Hirdetés


Az egyház ami saját pénzt hozott forgalomba! ( A mormon pénzverés, és bankjegyek története )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 16 perc

A 19 századi Amerikában az élet, a kontinens “teljes” meghódításáról, felfedezéséről szólt, és itt elsősorban a belső területek felé történő, földfoglalásokra, város alapításokra gondolok. Mindezt természetesen az őslakos indiánok kiszorításával. Ez az időszak volt a Vadnyugat. Ebben az időszakban született számtalan legenda, történet “híres” banditákról, indiánokról, aranyól, ebben az időszakban vívták az amerikai polgárháborút ( 1861–1865 ), vagyis alakultak ki a végleges állam határok, az Egységes Egyesült Államok. Egy amerikai számára, ez az időszak általában egyfajta nosztalgikus időszak, ahol lehet sok minden nem is úgy történt ahogy “mesélik”, de a lényeg mindig az, hogy a történet kalandos, hősies, poros, indiános, és arannyal teli legyen. Nos, a mai történetem is ilyen, ahol a történések végül, numizmatikai szempontból unikális pillanathoz vezettek.

A mormon vallás kialakulása

A történetünk a mormon pénzverés, bankjegyek a mormon”valuta” történetéről fog szólni. Megszokhattátok már, hogy minden cikkhez írok egy kis, vagy sok 🙂 történelmi hátteret, hisz sok esetben ez fontos része a történetnek. Nincs ez másképp most sem, sőt, most bizonyos szempontból fontos is, és történetünk is csak így lehet teljes. A mormon vallásról azonban nem igazán írnék, mert úgy mint sok más vallás, fontos lenne pontosan megérteni, mielőtt egyáltalán megpróbálja bemutatni valaki. Nos ez pedig sokkal több idő lenne. Legyen elég annyi, hogy a mormonok, egy resztoránus keresztény vallási mozgalom, közösség, amit  1830-ban, Joseph Smith “alapított”.

A resztoránizmus olyan keresztény mozgalmakból álló vallási irányzatok összessége, amelyek a protestáns, katolikus és ortodox keresztény felekezeteket meghaladó, „eredeti”, „korábbi” vagy „ősi”, „emberi hagyományok előtti” illetve „hiteles” teológiai és vallási gyakorlatokhoz való visszatérés megvalósítását hirdetik. – wikipedia.org

Ismeretlen festő festménye, 1842 körül. Az eredeti a Krisztus Közösség levéltárának tulajdona.

Több mormon közösség is létezett, de a mormon kifejezést elsősorban a legnagyobb ide sorolt legnagyobb felekezetre szokták használni, a  Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházára. A mozgalom azt tartja magáról, hogy azt az egyházat állítja vissza, melyet Krisztus eredetileg földi életében alapított,  és amely később elveszett a földről ( a részletekről nem írok, de azért ennél sokkal összetettebb ). Smith és családja vallásos ember volt, sokat olvasták a Bibliát. A későbbi elmondásai szerint 15 évesen volt az “első látomása”, mikor  a Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus jelent meg számára. Az első látomását követően kezdett el írni, és született meg a Mormon könyv. Hivatalosan 1830-ban adták ki, a követők,  ezt a könyvet szentírásnak tartják, valamint bizonyítéknak arra, hogy Joseph Smith Istentől elhívott igaz próféta. Majd felmerült, hogy egyházzá alakuljanak, ami  1830. április 6-án Fayette városban ( New York állam ) meg is történt. Így került megalapításra Krisztus Egyháza ( 1838-ban neve Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza lett ), melyet akkor a korabeli emberek és a sajtó hamarosan “Mormon Egyház”-nak kezdtek gúnyolni. Miután a már egyház, misszionáriusai kimentek prédikálni, az egyház tagjainak száma, rohamosan növekedni kezdett. Azonban a közösségnek nyugatabbra kellett vándorolnia, az irányukba kialakuló ellenszenv, és ellenséges fellépések miatt. Ennek okai a hagyományos protestáns és keresztény elképzelésekkel szembeni tanítások, illetve az egyre növekvő gazdasági és politikai befolyásuk is. Ez később akkor tetőzött, mikor  Missouriban Lilburn Boggs kormányzó kiadott egy hivatalos rendeletet, hogy az egyház összes tagját ki kell irtani vagy ki kell űzni mindenhonnan. Joseph Smithet végül csőcselék lincselte halálra 1844. június 27-én a Carthage városi börtönben, Illinoisban.

Végül mindezek ellenére az egyház nem gyengült, és szűnt meg. Brigham Young  új elnök vezetésével az őt követő szentek elhagyták az akkori ország területét ( ekkor még 146 férfiból, három nőből és két gyermekből állt a közösség ) és 1847. júliusában Deseret ( Nagy Sóstó völgyében ) néven a mai Utah állam területén ( ami akkor még nem tartozott az USA területéhez ) telepedtek le, ahol saját teokratikus államot hoztak létre. Kisebb kivált, és valamivel más irányzatot követő mormon közösségek pedig, önálló felekezeteket hoztak létre. Mára több úgynevezett mormonizmus vallás létezik, amelyek a megalakulás után folyamatosan alakultak ki, elsősorban attól függően, ki melyik vezetőt követi. A legutolsó nagyobb szakadás a 20. század közepén történt, azóta egyenlőre nincs változás a mormon egyház szerkezetében. Noha a mormonok általában barátságos, szeretetteljes és kedves emberek, mégis sokan egyfajta szektának tartják őket. Jelenleg a világon közel 16 millió magát mormonnak valló ember él, Amerikában a 4. legnagyobb vallási közösségnek számítanak.

Nos elértünk napjainkhoz, de most máris visszaugrunk oda, amikor Young vezetésével megalakult Deseret. Young  kiváló vezetőnek bizonyult, és neki hála, 1848 október végére, már 2000 mormon élt a völgyben, 1850-re ez a szám 12000-re duzzadt, és már 16 ezer hektár földet műveltek. A növekedéshez nagyban hozzájárult még az is, hogy a közeli város Salt Lake City lett a California Trail  ( “kaliforniai ösvény” ) egyik fő állomása. Egy 1849 júliusában írt kortárs beszámoló Youngról és a közösségről a következőket írta le:

Amíg a városban voltam, abban az örömben volt részem, hogy megismerhettem Brigham Youngot – egy közepes magasságú, vastag testű, rövid nyakú, telt és kerek arcú férfit. Sötét, házi szőttes öltönyt viselt, és jó megjelenésű férfi volt. Minden szó, ami az ajkáról esett, kicsiny volt és evangélium volt követői számára. Vaskézzel uralkodott, és tökéletes törvény és rend uralkodott az ő birodalmában. A városban való tartózkodásunk kellemes és elragadó volt, és ha nem lettek volna a kaliforniai aranymezők, sok fiatal férfi maradt ott… A Salt Lake Valley a föld egyik kerthelyisége. Mindenféle termék olcsó volt, ellentétben azzal, amit hallottunk. A mormonok nem törődtek a pénzünkkel, mivel a sütőtök törvényes fizetőeszköz volt. Mindenféle fűszer magas volt. A fahéj, a szegfűszeg, a gyömbér… a kávé és a rizs fontja öt dollár volt, míg egy kis mosdókagylónyi friss sajtot egy dollárért vehettünk. Osztályként a mormonok józanok, tiszták és szorgalmasak voltak, valamint tudatlanok és boldogok. Nem kommunikáltak a külvilággal… ( Journal History of the Church of the Church of the Church of Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Krisztus )

A kaliforniai aranyláz

Brigham Young, 1866 és 1877 között, Harvard Művészeti Múzeum/Fogg Múzeum, Történelmi Fényképek és Különleges Vizuális Gyűjtemények Osztálya, Fine Arts Library, 119.1976.1501

A „tök” barterként való használatára való utalás a mormonok egyik legnagyobb problémájára utal. Kevés készpénzzel, érmével rendelkeztek. A készpénz nagy részét kocsik, állatállomány, élelmiszer és az alföldi átkeléshez szükséges felszerelések vásárlására fordították. A Mexikóval vívott háborúban, önkéntesként harcoló mormon zászlóalj hazatérő veteránjaitól érkezett néhány érme. A háború befejezését követően 1848 júliusában indult vissza a legtöbb veterán a Sóstó-völgybe. Ekkor hoztak magukkal még több érmét, de végül a kapitányuk  James Brown visszament Kaliforniába, mivel még további zsolddal tartoztak nekik. November 20-án tért vissza a Salt Lake Valley-be, körülbelül 5000 dollárral, latin-amerikai dublonokkal. A pénzből 3200 dollárt tehenek vásárlására fordítottak Kaliforniában, további 1950 dollárt pedig  Ogden ( később város, jelenleg Weber megye székhelye Utah államba ) megvásárlására fordítottak. Számos súlyos kiadásra került még sor, így a pénzt hamar el is költötték. A közösség fenntartásához további pénzekre volt szükség. Közben a mormon zászlóalj néhány már hazatért tagja munkát keresett, és talált is. A svájci származású pionír, John Sutter tulajdonában lévő Sutter’s Millnél kezdtek dolgozni, egy fűrészmalom megépítésén. 1848 január 24.-e reggelén, Sutter partnere, James Marshall egy vízikerék-csatorna építését vizsgálta, amikor “furcsa részecskéket” észlelt a malom falának aljában. Összegyűjtötte a részecskéket a kalapjában, és megmutatta a többi munkásnak. A csoport megpróbálta megharapni az egyik példányt, kalapáccsal összetörni, majd tűzbe dobni. Mindegyik teszt megerősítette, hogy aranyat találtak. Ettől a naptól számítjuk a kaliforniai aranyláz kezdetét. A hír terjedni kezdett, és érkezni kezdtek az aranyásók a területre. Az ott dolgozó mormonok is természetesen aranymosásba kezdtek, és találtak is aranyat. Ezeket az arany rögöket, arany port vitték vissza a völgybe, és “vásároltak” vele. A mormonok később az úgynevezett “Mormon-szigeten” is találtak aranyat, pk esősorban ezen a területen kutattak tovább.

Az aranyláz kezdetén a mormonok előnyt élveztek a többi kalandvágyóval szemben, hisz földrajzilag jóval közelebb voltak a lelőhelyekhez. Young kérte a közösség tagjait, hogy előbb az ottani munkával foglalkozzanak ( a burgonya fontosabb mint az arany, és azzal foglalkozni kell, az arany megvár ), mint hogy útnak induljanak, de végül ő maga is küldött “arany missziókat”, hogy az így megszerzett aranyat az egyház, és közösség javára lehessen fordítani.

Young ezt mondta híveinek: Néhányan megkérdeztek, hogy menjek-e [Kaliforniába]. Elmondtam nekik, hogy Isten kijelölte ezt a helyet [a Nagy-medencét] a szentjei összejövetelére, és jobban fogtok járni itt, mint ha az aranybányákba jártok. Néhányan azt hitték, hogy odamennek, felszerelkeznek, és visszajönnek, de én azt mondtam nekik, hogy álljanak meg itt és szereljék fel magukat. Azok, akik itt megállnak, és hűek Istenhez és népéhez, több pénzt keresnek és gazdagabbak lesznek, mint te, akik e világ istene után futsz; és megígérem nektek az Úr nevében, hogy sokan közületek, akik azt gondoljátok, hogy meggazdagodtok és visszajövök, azt kívánják majd, bárcsak soha nem mentek volna el innen, és visszavágynak, de nem lesznek képesek megtenni… Néhányan visszajönnek, de az itt maradt barátaiknak segíteniük kell; és a többiek, akiket megkíméltek a visszatéréstől, nem fognak annyi pénzt keresni, mint a testvéreitek, akik itt maradnak, és segítenek felépíteni az Egyházat és Isten Királyságát; boldogulni fognak, és kétszer is meg tudnak vásárolni téged. Ez az a hely, amelyet Isten az ő népének jelölt ki. . . .

Az aranyláz okozta nyugat felé induló “népvándorlás” idővel véget vetett annak az illúziónak, hogy a Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyház tagjai elszigetelten tudják felépíteni “királyságukat”. Young okosan felismerte, hogy a nem közösséghez tartozó telepesek, jelentős bevételt jelenthetnek a mormonoknak. Ezért megemelte az élelmiszer árakat. Az aranyat csereeszközként használták a völgyben, rögök, és por formájában. Azonban a kezelés nehézségei és a súlyméréssel keletkező hibák, pazarlás, különösen akkor, amikor kis értékekkel kereskedtek, arra kényszerítették az egyházat, hogy hivatalt hozzon létre. Dr. Willard Richards, az Egyház Első Elnökségének megbízható tagja „lemérte” az aranyport, amelyet a zászlóalj Kaliforniából hozott majd kis csomagokba csomagolták. Minden csomag egy dollártól 20 dollárig terjedő értéket jelentett, és amelyeket pénzre is át lehetett váltani. Ennek a pornak a nagy részét tizedbe fizették be, vagy adományként került az Örökös Bevándorlási Alaphoz.

A mormon aranypénz ötlete, az első darabok

Amint az egyház elkezdte kapni a port, Young úgy döntött, hogy a fémből érmét készít – egységes súlyú és finomságú formában. 1848. november 15-én, két nappal azután, hogy tizenöt zászlóalj érkezett Kaliforniából, tesz Young említést először egy levélben a kitalált ötletről, hogy aranypénzt verjenek. Nyilvánvaló, hogy Young felismerte a pénzverés sajátos előnyeit a nem mormon telepesekkel folytatott kereskedésben. Nyilvánvaló, hogy Young felismerte a pénzverés sajátos előnyeit a nem mormon telepesekkel folytatott kereskedésben.

Négy nappal később, november 19- én a Kaliforniából hozott aranyporból felkészültek az érmék verésére.  Eközben a testvérek különféle, fel nem számolt mennyiségű aranyport helyeztek el az egyház kincstárába. 25- én, egy történelmi találkozó alkalmával Young, John Moburn Kay kovács és John Taylor egy feliratot dolgozott ki aranypénzükre: „Az egyik oldalon a „SZENTSÉG AZ ÚRnak” kifejezés található, amely körülveszi a papság jelvényét. Hárompontos frígiai korona ( más néven kalap ) Jehova mindent látó szeme fölött; az összekulcsolt kezeket körülölelő hátlapon a barátság jelképe, a „TISZTA ARANY” szavak és az érme címletének kell szerepelnie.”

1849-es mormon 10 dolláros érme

Kay hozzálátott a szerszámok kovácsolásához, miután nagybátyja öntödéjében, az angliai lancashire-i Buryben megtanulta a vas- és sárgaréz-mintakészítést és -öntést. A szerszámok acélját Joseph L. Heywood készítette, és Robert L. Campbell gravírozta. Alfred B. Lampson kovácsolta néhány szerszámot, Martin H. Peck pedig a kalapácsot. Úgy tűnik, Bancroft történésznek igaza volt, amikor azt mondta, hogy a matricák és „minden, ami az érmével kapcsolatos, Salt Lake Cityben készült”.

Nyilvános bejelentést tettek az aranypor érmeként való előkészítéséről, és az első feljegyzett betéteket 1848. december 10-én leadták és lemérték. Az első befizető William T. Follett volt, a zászlóalj tagja, aki 14 ½ uncia aranyport adott be, és unciánként 16 dolláros árfolyamon 232 dollárt írtak jóvá neki, ami akkoriban a kaliforniai arany szokásos ára volt.

Némi idő és nehézség után végre befejeződtek az  előkészületek, és Kay elkezdte olvasztani a port, és lapokká hengerelni. Ezután egy lyukasztóprést használtak az aranykorongok kilyukasztására, míg egy pénzverő prés segítségével bélyegezték a mintákat a planchetekre. Young aktívan felügyelte a pénzverde működését, míg Thomas Bullock a pénzverde igazgatója, William Clayton pedig könyvelő. Dr. Richards lemérte a port, míg John Kay az érméket bélyegezte. 1848. december 12-én John Kay verte az első huszonöt db, 10 dolláros mormon aranyat. Az első húszat Brigham Youngnak fizették ki, Kay pedig megkapta a maradék ötöt. Valamilyen ismeretlen okból mindketten 50 ¢, azaz 10,50 dollár prémiumot fizettek pontonként. Kay eredetileg megtartotta az érméit, de Young csak kettőt, tizenhármat az első napon, a tizenötödikén pedig további ötöt fizetett ki az aranypor befizetőinek. Young érméinek első címzettje William T. Follett volt, aki a 10 dollárból ötöt kapott, összesen 52,50 dollár jóváírásért.

Épület, amelyet a mormonok 1849-ben pénzverdének használtak. ( Deseret News, Salt Lake City )

19-én huszonegy további érmét vertek, amelyek mindegyike Younghoz került 10 dolláros névértékükön. Ezúttal az elnök hatot tartott, és tizenötöt fizetett ki, szintén paritáson. A 10 dolláros darabok fő címzettjei Young és Kay mellett Follett öttel, Asahel A. Sathrop négyes és Shadrack Holdaway négyes. Összesen negyvenhat 10 dolláros, „Völgyi érme” névre keresztelt darabot vertek. Valószínűleg igaz, ahogyan John Kay lánya 1911-ben felidézte, hogy „a korai érmék tiszta aranyporból készültek, pusztán a helyi kényelem érdekében készültek, hogy “kiváltsák” az aranypor lemérését a kereskedelemben való felhasználásnál”.

Ben Carpenter beszámolója az érméről 1849. július 17-én: A mormonok azt mondják, rengeteg aranyuk van a közelükben, és létrehoztak egy saját pénzverdét. Láttam az érmét, a Vignette-t, egyik oldalán egy hegy és egy szem, a másikon egy tengeri sirály. Azt mondják, hogy az Úr tavaly tengeri sirályok millióit küldött a tücskök elpusztítására. Mielőtt megérkeztek, a völgy megtelt velük.

Talán a hegy, amelyet Carpenter említ, egy téves fríg korona volt, a sirály pedig összekulcsolt kezekkel. Sajnálatos, hogy nincs más korabeli beszámoló, amely leírná ezeket az első érméket, mert a meglévő mormon 10 dolláros aranydarabok nem hasonlíthatók össze ezen megfigyelések egyikével sem. Valamikor december 19. és 22. között eltörtek az arany olvasztásához nélkülözhetetlen olvasztótégelyek, mert 22-én , amikor „sok testvér összeült, hogy aranyport cseréljen”, nem volt kiadható érme. Mivel a pénzverést nem lehetett folytatni, a lyukasztóprést leszerelték és szögek vágására használták a nagy csavar eltávolításával és egy kart a kerethez rögzítve – így rögtönzött ollókat hoztak létre.

A mormon pénz használata

Közben azonnali lépéseket kellett tenni annak érdekében, hogy új szerszámok beszerzéséig ideiglenes fizetési lehetőséget biztosítsanak. December 27-én Bullock négy értesítést küldött ki, „összehívva a testvéreket, hogy szabályozzák a valutát”. A másnap délután 12 órakor a Temple Block Boweryben tartott gyűlésen Young „vissza ajánlotta az aranyport az embereknek, de [ők] nem akarták. Én [Young] akkor azt mondta nekik, hogy addig adunk ki papírt, amíg az érmeverés újra nem indul. Az önkormányzati tanács beleegyezett egy ilyen fizetőeszköz bevezetésébe. Nem kellett több bankjegyet kibocsátani, mint amennyi aranyport addig beadtak.

Bullock megszerezte a szükséges papírt, Young pedig utasításokat adott a bankjegyek méretére, számára és címleteire vonatkozóan. Mivel a völgyben akkoriban nem működött nyomda, a számlákat tollal és tintával kellett felírni vagy kézzel nyomtatni egy két hüvelyk széles és négy hüvelyk hosszú sima fehér papírra. Másnap Bullock kivágta a papírt, és elkészítette az 5 dolláros bankjegyeket, míg Robert L. Campbell, az egyház elnökének irodájában dolgozó 1 dolláros bankjegyeket. Young körülbelül 100 dollár értékben írt alá aznap. Másnap, a harmincadik napon Bullock kiírt 3 dolláros bankjegyeket, és Heber C. Kimballlal együtt aláírta azokat. Newell K. Whitney és John Taylor, valamint az ügyintézők csatlakoztak Younghoz, Kimballhoz és Bullockhoz, hogy a következő alkalommal körülbelül 1000 dollárral több pénzt szerezzenek és szerződjenek.

Egy oldal Brigham Young aranyporos tranzakcióiról. ( Egyházi levéltár, Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza )

Úgy tűnt, az új „bankjegyeket” elfogadják az emberek. Az új sürgősségi problémákat az arany támogatta. A 0,50 dolláros, egy dolláros, három dolláros és öt dolláros jelölésekről összesen 830 bankjegyet bocsátottak ki, amelyek dátuma 1849. január 20. A 12 apostol pecsétjével és Brigham Young, Heber aláírásával voltak ellátva. C. Kimball, Newell K. Whitney és Thomas Bullock, jegyző.

Nyilvánvalóan ezek a bankjegyek nem voltak elegendőek a jelenlegi igények kielégítésére, és a mormonok további 735 bankjegyet bocsátottak ki azonos címletben, de január 5-i keltezésű. Másnap a tanács határozatot fogadott el, amely szerint „Kirtland bankjegyeit forgalomba kell hozni”, ezzel beteljesítve Joseph Smith próféciáját, miszerint a Kirtland-jegyzeteket egy napon aranyra lehet majd cserélni.

Kirkland Safety Society Bank 5 dolláros bankjegy, Brigham Young és Heber C. Kimball ( Stacks ) ellenjegyzője

A Kirtland bankjegyek közül összesen 256-ot adtak ki újra és ellenjegyeztek 1, 2, 3, 5 és 10 dolláros címletekben. Ezek a feljegyzések mind további aláírásokat tartalmaznak, általában Whitney, Young vagy Kimball aláírását. Mindegyiken Bullock kézzel írott B betűje volt, és mindegyiken a Tizenkét Apostol dombornyomott pecsétje látható.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó.

Ezek a célszerű jegyzetek mindaddig szolgálják azonnali igényeiket, amíg Truman O. Angell, az egyházi építész január 22-én új jegyzetek kinyomtatásához nyomdát és öntvényt nem tud építeni. a huszadik, a jegyzeteket ennek megfelelően keltezték. Angell, akit Brigham Young szedőként segített, 3329 bankjegyet nyomtatott 50¢, 1, 2 és 3 dollár címletekben. Ezeknek a jegyzeteknek a kinyomtatása, amelyek még július végén jelentek meg, az első nyomtatást jelentették Amerika nyugati részén.

Amikor 1849 szeptemberében az egyházi pénzverde ismét készen állt a pénzverésre, Young behívta az összes valutát, és a legtöbbet elégetették. Mára nagyon kevés példány maradt fenn.. Az egyház nem bocsátott ki új bankjegyeket az 1857-1858-as mormon vagy utahi háborúig, amely során az egyházi egyesület körülbelül 100 000 dollárt bocsátott ki bankjegyekben.

További mormon aranyérmék

1849 áprilisában a zászlóalj tagjai további aranyat hoztak a Völgybe, és letétbe helyezték a Mormon bankban. Brigham Young írt Orson Hyde-nak, az iowai egyházi ügynöknek, és rendelt  savat és egy tucat „legjobb tégelyt a legértékesebb érmék olvasztásához”. Ezek a tételek csak valamikor szeptemberben érkeztek meg. Eközben április 23-án John Kay négy darab matricáról készített lenyomatokat.

A pénzverés 1849. szeptember 12-én folytatódott, ami valószínűleg megmagyarázza azt a tényt, hogy az utolsó mormon bankjegyben pénznemben történő fizetés szeptember 29-én történt. Az új Deseret Mint-et Dr. William Sharp fogorvos otthonában hozták létre. Sharp háza egy hat szobás vályogépület volt, és a South Temple Street északi oldalán található, amely később „Bikuben” nyomda lett, és végül 1900-ban lebontották. Jelenleg a Hotel Utah garázsa áll a helyén.

Orson F. Whitney egyháztörténész beszámolót adott ki a második pénzverés működéséről: Az első szerszámokat, amelyek egy 2,50 dollárból, valamint egy 5 dollárból és egy 20 dolláros darabból álltak, John Kay és egy öreg kovács készítette, de nagyon nyersek voltak. Young kormányzó kérésére Dougal Brown készítettem az irodámban egy szerszámkészletet 5 dollárért, és néhány éven keresztül ( amíg Cumming kormányzó el nem rendelte a leállítást és a zárójeleket ) finomítottam a célon, és pénzzé tettem. Ha magam is mondom, olyan tökéletes pénz volt, mint amilyen pénzverőből származott. 

Nyilvánvalóan a Barlow által gyártott 5 dolláros matricák 1860-ból származtak. Az új 10 dolláros matricák elhagyása azt jelentheti, hogy Kay a régi, 1848-as matricákat használta. Az új számok ugyanazokat az összekulcsolt kezeket és a mindent látó szem szimbólumokat őrzik meg, mint az 1848-ban tervezetteknél. A „Pure Gold” szavakat a „PG” kezdőbetűk és a „GSLC” betűket adták hozzá a „Great Salt Lake City”-hez. “CSINÁLJA.” DOLLÁR helyett a kisebb 2½ dolláros darabokon. Mivel ezzel az új dizájnnal nem ismertek 10 dolláros darabok, ez megerősítheti, hogy a régebbi matricák megmaradtak, nem pedig újak használtak.

1911-ben írt, Kay egyik lánya emlékezett rá, hogyan szórakoztatták magukat a nővéreivel esténként, kis faházakat építettek azokból az aranyrudakból, amelyeket apja megőrzésre hazavitt. 1850. október végére már annyi aranyat vertek, hogy elég bőségesnek gondolták. Arrington professzor becslése szerint ezekből az érmékből összesen 70 000 dollárt bocsátottak ki.

A felekezetek relatív termelési mennyiségét a Salt Lake Tribune 1898. július 17-én közölték: Eleinte a 2 és fél dolláros darabok voltak a legbőségesebbek és legnépszerűbbek. Aztán nagyszámú 5 dolláros érme készült, és ezek a keresztnévvel együtt a hatalmas munka zömét tették ki. Nem sok 10 dolláros darabot vertek, és a 20 dolláros érméből még mindig kevesebb volt.

Ezek a 20 dolláros darabok az első 20 dolláros arany érmék, amelyeket az Egyesült Államokban vertek – hat hónappal ( 1849. szeptember – 1850. március ) megelőzték a a hivatalos amerikai 20 dolláros aranyat (  dupla sas ).

Ez az első néhány érme természetes ötvözött aranyból készült, és könnyen kopott. November közepén ezért 600 dollár értékben vásároltak ezüstöt az érmék keményítésére. Ez okozhatja az azonos kivitelű érmék súlykülönbségét vagy a valamivel nehezebb, 1850 dolláros 5 dolláros kibocsátásokat. Bár a mormon érméket csak helyi tranzakciókra szánták, de a kereskedők közül néhányan kívülállóktól is vásároltak árut. Már 1850 májusában megjelentek a mormon érmék keleten egészen a Missouri állambeli St. Louis-ig. Az év végére az ország legtöbb részén, különösen a nagyobb kikötővárosokban is megjelentek ezek az érmék.

1850 januárjában a New Orleans-i pénzverde vizsgálója, William P. Hort megkapta a 20 dolláros arany érme mintáját. Döbbenetére felfedezte, hogy az érme nem csak 0,892 finomságú, szemben az egyesült államokbeli pénzverés 0,900-as finomságával, de körülbelül 85 szemcséjével vagy körülbelül 20 százalékkal alulsúlyozott is. A Philadelphia Evening Bulletin ugyanabban a hónapban hasonló megállapításokról számolt be, és figyelmeztette azok használóit, hogy figyeljenek az ilyen érmékre.

A mormon érmék lealacsonyítottságáról szóló legjobb feljegyzéseket Jacob R. Eckfeldt és William E. Dubois tették közzé fontos művükben, az Arany- és ezüstérmék új változataiban, amely 1850-ben jelent meg:A MORMON ÉRMÉT most kaptuk meg egy úriemberen keresztül, aki nyolcvanegy nap alatt érkezett a szárazföldön a Great Salt Lake-ből. 20, 10, 5 és 2½ dolláros darabokból állnak. Finomságban körülbelül 0,899 ezer, kis eltéréssel; és csak a natív ezüstötvözetet tartalmazzák. A súlyok szabálytalanabbak, az értékek pedig nagyon hiányosak. A 20 dolláros darab súlya 436-453 szem, értéke 16,90-17,53 dollár. A 10 dolláros, 219-224 szem, 8,50-8,70 dollár. Az 5 dolláros körülbelül 111 szem, 4,30 dollár. A 2 és fél dollár, körülbelül 58 szem, 2,25 dollár.

Egy kiegészítő Eckfeldt és Dubois jelentése 866 ezrelékben állapította meg az átlagos finomságot. A következő év során számos újságban gyalázkodtak a mormon érméken, „hamisnak”, és „aljas hazugságnak” titulálták őket. Amikor mégis kereskedtek velük, általában 10-25 százalékos kedvezménnyel vették át őket. Csak a Pacific Company és talán a Baldwin & Co. magán érméi szereztek hasonlóan megvető hírnevet.

Nem tudjuk, hogy ez a csalás szándékos volt-e vagy sem. Kimutatható, hogy az érmék finomítatlan kaliforniai aranyból készültek, mivel az elválasztó savakat nehéz volt beszerezni, és a Salt Lake Cityben készült pénzverő berendezés pontatlan lehetett. És bár néhány munkás megfelelő készségekkel rendelkezett, senki sem volt tapasztalt vizsgáló. A maga nemében ez egy úttörő próbálkozás volt. Mai szemmel egy igazán különleges történelmi numizmatikai időszaknak tekinthetjük.

1850-es mormon 5 dolláros érme

Nem tudni pontosan, hogy az új, 1850 dolláros 5 dolláros aranyat mikor verték, de Thomas Bullock 1850. március 15-i folyóirat-bejegyzésében ez áll: „BY reggel tájékoztatott, hogy utasítást adott az új minták készítésére.” Valószínűleg feltételezhető, hogy az új, némileg eltérő kivitelű érmék nem sokkal a bejegyzés után jelentek meg.

Bár a pénzverő berendezést 1850. augusztus 12-én aukción eladták. Kay 1851 végéig folytatta az érmék kibocsátását, feltehetően visszaszerezte a pénzveréshez szükséges egyéb eszközöket és felszereléseket. 1851 és 1860 között más próbálkozások is történhettek érmék kibocsátására, de egyikről sem tudunk; bár még ma is fennmaradtak a „Deseret Scrip” példányai, amelyeket 1858 és 1860 között bocsátott ki a Deseret Currency Association a kereskedelem életben tartása érdekében.

Az utolsó kísérlet

1860-as mormon 5 dolláros érme

A mormon aranyérmék utolsó kísérlete egy 1860-as keltezésű 5 dolláros címlet verése volt, amelynek előlapján egy oroszlán és az újonnan feltalált Deseret ábécé volt, amely a mormonok sajátos nyelvének alapja volt. A hátoldalon egy sas és egy méhkas látható a DESERET ASSAY OFFICE PURE GOLD felirat alatt. Amellett, hogy kiváló kialakításúak, ezek az új példányok a Deseret ábécé első ismert alkalmazásai voltak. E darabok kibocsátásának alkalma az arany felfedezése volt Coloradóban 1858-ban. Az új érmékhez használt aranypor a coloradói bányákból származott, tisztább, mint a kaliforniai arany – 0,917 finom a 0,890 finomsággal szemben.

Egy ékszerész, JM Barlow készítette az új matricákat Brigham Young kérésére. Barlow ékszerüzletében ideiglenesen pénzverdét hoztak létre, ahol Douglas Brown segítette. A mormon bányamérnök és történész, Joseph M. Locke ezredes feljegyzései szerint: „1861. február 28-tól 1861. március 9-ig Barlow ezekből a szerszámokból 472 darab ötdolláros darabot vert ki – 2360 dollárt, amelyek súlya 113 uncia. 16 toll. 3 gr., vagy darabonként 4 toll. 19 43/59 gr.” A feljegyzések szerint teljes súlyúak és finomak voltak. Ezeknek a daraboknak a pénzverése addig folytatódott, amíg 1861-ben Alfred Cumming kormányzó, Utah első nem mormon vezérigazgatója be nem tiltotta. Később a betiltás után, sok darabot lefoglaltak, és beolvasztottak.  1860-ban mintatervet is készítettek, amelynek előlapján egy oroszlánt ábrázoltak a hegyek előtt. Néhány darab sárgarézben maradt fenn, de aranyminta nem ismert.

A mormonok számára az érmék sikeresek voltak. Ezek nagymértékben növelték a kereskedelmet a völgyben és környékén, és lehetővé tették számukra, hogy árukat vásároljanak a keleti államokban, bár az érméket csak 10-25 százalékos kedvezménnyel fogadták el. A mormon pénzérmék a mormonok között azonos szinten keringtek, de a „pogányok” körében nem voltak annyira népszerűek. A következő „Általános parancsot” adták ki az Egyesült Államok katonáinak 1860 januárjában:

Hdqts., Camp Floyd, UT, 1860. január 10

A 4. számú tábornok parancsa, a parancsnokot megalakították, hogy Fairfieldben nagy mennyiségű aranyérmét – több ezer dollárt, állítólag öt dollárt ér, közkeletű nevén „mormon érmét” – készül forgalomba bocsátani.  Mivel ez az érme a köztudatban csak ( kb. ) 4 és fél dollárt ér, a parancsnok azt javasolta a katonáknak, hogy ne fogadják el ennél az összegnél többért, és még jobb, hogy ne vegyék el.

Brevt parancsára. CF Smith ezredes

Clarence E. Bennett

2. hadnagy. és 10. gyalogsági és postaadjutáns 

1862. február 26-án Wilford Woodruff apostol és Thomas Bullock egy doboz aranyport, a Kirtland Bank bankjegyeit és a Deseret Mint érméket szállítottak át Young elnöknek. Ezeknek a tárgyaknak a többségét nyilvánvalóan elköltötték, és a március 5-i Deseret News szerint a mormon pénzek felhasználása ezen a napon megszűnt. Nyilvánvalóan ebben az időszakban már volt elegendő kínálat az Egyesült Államok érméiből a kereskedelem igényeinek kielégítésére. Ezen a napon, 1862. március 5-én zárult a nyugati és a numizmatikai történelem egyik legkülönösebb és legromantikusabb epizódja.

A mormon arany érmék napjainkban

Ezek az érmék  rendkívül ritkának és értékesnek számítanak. Ez a címlettől, és a verés évétől változik valamennyire. A végleges értéket pedig természetesen az állapot is jelentősen befolyásolja. Jelenleg úgy gondolják, hogy körülbelül 75 darab 1849-es két és fél dolláros mormon aranyérmét tartanak gyűjtők és kereskedők. 75 db 1849 ötdolláros arany mormon érméről tudunk. Mindössze 15 db 1849-es tízdolláros, és 15 db 1849-es 20 dolláros mormon aranyérme létezik. Rengeteg 1850 ötdolláros mormon aranyat vertek. Azonban ezekből sem maradt fenn sok, kevesebb mint 100 db-ról tudunk. Megközelítőleg kevesebb mint ezer 1860 ötdolláros arany mormon érmét vertek, napjainkban ezek a címletek, és évjáratok is nagyon ritkák, kevesebb mint 100 db létezése ismert.

Itt fontos megjegyezni,hogy rengetek hamisítványt készítettek, és készítenek napjainkban is. Ha valaki megteheti, és mormon aranyat is szeretne látni a gyűjteményében, azoknak kizárólag hitelesített példányok megvételét javasolnám. Na de mennyi is az annyi manapság? Egyrészt ritkán látni aukciókon, másrészt ahogy fentebb is írtam nagyon értékesek, és keresettek is. Egy 2020-as decemberi aukción, a Stacks Bowers Galleries árverésén egy 1849-es EF-45 ( PCGS ) minősítésű 20 dolláros darab 264 ezer $-ért kelt el. ( jelenlegi árfolyamon, kb.: 112 millió Ft )

Felhasznált források:  : Az utahi mormon aranyérmék,  Carter Williams: Looking back at ‘Mormon Gold’ coins, other historical Utah currencies,  Eugene E. Campbell: The Mormon Gold-Mining Mission of 1849

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések