Az Óperzsa Birodalom pénzverése ( Az első világbirodalom ami saját érméket vert )

Jelenleg úgy tartják a történészek, numizmatikusok, hogy a világ első, egyben legrégebbi érméit a Lüd Birodalomban, vagyis Lydia-ban verték. Erről itt írtunk részletesebben:  A világ legrégebbi érméje ( Lüd Birodalom ). A Lüd Birodalom ezzel nagyon komoly előnyre tett szert más országokhoz képest, és így korának egyik vezető gazdasági hatalma lett. Ez persze célponttá is tette. A perzsák ekkor tájt kezdtek hatalmas hódításaikba. Uralkodójuk, II. Kürosz (  Kr.e. 600 vagy Kr.e. 599 vagy Kr.e. 576 vagy i. e. 575 – Kr.e. 530. ; óperzsa nyelven Kūruš ), közismert nevén Nagy Kürosz volt. Ő volt az, aki megalapította az úgynevezett Akhaimenida Birodalomat, Óperzsa Birodalomat, más néven az  Első Perzsa Birodalmat. 

Akhaimenida–dinasztia egy királyi ház volt, amely a Perzsa Birodalmat uralta, amely végül Egyiptomtól és a Balkántól nyugatra húzódott. Közép-Ázsia és az Indus-völgy keleten.

Miután a  perzsák  Kr.e. 7. század körül az iráni fennsík délnyugati részén fekvő Persis régióban letelepedtek, fokozatos terjeszkedésekbe kezdtek. Legyőzték, ekkor már Nagy Kürosz vezetésével, a Méd Birodalmat, valamint Lydiát ( Kroiszosz uralkodott ekkor. Az ő apja, Aljattész volt az aki a történelem első pénzérméit forgalomba helyezte ) és a Kháld Birodalmat ( Újbabiloni Birodalom ). Ahogy fentebb láthatjátok uralkodásának pontos kezdetéről megoszlanak a vélemények, az azonban valószínűsíthető, hogy miután meghódította a Lüd Birodalmat, Kr.e. 546 után vezette be az érméket a Perzsa Birodalomba. A fellelhető információkból úgy tűnik, hogy Nagy Kürosz kezdetben elfogadta a lídiai pénzverést, és továbbra is verték a Lydia oroszlán-bika érméket. Ekkor már körülbelül 50 éve voltak forgalomban Lüd pénzek ( Szándékosan használtam mind a három megnevezést, mint lídiai, Lydia és Lüd. Elvileg mind helyes 🙂 ) Ez a pénzrendszer volt ekkor világ első bimetál pénzrendszere. 

A bimetalizmus,  vagy bimetál standard, egy olyan monetáris szabvány, amelyben a pénzegység értékét úgy határozzák meg, hogy egyenértékű két fém, jellemzően arany és ezüst bizonyos mennyiségeivel, fix árfolyamot hozva létre közöttük.

PERSIA, Achaemenid Empire. temp. Darios I to Xerxes I. Circa 505-480 BC. AV Daric ( 14mm, 8.32 g ), A kép forrása: wikipedia.org

A perzsák tehát kezdetben “etalonnak” tekintették a Lüd érméket, azok súlyát ők is szabványosították, amit eredetileg Kroiszosz alkotott meg. A lüdök fejlett kohászattal és a pénzveréshez szükséges technológiával ( a pénzverde Szardiszban volt ) is rendelkeztek. Ezeket felhasználva, végül a perzsák bevezették a saját pénzüket, a Dárik ( darics )-ot. I. Dareiosz ( K. e. 521–486 ) volt az, aki új vastag aranyérmét mutatott be, amelynek standard súlya 8,4 gramm volt ( szemben a lüd érme, a Croeseid standard 10,7 grammjával ) amelynek értéke 20 ezüstérmének felelt meg. Az érmékben használt arany nagyon jó minőségű, 95,83%-os tisztaságú volt, és a perzsa király vagy egy íjjal és nyíllal felfegyverzett nagy harcos képe volt látható rajta. Az arany pénzverés szigorúan a király privilégiuma volt.  A Kr.e. 5. század végén a perzsa szatrapák Kis-Ázsiában úgy döntöttek, hogy saját érméket vernek, de Dareiosz ezt végül megakadályozta. Dareiosz az arany érmék “hamisítást”, vagy “saját arany” érmék verését halállal büntetendő bűncselekménynek tekintette. Ezért is gondolják úgy a numizmatikusok, hogy a dárik érméken látható férfi íjjal, maga  I. Dareiosz, vagy az éppen hatalmon lévő király, mivel más egyszerűen nem kerülhetett volna az érmére, de ez természetesen 100%-ig nem bizonyítható. Forgalomba kerültek még ezüst érmék is, šekel-ek ( ógörögül: sziglosz ).  A szigloszok 90%-os tisztaságú ezüstből készültek, és 5,56 gramm volt a súlyuk. Ezüst érméket a satrapák is verhettek. Ezzel a perzsa pénzrendszer is a bimetalizmus monetáris standardját képviselte.

PERSIA, Achaemenid Empire. temp. Artaxerxes I to Darios II. Circa 455-420 BC. AR Siglos ( 14.5mm, 5.49 g ). Lydo-Milesian standard. Sardes mint. Persian king or hero, wearing kidaris and kandys, quiver over shoulder, in kneeling-running stance right, holding dagger in right hand, bow in left / Incuse punch. Carradice Type IV, Group A ( pl. XIII, 33 ); cf. Meadows, Administration 326 ( Type IV, Group C ); BMC Arabia pl. XXVII, 7; cf. Sunrise 27 ( daric ). Attractively toned. Good VF. Excellent metal for issue. From the Mercury Group Collection. Ex Classical Numismatic Group Electronic Auction 85 ( 17 March 2004 ), lot 33. ( A kép forrása: numisbids.com )

Satrapák: A ساتراپ az uralkodó által kinevezett tartományi kormányzók neve volt az ókori méd és óperzsa birodalmakban, beleértve az Akhaimenida dinasztiát és több utódállamát, így a Szászánida Birodalmat és a hellenisztikus birodalmakat.

Az arany daricsot ( dárik ) a héber Biblia kétszer is említi, illetve egy másik legenda szerint, miután egy perzsa szatrapa által a görögországi korinthoszi háború megindítása érdekében szétosztott kenőpénzek eredményeként, II. Ageszilaosz spártai királyt végül visszahívták egy sikeres kisázsiai hadjáratból, megjegyezte, hogy “tízezer íjász” űzte ki Ázsiából. A szatrapa feltételezhetően ez esetben is, az arany daricsokra utalt.

A héber súllyal megadott pénzegységek

I. Dareiosz, vagy ahogy még hívták Nagy Dárius igen jelentős király volt. Uralkodása alatt nőttek az állami bevételek, mivel új adókat vetett ki és új földeket szerzett. Az adóbevételeket azonban nem elszórta, hanem fejlesztette az infrastruktúrát ( pl. öntözéses rendszerek kiépítése, utak építése ). A fejlesztéseknek köszönhetően a kereskedelem is gyors ütemben fejlődött. Bankokat is alapított, és ezek a  bankok hiteleket is nyújtottak az ügyfeleiknek. Az egyik ilyen híres bank Nippurban volt megtalálható. Ian Carradice brit numizmatikus négy típusba sorolta a perzsa királyi pénzverést, erről itt olvashattok részletesen: The Daric: Persian Gold – CoinWeek Ancient Coin Series. A perzsa érmeverés igen konzervatívnak mondható, hiszen  tulajdonképpen változatlan maradt két évszázadon keresztül. A perzsa daricsok és szigloszok használata végül Nagy Sándor i.e. 330-as inváziójával ért véget, majd többnyire beolvasztották őket, és Sándor érméiként újra felhasználták azokat.