….és akkor kilépett a tankok elé egy férfi, szatyrokkal a kezében!

Az 1989-es év történelmi szempontból rendkívüli jelentőségű volt, különösen Kelet-Közép-Európában és Kínában, mivel ebben az évben vált világossá, hogy a kommunista rendszerek meginogtak, és számos országban az elnyomó diktatúrák helyébe a demokrácia lépett. Az év eseményei a hidegháború végét is előrevetítették, amely a második világháború után kezdődött és évtizedekig meghatározta a világpolitikát.

Kelet-Közép-Európa: A “Nemzetek Tavasza”

Kelet-Közép-Európában a kommunista rendszerek megrendülése az 1980-as évek végén felgyorsult. A régió országai évtizedek óta a Szovjetunió befolyása alatt álltak, és bár a ’70-es és ’80-as években voltak kisebb próbálkozások a reformokra, ezek rendre kudarcot vallottak. 1989 elején azonban a változás elkerülhetetlenné vált. A “Nemzetek Tavasza” néven ismert folyamat, amely a kelet-közép-európai országok rendszerváltását jelenti, számos tényezőre vezethető vissza. Az 1980-as évek végére a Szovjetunió gazdasági és politikai válsággal küzdött. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára 1985-től a “glasznoszty” ( nyitottság ) és a “peresztrojka” ( átalakítás ) politikájával próbálta reformálni a rendszert. Ezek a reformok azonban inkább csak felgyorsították a Szovjetunió széthullását és gyengítették a kelet-közép-európai szatellitállamokban a kommunista pártok hatalmát. Lengyelországban 1989-ben kezdődtek meg a kerekasztal-tárgyalások a kormány és az ellenzéki mozgalom, a Szolidaritás között, amelyek végül a szabad választásokhoz és a kommunista kormányzat bukásához vezettek. Magyarországon szintén ebben az évben kezdődtek meg a politikai reformok, amelyek a szovjet csapatok kivonulásával és a Magyar Köztársaság kikiáltásával zárultak. Csehszlovákiában a “bársonyos forradalom” következtében omlott össze a kommunista rendszer, míg az NDK-ban a berlini fal 1989. november 9-i leomlása jelképezte a rendszer végét. Ahogy azt láthatjuk az európai országokban a kommunista rendszer felszámolása erőszak nélkül ment végbe, azonban volt egy kivétel. Romániában, forradalomra volt szükség ahhoz, hogy a nép elérje a rendszerváltást. Nicolae Ceaușescu, aki Kína kommunista vezetőit gyakran követte példaként, a kínai Tienanmen téren történt brutális fellépés hatása alatt abban bízott, hogy fegyveres erőszakkal megőrizheti a román diktatúrát és leverheti a népi megmozdulásokat, de reményei végül tévesnek bizonyultak, és végül ő, és felesége került kivégző osztag elé. A Tienanmen téri események megrázták egész Kínát, és a világot is. Ennek a rövid története következik az alábbiakban.

Kína: Reformkísérletek és elnyomás

Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején Deng Xiaoping vezetésével Kína megkezdte a gazdasági reformokat, amelyek a piacgazdaság elemeit vezették be a szocialista rendszerbe. Ezek a reformok jelentős gazdasági növekedést hoztak, de a politikai reformok terén nem történt jelentős előrelépés. Hu Yaobang, aki 1982 és 1987 között a Kínai Kommunista Párt főtitkára volt, a reformok egyik legfontosabb támogatója volt. Hu Yaobang reformjai közé tartozott a nyitottabb politikai légkör megteremtése és a kormányzat átláthatóságának növelése. Azonban a párton belüli keményvonalas erők ellenállása miatt Hu-t 1987-ben leváltották.

Hu Yaobang, a Kínai Kommunista Párt főtitkára a pekingi Országos Népi Kongresszuson, 1987. március 25.-én. ( A kép forrása: AP Photo/Neal Ulevich )

Hu Yaobang halála 1989. április 15-én katalizátorként hatott a politikai elégedetlenségre, amely már korábban is jelen volt a kínai társadalomban. A pekingi diákok és értelmiségiek az ő emlékére ( a diákokat Hu Yaobang beszédei is nagyban inspirálták ) kezdtek gyülekezni a Tienanmen téren, követelve a politikai reformok folytatását, a kormányzati korrupció megszüntetését, ipari munkások bevonását a vállalatirányításba, valamint a sajtó- és szólásszabadság biztosítását. A tiltakozásokhoz hamarosan más társadalmi csoportok is csatlakoztak, és a megmozdulások országszerte elterjedtek. Az elkeseredettség és a gyász fokozatosan haraggá változott, és a nép egyre inkább a hajthatatlan, idős kommunista vezetés ellen fordult. A Tienanmen téren összegyűlt néhány tízezres tömeg pár nap alatt közel egymilliósra duzzadt, és a megmozdulások hamarosan több száz kínai városra is átterjedtek. Az elégedetlenség további eszkalációja a kommunista rendszer átalakulásával, vagy akár teljes összeomlásával fenyegetett. A kínai vezetés pánikba esett, és a kezdeti békülékeny hangvételt feladva, a hadsereg bevetése mellett döntött. 1989. május 20-án 300.000 fős katonai erőt vezényeltek a Tienanmen térre, hogy leverjék a tüntetéseket. A hadsereg fegyverekkel fojtotta el a demonstrációkat országszerte, ami sokkolta a lakosságot és a nemzetközi közösséget. A nyugati hatalmak gazdasági szankciókat és fegyverembargót vezettek be Kína ellen, de ezek hatástalannak bizonyultak. Az áldozatok száma tovább növekedett, és bár a Tienanmen téren elhunytak pontos száma vitatott, valószínűleg körülbelül 1000 ember vesztette életét, bár egyes becslések szerint több ezren is a vérengzések áldozatai lehettek. Egy később, 2017-ben fellelt és hitelesnek tartott dokumentumból az derült ki, hogy akár 10 ezer is lehetett a halottak száma, és valóban mészárlás volt. Az erőszakos atrocitásokat azonban, elsősorban a Shanxi tartomány 27. hadserege követte el. A dokumentum „60 százalékban írástudatlannak” és „primitívnek” nevezte a katonáknak ezt a harcoló csoportját, de egyben a kormányhoz leghűségesebbnek is. Erről a dokumentumról, ebben a cikkben olvashatsz még: Tiananmen Square protest death toll ‘was 10,000’. 1989. június 4-e Kína és a világ számára egyaránt gyásznap lett.

….és akkor kilépett a tankok elé egy férfi, szatyrokkal a kezében!

A vérengzések közepette egy bátor fiatalember, akit „Tank Man” ( harckocsis férfi )-ként ismerünk, felbukkant a történelem színpadán. 1989. június 4-én, a pekingi Csang-an sugárúton, egy diákfiú, két szatyorral a kezében, megállította a Tienanmen térre tartó páncélos osztagot.

A pillanat, amikor “The Tank Man” megállítja a T59-es tankok oszlopát. Tienanmen tér, Peking, Kína. 1989. június 4. ( A kép forrása © Stuart Franklin | Magnum fotók )

Érdekesség: Az események után a kínai kormány cenzúrázta Hu életének részleteit, de 2005-ben hivatalosan rehabilitálta, és születésének 90. évfordulója alkalmából feloldotta a személye felé fenntartott cenzúrát. Hut a Jiangxi tartománybeli Gongqingchengben helyezték végső nyugalomra. Ugyanakkor a Tienanmen téri események Kínában szigorúan cenzúrázva vannak. Az országban ez az esemény tabutémának számít, és a kínai kormány évtizedek óta aktívan dolgozik azon, hogy elhallgattassa a történtekkel kapcsolatos információkat. A kínai hatóságok eltávolítják az eseményekről szóló tartalmakat az interneten, cenzúrázzák a közösségi médiát, és korlátozzák a nyilvános megemlékezéseket. Az iskolai tankönyvekben sem esik szó a Tienanmen téri eseményekről, és a kínai közvélemény számára kevés hozzáférhető információ áll rendelkezésre. Az eseményekkel kapcsolatos kereséseket, képeket és említéseket blokkolják az interneten, és a kínai hatóságok szigorúan fellépnek mindazokkal szemben, akik megpróbálják megemlíteni vagy nyilvánosan tárgyalni az eseményeket.

A tankok előtt állva akadályozta meg a menetoszlop továbbhaladását, majd felmászott az egyik jármű tornyára, hogy kommunikáljon a tank legénységével. Bár a fiatalembert végül eltávolították a helyszínről ( más tüntetők, jobbnak látták elvonszolni onnan ), és a páncélos egység folytatta útját, tettével örökre beírta magát a történelembe. A „Tank Man” kiléte máig rejtély. A brit Sunday Express bulvárlap szerint egy 19 éves Wang Weilin nevű diák állhatott a tankok előtt, de ezt semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá. A kínai kormány állítása szerint soha nem találták meg a diákot, és Wang Weilin nevű személyt sem az elhunytak, sem a letartóztatottak között nem azonosítottak. 1999-ben Bruce Herschensohn, Nixon volt asszisztense, azt állította, hogy a fiút az incidens után két héttel kivégezték, míg mások szerint néhány hónap múlva állt a kivégzőosztag elé, de ezek az állítások sem nyertek bizonyítást. A „Tank Man” bátor kiállása a demokrácia mellett máig példaértékű, és bár személyazonossága ismeretlen maradt, tette a történelem emlékezetének szerves részévé vált. Az 1989-es Tienanmen téri események és a „Tank Man” kiállása a mai napig emlékeztetnek arra, hogy az egyéni bátorság hogyan képes szembeszállni a legnagyobb elnyomó erőkkel is.

Érdekesség: Bár kétségtelen, hogy országszerte rengetegen vesztették életüket, időnként vita tárgyát képezi, hogy a Tienanmen téri eseményeket nevezhetjük-e valóban Tienanmen téri vérengzésnek, ahogy például a Wikipédia is említi, és ahogy mi is ezt a kifejezést használjuk a cikkünkben. Ugyanis léteznek olyan “bizonyítékok” is, amelyek azt sugallják, hogy bár lövések is eldördültek a téren, nem történt közvetlen katonai sortűz, és a katonák többsége csak gumibottal és faütővel volt felszerelve. Erről egy érdekes cikket olvashatsz itt: 1989: Tiananmen Square ‘massacre’ was a myth. Illetve nyilvánvaló az is, hogy a tüntetők egy része használhatott “valamiféle” fegyvert ( bár elképzelhető, hogy csak önvédelemből, ami egy ilyen helyzetben akár érthető is lett volna ) hiszen az események után kiégett katonai járművek is láthatók voltak, és a térre benyomuló katonák közül is voltak, akik életüket vesztették. Ebben a cikkben, ami szintén az eseményekről szól, találhattok egy galériát, ahol láthattok erről fotókat: The Hidden History Of The Tiananmen Square Massacre

Ajánlom még elolvasásra ezt a cikket is, ami pedig megpróbálta összegyűjteni az eseménnyel kapcsolatos legjobb, és leghitelesebb korabeli, és későbbi írásokat: Tiananmen Square 30 years on: 30 essential stories about June 4, 1989

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )