Az ón felhasználása problémákkal jár, mivel 13,2 °C alatti hőmérsékleten allotróp átalakuláson megy keresztül, ami miatt az ón tárgyak porrá bomlanak, ezt a jelenséget „ónpestisnek” nevezik. 1661-ben Henry Slingsby, az angol pénzverde helyettes mestere jelentést tett II. Károly angol királynak a réz és ón pénzérmék használatáról, és aggodalmát fejezte ki, hogy az ón érmék könnyen hamisíthatók, ezért a réz érméket javasolta. 1672-ben megkezdték réz félpenny és farthing érmék gyártását, ami az első alkalom volt, hogy jelentős mennyiségű érmét nem nemesfémből vertek. A réz beszerzése azonban problémás volt, mert Nagy-Britanniában 1690-ig nem gyártották, és így újra felmerült az ón használata. De, hogy is volt ez pontosan?
A 17. század második felében az ónipar árzuhanás miatt válságba került. 1686-ban a korona beavatkozott és megállapodást kötött az ón felvásárlására Cornwallban és Devonban, támogatva az ipart és biztosítva az ónérmék gyártását. Ezt a döntést Granville John, Bath 1. grófja, a király hűséges támogatója, kezdeményezte, akit II. Jakab trónra kerülése után neveztek ki a Stannaries ura címre. Granville célja az volt, hogy stabilizálja az ónipart, amely hanyatlóban volt, és javítsa pénzügyi helyzetét. 1688-ban küldöttséget vezetett a királyhoz, hogy engedélyt kérjen ónérmék verésére, amit a király jóváhagyott. Az érméket egy Richard Holt nevű személy verette le, és ezek az érmék spanyol értékjelzést viseltek ( egy spanyol reál 1/24-ére értékelték, ami a gyarmatokon másfél fartingnak felelt volna meg ), hogy azokat a brit gyarmatokon is használhassák, ahol a spanyol pénznem volt az elfogadott, és az elképzelések szerint ez javította volna az új érme elfogadottságát. Azonban a brit dokumentumokban, amelyek ennek a darabnak a készítését tárgyalják, általában “farthing”-ként emlegetik. 1688. november 5-én Orániai Vilmos partra szállt Angliában, hogy megküzdjön trónigényéért. 1688. december 11-én II. Jakab Franciaországba menekült, 1689. január 28-án pedig bejelentették, hogy lemondott a trónról, III. Vilmost és Máriát pedig királynak és királynőnek kiáltották ki. Ez a lemondás kétségtelenül kizárta a II. Jakab képmását viselő pénzérmék engedélyezését vagy terjesztését, beleértve az amerikai brit gyarmat jelzőit is, így azok verése is leállt. Amennyiben II. Jakab nem veszíti el hatalmát, nagy eséllyel nagyobb mennyiség került volna forgalomba ebből az érméből, hisz alapanyaga olcsó, és könnyen beszerezhető volt, de végül egyetlen darab sem bukkant fel a kolóniákon, ami arra utalhat, hogy ezek a jelzők soha nem hagyták el Angliát.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
Az ókori Egyiptomban a szolgákat mézzel kenték be, hogy inkább ők vonzzák a legyeket, s a fáraót ne zaklassák a bogarak. A szolgák sora amúgy sem volt túl fényes akkoriban, mivel gyakran, ha meghalt egy fáraó, vele együtt eltemették az összes szolgáját, háziállatát és ágyasát is. |
1/24 real, amerikai “ültetvény” érme, token, gyarmati jelző. Az érmék 97,5%-os tisztaságú ónból készültek. ( A kép forrása: Surrey County Council CC By SA2.0 )
Az érme előlapján II. Jakab látható lóháton, körülötte az „IACOBVS II. DG. MAG. BRI. FRAN. ET. HIB. REX.” felirat, ami azt jelenti, hogy „II. Jakab Isten kegyelméből, Nagy-Britannia, Franciaország és Írország királya”. A hátoldalon Anglia, Skócia, Franciaország és Írország négy koronás pajzsa látható, amelyek láncokkal vannak összekapcsolva. Ezen az oldalon a „VAL. 24 RÉSZ. IGAZI. HISPAN.” felirat olvasható, ami azt jelzi, hogy az érme értéke a spanyol reál 24. részével egyenlő. Az érme szélein gyöngyökhöz hasonló mintázat található, ami mind az előlapon, mind a hátlapon végigfut. Eric Pfeiffer Newman amerikai numizmatikus 1964-ben egy rendszert dolgozott ki ezen érmék típusainak azonosítására. Hét különböző előlapot ( 1-7 ) és hét hátlapot ( A-G ) azonosított, amelyek kombinációját az amerikai brit gyarmatokon használták volna. Ezek a kombinációk a következők: 1-A, 2-B, 2-G, 3-C, 4-D, 4-E, 5-D, 6-F és 7-F. Az előlapok közötti eltérések főként abban mutatkoznak meg, hogy II. Jakab feje hogyan helyezkedik el a körülötte lévő felirat betűihez képest, míg a hátlapokat a hárfán lévő húrok száma különbözteti meg ( A-nál 6 húr, B-nél 7, C-nél 8, D-nél 11, E-nél 7, F-nél 6 és G-nél 5 ). Ezenkívül a Newman által azonosított C fordított kockánál oldalirányban egy 4-es szám található, míg a G fordított kockánál az ír hárfa és a skót oroszlán pajzsa van elmozdítva. Az A és F variációkat az különbözteti meg, hogy a legalacsonyabban elhelyezkedő oroszlánfej az A verziónál balra, az F verziónál pedig jobbra néz. A kombinációk közül az 1-A, 2-G és 3-C típusok különösen ritkának számítanak. Az ónérmék verésére használt eszközöket John Roettier, egy híres metsző készítette. Évekkel később ezek az eszközök egy érmekereskedőhöz kerültek, aki újrahasználta őket, és több ónérmét veretett le velük. Ezek a későbbi veretek frissebb állapotuk miatt megkülönböztethetők az eredeti érméktől, bár idővel ez nehezebbé vált. Az érmegyártás során egyébként különféle problémák merültek fel, mint például a szerszámok repedése és a fém összetételének változásai, ami miatt nehéz volt megkülönböztetni az eredeti vereteket a későbbi újraütésektől.
Felhasznált forrás: coins.nd.edu, The American Plantations Token of 1688: Introduction
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?