A muszlim hadvezér, aki lovagiasan viselkedett, miközben keresztényeket gyilkolt ( Szaláh ad-Dín )

An-Nászír Szaláh ad-Dín Júszuf ibn Ajjúb,  ismertebb nevén Saladin, vagy Szaláh ad-Dín, egy kurd származású hadvezér volt, aki Egyiptom és Szíria első szultánja, valamint az Ayyubida Birodalom alapítója lett ( Uralkodási ideje 1171 – 1193. március 4. ) Őt ( is ) láthattad a Mennyi Királyság ( 2005 ) című  brit–német–amerikai–spanyol–marokkói történelmi kalandfilmben. A keresztesháborúk idején járunk, egész pontosan a harmadik keresztesháború folyik éppen ( 1189–1192 ). Saladinról mesélnék pár mondatban, róla, mint emberről. 

Szaláh ad-Dín, Iszmáil al-Jazari 1185-ös miniatúrája ( A kép forrása: wikipedia.org )

Íme két jelenet, felvezetésnek, amik nyilván “szokás” szerint “hollywoodiasak” lettek, azonban valóban volt valós alapjuk:

Ő az egyik legkiemelkedőbb hadvezér a hadtörténelemben. Hagyományosan a legnagyobb muszlim hősök közé tartozik, mivel neki sikerült összefognia a régóta egymással rivalizáló muszlim államokat, hol békés úton, hol pedig fegyverrel. Miután sikerült egységet teremtenie a Közel-Keleten, óriási hadseregével sikeresen szembefordult a Jeruzsálemi Királysággal. Az első nagy diadalát Hattin közelében aratta 1187-ben, és rövidesen Jeruzsálemet is elfoglalta. De mindezeken felül volt még egy tulajdonsága, ami még az ellenségei körében is nagy tiszteletnek örvendett. Mégpedig az, hogy ( az iszlám törvényeit is szem előtt tartva ), sok esetben “lovagiasan”, méltányosan bánt a legyőzöttekkel. Illetve gyakran hajlott kompromisszumos megoldásokra is. Korabeli források szerint lovagiassága kiemelkedő volt, és a keresztesek is méltó ellenfélként tartották számon. Emellett rendkívül nagylelkű volt, luxusnak számító dolgoktól mentes életet élt, és minden vagyont a birodalom fejlesztésére és a szegények támogatására fordított. Amikor halála után emberei megnyitották személyes kincstárának ajtaját, csupán üres polcokat találtak benne. Amikor szemrehányást tettek neki nagyvonalúsága miatt, Szaladin így válaszolt: „Vannak emberek, akik számára a pénz nem jelent többet a homoknál.”

Szaladin, és a keresztények

Sokan úgy gondolják, hogy Szaladin lovagiassága a keresztényekkel való első találkozására vezethető vissza, amely az 1167-es ostrom alatt történt Alexandriában, amikor még Nur ad-Din szíriai emír hadvezéreként szolgált. Az Egyiptom elfoglalására induló szír hadsereget az egyiptomi és a jeruzsálemi keresztények együttes erővel szorították be a városba, amely ellenfelük, Shavar uralkodó ellen lázadt fel. Szaladin nagybátyja, Shirkuh, egy kitörési kísérlettel próbálta megmenteni a helyzetet, de amikor visszatért, Szaladin és csapata már a megadás szélén állt. Shirkuh erősítések hiányában úgy tűnt, hogy a keresztények győzelmét nem lehet megakadályozni. Azonban a keresztény sereg parancsnoka, Amalrik, meglepően módon ( akkoriban ez nem mindig történt így ) megengedte Szaladin és emberei távozását, csupán a foglyok cseréjét kérve. Ráadásul, amikor az egyiptomi uralkodó, Shavar, megkezdte az ellene lázadó vezérek kivégzését, Szaladin kérésére Amalrik megállította a megtorlást.

Oroszlánszívű Richárd, és az egy tál gyümölcs

Szaladin egy tál gyümölcsöt küldött a lebetegedett Oroszlánszívű Richárdnak, hogy segítse annak gyógyulását. Richárd hamar felépült, és bebizonyította, hogy kemény ellenfél: többször legyőzte Szaladint és több várat is visszafoglalt tőle. (Jeruzsálem elvesztését nem a szultán, hanem az időjárás akadályozta meg.) Annak ellenére, hogy kemény csatákat vívtak, Richárd tisztelettudóan tekintett Szaladinra, és biztos volt benne, hogy a Szentföldről való távozása előtt megkötött békeszerződést szigorúan betartja majd.

Esküvő Kerak-ban

Châtillon Rajnald, a muszlimok által leggyűlöltebb egyik lovag, Kerak várából folyamatosan támadta a vár lábánál áthaladó karavánokat, fosztogatta az arra áthaladókat, ráadásul egyszer még Mekka ellen is megindult csapataival. Szaladint ez felbőszítette, s támadásaira válaszul 1183-ban megostromolta Kerakot. Azonban a támadás előtt tudomást szerzett arról, hogy a várban éppen esküvőre készülnek. Szaladin megüzente a várba, hogy amíg az esküvő tart nem indít támadást. Illetve garantálja azt is, hogy az ifjú házasok lakosztályára nem hullik majd egyetlen ostrom-lövedék sem. A korabeli feljegyzések szerint, a nagy hadvezér, tartotta is a szavát, és bár Szaladinnak az esküvő után sem sikerült elfoglalnia – végül azért 1189-ben kezébe került Kerak is.

Szaladin megítélése

Bár Szaladin folyamatos támadásai jelentősen meggyengítették a szentföldi keresztény királyságokat, a legkitartóbbak mégis  ( a szultán halála után majdnem 100 évig ) ellenálltak. Szaladin muszlim volt, mégis lovagként viselkedett, ami ellenben sok “született” lovagról nem volt elmondható. Cselekedetei kitörölhetetlen nyomot hagytak a Közel-Kelet véres, zűrzavaros történelmében, és bebizonyították, hogy nem a vallási hovatartozásból következik az, hogy valaki “jó”, vagy “rossz” ember, hanem abból ahogy másokkal bánik, ahogy másokkal viselkedik, még akkor is ha egyben élet és halál ura. Sok keresztény, és más ellenfele halálért, legyilkolásáért “felelős”, azonban ne felejtsük el, hogy napjainkban is tudnánk ilyen vezetőket mondani. Ők azonban luxusban, pompában élnek, nem lovagolnak a csatában a katonáikkal, csak oda küldik őket. Tv-s riportokban öltönyben ülve próbálják igazolni a területszerzési, támadó hadműveleteiket. Szaladin a “betolakodók” ellen vívta a háborúját, eszébe nem jutott volna elhajóznia Európába ( bár ezt később az oszmán uralkodók másképp gondolják ). Egyértelműen a kor, és történelem egyik legnagyobb, és legnemesebb uralkodója, hadvezére volt!