Mongólia pénztörténete ( Dzsingisz nagykántól, napjainkig )

A pénzverés és a valuta használata a mongol történelemben mély gyökerekkel rendelkezik, amelyek az ősi hun, török és ujgur birodalmak időszakára nyúlnak vissza. Már ekkoriban is alkalmaztak különféle érméket a kereskedelemben. Az egységes Mongol Birodalom megalakulásával Dzsingisz nagykán továbbfejlesztette ezt a rendszert, és bevezette a Szukhek nevű arany- és ezüstérméket. Később, 1227-ben, Dzsingisz további innovatív lépést tett, amikor bevezette a világ első? papírpénzét, amelyet ma bankjegyként ismerünk. Ez a lépés azt mutatja, hogy a kán hatékonyan használta a pénzcsere és a kereskedelem eszközeit a birodalom politikai, gazdasági és kulturális rendszerének centralizálása érdekében.

A mongolok 1236-ban valutareformot hajtottak végre, amely során az érvényben lévő, különféle súlyú és értékű érméket érvénytelenítették, és azokat egységes súlyú és értékű érmékké olvasztották. Emellett nagy mennyiségben bocsátottak ki új papírpénzt és érméket, és 1253-ban megalakult a Monetáris Osztály, amely a modern pénzügyi közvetítőkhöz hasonlóan bonyolította le a pénzforgalmat. Kezdetben a korabeli érméket nem jelölték meg konkrét számértékekkel. Később, 1241-ben „A Nagy Mongol Birodalom pénzneme” címmel „1”-es véséssel ellátott érméket bocsátottak ki. Kublaj kán uralkodása alatt, 1260-ban, a Mongol Birodalom fővárosában, Khar-Khorumban megalapították a “Betétbankot”, és különböző értékű bankjegyeket hoztak forgalomba, amelyek közül néhány 10, 20, 100 és 1000 értékkel bírt. Ezen kívül, 1282-ben a bank további fiókjai is megnyíltak más kereskedelmi központokban. Ahogy a mongol monetáris rendszer tovább fejlődött, 1280-ban reformokat hajtottak végre a meglévő bankjegyek kapcsán, és 1327-ben létrehozták a bankjegy-elterelő egységet, amely felelős volt a kopott bankjegyek érvénytelenítéséért. Ennek a folyamatnak a során a tartományi hivatalos jelenlét is szükséges volt.

Dzsingisz kán arany dinárja. amelyet 1206 és 1227 között vertek, különösen ritka és történelmileg jelentős. A Ghaznában 618-as évben ( iszlám időszámítás szerint ) készült érme az Abbászida kalifára, al-Naszír li-din Allah-ra hivatkozik, aki a „hívők parancsnoka” címet viselte. Az érem hátoldalán Dzsingisz kán neve és címei szerepelnek. Annak ellenére, hogy Dzsingisz kán 21 évig uralkodott és hatalmas birodalmat épített ki, aranyérméi rendkívül ritkák, mindössze körülbelül 200 ilyen érme ismert. Bár az érme látszólag iszlám jellegű, fontos megjegyezni, hogy Dzsingisz kán maga Tengrista volt, aki más vallások iránt is toleráns volt. Ez az érme valószínűleg politikai és gazdasági pragmatizmust tükröz, mivel Dzsingisz kán olyan pénzt veretett, amely a különböző népek számára is felismerhető és elfogadható volt. Az érmék súlya változó, 2,0 g-tól 5,5 g-ig terjed. ( A kép forrása: vcoin.com )

Az egymást követő mongol császárok uralkodása alatt több mint 100 alkalommal bocsátottak pénzforgalomba arany-, ezüst- és más típusú érméket és bankjegyeket. Ezek a gazdasági és pénzügyi újítások nagyban hozzájárultak a birodalom stabilitásához és gazdasági fejlődéséhez, azonban ezek az eredmények a Csing-dinasztia évszázados uralma alatt feledésbe merültek. 1921-ben, a népi forradalom győzelmét követően, Mongólia újra lehetőséget kapott saját pénzrendszerének helyreállítására. Abban az időben Mongóliában nem létezett hatékony pénzügyi rendszer, így az emberek különféle valutákat és árucikkeket használtak csereeszközként, például orosz és kínai pénzeket, nyugati arany- és ezüstérméket, ezüsttömböket, jakokat, tevéket, lovakat, más állatállományt, valamint teát és szőrméket. Ez a vegyes csereeszközrendszer jelentősen akadályozta a gazdaság hatékony működését. Ezért a függetlenség elnyerése után a mongol kormány szisztematikusan nekilátott a politikai és gazdasági rendszerek megreformálásának, amelyek közül az egyik legfontosabb a pénzügyi rendszer kialakítása és fejlesztése volt.

A Csing-dinasztia ( 1644–1912; kínaiul: 清朝, pinjin: Qīng cháo; mandzsuul: , Daicing gurun; mongolul: Манж Чин Улс ) volt Kína utolsó császári dinasztiája, amelyet származása miatt gyakran mandzsu-dinasztiának is hívnak.

1921 márciusában megkezdték a nemzeti pénzügyi rendszer alapjainak lerakását, és 1924. június 2-án megalapították a Mongol Kereskedelmi és Ipari Bankot. Bár a nemzeti pénzügyi rendszer és a bank megalakult, továbbra is kihívásokkal kellett szembenézniük a nemzeti valuta és a belföldi piacokon forgó számos külföldi pénzegység együttes jelenléte miatt. A forradalom utáni kormány egyik legfontosabb intézkedése a nemzeti valuta létrehozása volt. Ennek érdekében szükség volt a forgalomban lévő pénz azonnali szabályozására és szabványosítására. 1921 augusztusában ideiglenes pénzegységként bevezették a “lan”-t, amely egy kínai ezüst yanchaan-nek, 1,42 orosz aranyérmének felelt meg. 1925 február 22-én a mongol népi kormány történelmi valutareform törvényt hozott, amelynek eredményeként megszületett a Togrog ( mongolul: төгрөг – ejtsd: tögrög ) nevű nemzeti valuta.  A tögrög ( төгрөг ) szó jelentése “kör” vagy “kör alakú tárgy”, ami utalhat egy érmére is. Manapság ritkán használják más értelemben, mint a pénznem megnevezésére, kivéve a tögrög sar ( төгрөг сар ) kifejezést, amely “teliholdat” jelent.  A Mongol Kereskedelmi és Ipari Bank kizárólagos jogot kapott arra, hogy forgalomba hozza az ország hivatalos valutáját. Az általa kibocsátott pénznem a “Togrog” nevet viseli, amelyet különböző címletekben, konkrétan 1, 2, 5, 10, 25, 50 és 100 értékben bocsátanak ki.

5 Tugrik, Mongólia, 1925 ( A kép forrása: katz.bidinside.com )

A Togrog kibocsátása szigorú fedezeti követelményekhez kötött. A valuta értékének biztosítása érdekében a fedezet összetétele legalább 25%-ban nemesfémekből áll, mint például arany vagy ezüst. A fennmaradó 75%-ot olyan nagy likviditású áruk teszik ki, amelyek gyorsan pénzzé tehetők, ezzel garantálva a valuta stabilitását és megbízhatóságát a piacon. Ez a rendszer biztosítja, hogy a Togrog mögött valós gazdasági értékek álljanak, így megőrizve a pénznem hitelességét és vásárlóerejét. Az első 2, 5 és 10  togrogi bankjegyek 1925 decemberében kerültek forgalomba. de érméket is vertek, ahol 1 Togrog 100 Mongo ( möngö )-nak felelt meg. 1925-ben a kisebb értékű 1, 2 és 5 mongo címletek rézből, míg a 10, 15, 20, 50 mongo és az 1 togrog címletek ezüstből készültek.  Az új papírvaluta bevezetése azonban komoly kihívásokkal szembesült abban az időszakban, amikor az emberek inkább a fémpénzt részesítették előnyben, és a korábbi tapasztalatok miatt elvesztették bizalmukat az orosz és kínai papírpénzek iránt, amelyek folyamatos leértékelődésen mentek keresztül. 1925-ben több mint 20 millió külföldi bankjegy volt forgalomban, amelyeket mongol és külföldi fogyasztók, valamint vállalkozások használtak. Amikor a Togrogot először forgalomba hozták, azonnal éles versenybe került a kínai yanchaan-nal, amely akkoriban elterjedt pénznem volt a régióban. A monetáris reformot, amely a Togrog bevezetésével járt, a mongol nép számára végrehajtott forradalmi lépésként értékelték. Ez a reform nemcsak a gazdaság stabilizálását célozta meg, hanem a nemzeti szuverenitás és függetlenség szimbólumává is vált. Ennek eredményeként az új valuta, bár kezdetben bizonytalanul fogadták, végül széleskörű támogatást nyert el a mongol lakosság körében, akik felismerték annak fontosságát a gazdasági és politikai stabilitás szempontjából. 1926 végére a Togrog árfolyama 1:1-re emelkedett a yanchaanhoz képest, és az új valuta teljesen dominálta a hazai piacot.

1 Möngö, Mongólia, 1925 ( A kép forrása: numista.com )

A monetáris reform ( 1926-1927 ) ideje alatt a Mongol Nemzeti Bank nemesfém-tartalékai több mint négyszeresükre nőttek. Az 1925 és 1927 közötti időszakban a nemzetközi piacon bekövetkezett változások, például az ezüst árának csökkenése és az arany iránti kereslet növekedése, arra késztették Mongólia vezetését, hogy a Togrogot aranystandardra helyezzék. 1928. április 15-től a Togrogot a Mongol Nemzeti Bank arany- és devizatartalékai alapján stabilizálták, és augusztus 1-jére hivatalosan is bevezették az aranystandardot, ami a valutát megbízható, stabil eszközzé tette, amely 51,8 amerikai centet ért. Ezzel a monetáris reformfolyamat elméletileg befejeződött, és a Togrog sikeresen beépült Mongólia gazdaságába, mint egy erős és törvényes pénznem. A reformintézkedéseinek köszönhetően a brit, amerikai és más külföldi kereskedők, valamint a nagy kínai vállalatok fokozatosan kiszorultak a mongol piacról. A valuta sikeres bevezetése nemcsak gazdasági stabilitást hozott, hanem politikai előnyökkel is járt. A Mongol Nemzeti Bank kizárólagos jogot szerzett a valuta kibocsátására, és a külföldi instabil valutákat teljesen eltávolították a hazai piacról, megakadályozva ezzel, hogy a külföldiek tisztességtelen áron vásároljanak árukat. Az árak stabilizálódtak, és megszűnt a kaotikus árképzés, lehetőséget adva a központi tervezésű költségvetés kialakítására, valamint a pénzügyi rendszer reformjára.

100 Tugrik Mongólia, 1955  ( A kép forrása: greenapple.bidinside.com )

A Togrog fokozatosan uralta Mongólia kiskereskedelmi és elosztási piacait, ezzel hatékony eszközzé vált a gazdasági függetlenség megőrzésében. A valuta stabilitását a jegybank által kibocsátott bankjegyek újranyomása is erősítette, 1939-ben, 1941-ben, 1955-ben és 1996-ban is új sorozatok kerültek forgalomba ( hát én ilyet nem találtam sehol 🙂 mármint 1996-os bankjegyet, csak 1993-as évjáratút. Nem akarok valótlant írni, szóval kérlek, ennek nézzetek ti is utána ). Az első bankjegyek mongol írással készültek, és később régi mongol betűket használtak a kibocsátott bankjegyeken, amelyeken többek között Sükhbaatar portréja is megjelent.

Damdin Sükhbaatar  (1893. február 2. – 1923. február 20. ) mongol kommunista forradalmár, a Mongol Néppárt alapító tagja, és az 1921-es külső-mongol forradalom idején Khüree-t elfoglaló mongol partizánhadsereg vezetője. Az 1921-es külső-mongol forradalomban való részvételéért „Mongólia forradalmának atyjaként” nyilvánították.

Sükhbaatar, és a róla készült portré, az 1955-ös Tugrik bankjegyen

Az 1925-ben, 1939-ben, 1941-ben és 1955-ben kibocsátott bankjegyek nem tartalmaztak különleges biztonsági elemeket a hamisítás ellen, azonban az 1996-os kibocsátású bankjegyek már modern biztonsági funkciókkal, például vízjelekkel, mikroírásokkal és holografikus foltokkal készültek, amelyek segítettek a hamisítványokkal szembeni védelemben. Az új bankjegyek papírja 100%-ban pamutból készült, és különféle színű, méretű bankjegyeket bocsátottak ki, amelyek mindegyike Dzsingisz vagy Sukhbaatar portréját viseli. Az érméket először 1925-ben, 1937-ben és 1945-ben a Szovjetunióban, majd 1959-ben Kínában készítették, és 1970-től kezdve Mongóliában is gyártottak érméket. Az 1925-ös érmék ezüstből készültek, míg az 1959-es érméket alumíniumból állították elő. Jelenleg a tranzakciókhoz az 1970-es évekből származó érméket használják. Az érmék és bankjegyek elfogadottságát a letétkezelő intézmények határozzák meg, és a kopott vagy elöregedett bankjegyeket a Központi Bank megsemmisíti. A bank a függetlenség és a jegybank fennállásának évfordulói alkalmából különleges, limitált példányszámú érméket is kibocsátott, amelyek különböző történelmi személyiségek és nemzeti jelképek ábrázolását tartalmazzák. 1996-ban a Mongol Nemzeti Bank újabb érméket adott ki, amelyek a különböző értékek mellett a kormány épületeit és a Janraiseg templomot ábrázolják. 2001-ben pedig az 500-as togrogi érméken Sukhbaatar arcképe jelent meg.

Kapcsolódó tartalom

Mongol űrhajós egy érmén? Van ilyen? Igen van 🙂

Hatalmas méretű ezüst érmét bocsátott ki Mongólia

10 Tugrik, Mongolia, 2018 ( A kép forrása: benimkoleksiyonum.com )

A Mongóliai Központi Bank folyamatosan bővítette és fejlesztette a valutalapját, és a Togrog sikeresen teljesítette a pénz összes nemzetközileg elismert funkcióját, mint csereeszközt, értékszabványt és vagyontárolót. A valuta története és fejlődése rávilágít Mongólia gazdasági és pénzügyi önállóságának történelmi pillanataira, valamint arra, hogyan alkalmazkodott a nemzetközi pénzügyi rendszerekhez és a hazai igényekhez. A Togrog sikeres bevezetése és a monetáris reform hatalmas politikai és gazdasági előnyöket hozott. A nemzeti valuta biztosította a gazdasági tevékenység és ipari fejlődés minden szakaszát, és végül stabil és megbízható valutává vált, amely megfelelt a pénz összes nemzetközileg elfogadott funkciójának. A Togrog további fejlesztése érdekében újabb bankjegyeket és érméket bocsátottak ki a következő évtizedek során, folyamatosan javítva a valuta biztonságát és stabilitását. Az évek során a mongol valuta kiállta az idő próbáját, és ma is alapvető szerepet játszik a mongol gazdasági életben.

Felhasznált forrás: mongolbank.mn, History of Mongolian currency