Posted in

Nem létezőnek hitt kézírást azonosított egy kanadai professzor!

London 2023. július 10., hétfő ( MTI ) – Saját kezűleg írta azt a szabadságkérelmet a 14. századi brit író, Geoffrey Chaucer, a Canterbury mesék szerzője, amiről korábban azt gondolták, hogy egy írnok készítette a nevében – számolt be róla egy új kutatás alapján a The Guardian online kiadása hétfőn.

Geoffrey Chaucer portréja a hercegek ezredéből , 1400-1450. A kép forrása: British Library 

Az angol irodalom atyjaként tisztelt Chaucer 1374 és 1386 között II. Richárd király megbízásából főként a londoni kikötőben megforduló gyapjú után fizetendő vámokat felügyelte. Ez idő alatt írta a szabadságkérelmet, és nyújtotta be jóváhagyásra – állítja a kanadai Richard Green professzor, Chaucer életművének kutatója.

“Ez lehet az egyetlen ismert dokumentum, amit saját kezűleg írt” – hangsúlyozta a professzor. Mint hozzátette: a dokumentum jelentőségét növeli, hogy a kézírást más fennmaradt, középkori, még meg nem vizsgált írásokkal összevetve rábukkanhatnak még további Chaucer-szövegekre, feljegyzésekre is. Green júliusban a Pennsylvaniai Egyetem kiadványában, a Chaucer Review folyóiratban publikálja kutatását.

 

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az Inka Birodalom amelyet a kecsua néphez tartozó inka törzs tagjai hoztak létre a 15. században, a legnagyobb kiterjedésű civilizáció volt prekolumbián Amerika történetében. A birodalom hivatalos nyelve a kecsua volt, bár számos helyi dialektus létezett. Az "Inka Birodalom" kecsua elnevezése, Tawantinsuyu, "A négy régió" vagy "A négy egyesült tartomány" jelentéssel bír. Az inkák első képi ábrázolása Európában Pedro Cieza de León spanyol konkvisztádor Cronica del Peru ( 1553 ) című munkájában jelent meg. Az inka társadalom élén a Sapa inka, azaz "az egyetlen inka" állt, aki a Napisten képviselője volt. Az utolsó inka uralkodót, Atahualpát, Francisco Pizarro spanyol konkvisztádor fogta el 1532-ben, a cajamarcai csatában. Az inka építészet legjelentősebb példája a Machu Picchu, egy 2430 méter magasan fekvő romváros, amelyet Hiram Bingham fedezett fel 1911-ben. Bár pontos funkciója máig ismeretlen, valószínűleg a kilencedik Sapa inka, Pachacuti rezidenciája volt. Az inkák híresek voltak a Capacocha nevű emberáldozási szertartásokról, amelyeket fontos események, például uralkodói halál vagy éhínségek idején végeztek, gyakran gyermekeket áldozva fel. Az inka gyógyítók kiváló agysebészek voltak, a koponyalékelés (trepanáció) módszerét alkalmazva, amelyet a betegek legtöbbje túlélt. A kokacserje fontos szerepet játszott az inka kultúrában, vallási célokra, étvágy- és fájdalomcsökkentésre használták. A kokacserjelevél rágásának szokását a spanyol hódítók is átvették. Az inkák információkat a kipuk nevű csomózott zsinórok segítségével tárolták, amelyek feltehetően nem feleltek meg egy hagyományos írásrendszernek. Az inkák hadserege, bár nem rendelkezett vasfegyverekkel, a korszak legütőképesebb harcosait vonultatta fel, amelyet a fejlett úthálózat és a tambo nevű pihenőhelyek hálózata támogatott.

Egy vezető tudós azt állítja, hogy a 14. századi dokumentumot Chaucer írta, és ő nyújtotta be II. Richárd jóváhagyására. A kép forrása: A brit Nemzeti Levéltár

A brit Nemzeti Levéltárban őrzött szabadságkérelmet már 150 éve ismerik. Mindeddig azonban azt feltételezték, hogy egy írnok vethette papírra. Green szerint azonban Chaucer saját kezűleg írta le a kérelmet. Azzal érvelt, hogy Chaucer a hivatalos dokumentációt maga intézte, nem volt irodai személyzete, és nem valószínű, hogy írnokot bízott volna meg egy ilyen egyszerű kérvény elkészítésével. A kérelmet, amit Chaucer a királynak nyújtott be, egy 27,5 cm x 7 cm nagyságú pergamenre írta franciául, ami abban a korban a bürokrácia nyelve volt.

A dokumentumban arra kért engedélyt, hogy megbízhasson maga helyett valakit a feladatai ellátásával. Green elemzése szerint a dokumentum “kötetlen hangú”, rövid, egyszerűen megfogalmazott. A professzor szerint nyilván előre tudta, hogy csak formaságról van szó, a kérelmét el fogják fogadni, de végig kellett járnia a hivatalos utat. “Minden jel arra utal, hogy ez a tényleges dokumentum, amelyet benyújtott, és amelyet saját kezűleg írt” – fogalmazott Green a júliusban megjelenő Chaucer Review című folyóiratban, amelyet a Pennsylvaniai Egyetem ad ki.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?