majd rágókat osztogattak a vásárlóknak. A vevők körében olyan nagy népszerűségnek örvendtek azok a rágók, amiket adtak, hogy már csak azért megvették a szappanokat, hogy hozzájussanak. Egy idő után a cég megváltoztatta a profilját és nagyüzemben kezdett el finom gumikat gyártani. |
Az ezüst larinokat széles körben használták a Perzsa-öböltől, az Indiai-óceán partvidékétől egészen Ceylonig ( Lanka ). Ezeket a legtöbb kikötő elfogadta, és lehetővé tették, hogy az áruk szabadon mozoghassanak, fizetési bonyodalmak nélkül. Akkoriban a kereskedelem fontos valutájává vált. Egyfajta korai ” kereskedelmi dollár ” 🙂 volt. Bocsátottak ki, Iránban, Indiában, Ceylonban és a Maldív-szigeteken is. A szárazföld belseje felé haladva, már nem fogadták el. Vagyis kifejezetten a tengeri kereskedelemben, elsősorban a partvidékek mentén használták.
A Ceylonban készült larinokat, meghajlították, és horog formára alakították. Nem tudjuk miért, csak feltételezések vannak erről. Az egyik ilyen magyarázat talán az lehet, hogy így még könnyebben tudták felakasztani a ruhájukra ( még a „hajtű” formánál is praktikusabb a ” horog ” forma ), és így könnyebben, és biztonságosabban tudták maguknál hordani ( vagyis akkoriban ezt így gondolták ). Ezeket a larinokat szokták „halhorog” típusként megnevezni.
Ezüst Larin, Ceylon, horog tipus, XVI-XIX. arab feliratok A kép forrása: MKIC Aukció 5 2018. október 13., Eladási ár: 35 $ ( jelenlegi árfolyamon, kb.: 12,500 Ft ), numisbids.com
Volt még egy előnye a különleges kialakításnak. Egyesek úgy vélik, hogy a hosszúkás forma miatt, alkalmasak voltak arra, hogy darabokat tőrjenek le belőlük. Vagyis töredékcímletként is tudták használni. De van aki ezt csak feltételezésnek tartja, mivel igazából a ma fellelhető példányokról, nem hiányoznak darabok. ( Ami igaz, az igaz, még én sem láttam aukción, larin ” darabokat”, vagy hiányos larint ). Számtalan érdekesség kering még a larinokkal kapcsolatban, a következő is ilyen. Akkoriban a kereskedelmi hajókat gyakran támadták meg kalózok. Az ilyen támadások során, ezeket az érméket könnyebb volt elrejteni. Kialakításuk miatt, a hajó deszkái között, rengeteg elfért, és észrevétlen maradt.
A larinok viszonylag sokáig voltak használatban, még a Bijapur Szultánság megszűnése ( 1686 ) után is kereskedtek velük. Feltételezések szerint egészen a 18. századig használták őket. Bár komoly területet fedtek le, és számtalan kikötőben forgott, és rengeteg kereskedő használta, kevés konkrét ( teljesen hitelesnek tekinthető ) feljegyzés marad fent a larinokról. Ezért is lehetséges az, hogy használatukról, formájukról, számtalan feltételezés, és ” legenda ” maradt fenn. Olyan nagyon ritkának nem nevezném, vagyis ez is érdekes. Ritkán látni aukciókon, ritkának is ” hirdetik “, de mégsem szoktak elrugaszkodni az árak, mint más, hasonlóan promózott érmék esetében. Végül is, aki akar ilyen “érmét” akar venni, az tud is, mivel kereskedő házakban, numizmatikai webshopokban, viszonylag könnyen beszerezhetőek. Talán még egy észrevétel ezzel kapcsolatban. Aukciókon, inkább a ” horog ” típust láttam, ami ritkábbnak van hirdetve, kevesebbet is látni, de mégis olcsóbban lehet megvenni őket, mint a simán webshopban fellelhető ” hajtű ” típusokat, amik gyakoribbak. Legalábbis ezt én így vettem észre, de esélyes, hogy vannak még a larinok esetében, egyéb érték növelő, és csökkentő paraméterek, amik megismeréséhez, még mélyebbre kellene ásni a témában. Ezt most én nem teszem meg, egyenlőre megelégszem ( remélem ti is ) ennyivel 🙂
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?