A második világháború óta olvad a “végítélet gleccsere”, és ez nagyon nagy baj!

Az Antarktisz “végítélet gleccsere” néven ismert Thwaites-gleccser múltjának rekonstrukciójáról szóló friss tanulmány szerint a gleccser már az 1940-es évektől kezdve látványosan zsugorodik. Ez a gleccser kritikus fontosságú, mivel összeomlása komoly tengerszint-emelkedést indíthat el. A Thwaites-gleccser a világ legnagyobb gleccsere, területe nagyjából megegyezik Floridáéval. Bár a tudósok észlelték már az 1970-es évek óta fokozódó jégvesztést, a pontos kezdetét korábban nem tudták meghatározni, mivel a rendelkezésre álló műholdas adatok csak néhány évtizedre nyúlnak vissza.

A Nathaniel B. Palmer nevű kutatóhajó, éppen elhalad a Thwaites-gleccser jégtakarójának jégperemén, az Antarktiszon. ( A kép forrása: hakaimagazine.com, /  Zuma Press )

A hétfőn ( február 26. ) közzétett tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megállapította, hogy az 1940-es években kezdődött a Thwaites-gleccser jelentős visszahúzódása. A kutatók tengeri üledékmagok elemzésével vizsgálták az óceánfenék alatt megtalálható anyagokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezt a folyamatot valószínűleg egy erős El Niño esemény indította el, mely természetes, melegítő hatású éghajlati ingadozás. A tanulmány szerint a gleccser azóta sem tudott helyreállni, ami feltehetően az ember okozta globális felmelegedés növekvő hatását tükrözi. A Thwaites-gleccser jelenleg is 4 százalékkal járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez évente több milliárd tonna jégvesztése révén. Ha a gleccser teljesen összeomlik, több mint két méterrel emelheti meg a tengerszintet. Fontos megjegyezni, hogy a Thwaites-gleccser összeomlása globális hatással lenne, mivel nemcsak a tengerszint emelkedését eredményezné, hanem létfontosságú szerepet játszik a nyugat-antarktiszi jégtakaró stabilitásában is. Működése hasonló egy parafához, ami visszatartja a mögötte lévő hatalmas jégtakarót. Szakértők szerint a Thwaites-gleccser összeomlása komoly globális áradásokat eredményezne.

A Thwaites-gleccser elmúlt közel 12 000 évének rekonstrukciójához a tudósok egy jégtörő hajóval közel mentek a gleccser pereméhez, hogy különböző mélységekből óceáni üledékmagokat gyűjtsenek. Ennek az volt a célja, hogy részletesebb képet kapjanak a gleccser múltjáról és a mögötte álló környezeti változásokról. A tanulmány eredményei összhangban vannak a szomszédos Pine Island-gleccserrel végzett korábbi kutatásokkal is. Ezek a kutatások ugyanis arra az eredményre jutottak, hogy a Pine Island-gleccser is az 1940-es években kezdett gyorsan visszahúzódni. A Thwaites-gleccser és a Pine Island-gleccser hasonló időszakban tapasztalt visszahúzódása azt sugallja, hogy a környezeti tényezők egyidejűleg okozhatták ezt a jelenséget, és valószínűleg a globális felmelegedés játszott szerepet ebben a folyamatban. “Az eredmények azért riasztóak, mert azt sugallják, hogy ha egyszer nagy változások indulnak el, nagyon nehéz megállítani őket. Ha egyszer egy jégtakaró el kezd visszahúzódni, az évtizedekig folytatódhat, még akkor is, ha az, ami elindította, nem változik” – mondta James Smith, a Brit Antarktiszkutató Intézet tengeri geológusa.

Az Antarktisz valóban egyfajta “alvó óriásnak” tekinthető, mivel még mindig nem teljesen egyértelmű a tudósok számára, hogy mennyire sebezhető a globális felmelegedés hatására ez a jeges, elszigetelt kontinens. Bár az éghajlatváltozás egyértelmű hatásokat gyakorol az Antarktiszra, például a gleccserek visszahúzódását vagy a jégtakaró vékonyodását, a kontinens reakciója még mindig sok tekintetben titokzatos marad. Az Antarktisz jelentős mennyiségű fagyasztott víz tartalékát jelenti, és bármilyen változás, ami itt bekövetkezik, komoly hatással lehet a globális tengerszintre és az egész bolygó éghajlatára. Ezért fontos, hogy további kutatásokat folytassunk az Antarktisz klímaváltozásra adott reakciójának jobb megértése érdekében, hogy előre láthassuk és megérthessük annak potenciális következményeit.