A lemásolt Párizs. Egy innovatív átverés az I. világháborúból, ami hosszú távú hatással volt a katonai megtévesztési stratégiákra!

Már i.e. is használtak megtévesztést, hadicselt a háborúk során. Ezek célja a másik fél visszatartása, lassítása, vagy akár teljes legyőzése volt. Az egyik legismertebb példa erre, a trójai faló, a kb. i.e. 12. századból. A görögök egy hatalmas falovat építettek, és benne rejtőztek el katonák. A trójaiak a lovat a városukba vitték, azt gondolván, hogy az a görögök ajándéka. Éjszaka a görög katonák előbújtak, kinyitották a város kapuit, és Trója elbukott. Julius Caesar 52-ben Alesia ostroma során egy kettős erődítési rendszert épített ki: egyet a város köré, hogy megakadályozza a kitörést, és egyet kívülre, hogy visszaverje a gall erősítéseket. Ez a taktika sikeresen elszigetelte a várost, ami végül a gallok megadásához vezetett. A fenti példákból feltételezhetjük, hogy a későbbi időkben is próbálkoztak hasonló “cselekkel”, vagy taktikai lépésekkel. Olyannyira próbálkoztak, hogy némelyik igen nagyszabásúra, és meghökkentően kreatívra is sikerült. Az egyik ilyen példát mutatnám be, amely ugyan végül nem “készült” el teljesen, de mégis érdemes róla megemlékezni. 

1917-ben, három évvel a háború kitörése után a németek már intenzíven bombázták az antant hátországainak városait, beleértve Párizst is. A párizsiak meglepően bátran viselték a támadásokat, gyakran éjszaka érkeztek a bombázók és Zeppelinek. Egy korabeli beszámoló szerint a párizsiak légiriadó idején, nem menekültek védett helyre, hanem dühösen kiabáltak az égre, hogy “Halál a boche-okra!” A “boche” a német katonák pejoratív neve volt, amit az 1870-ben kitört porosz–francia háborúban honosítottak meg, és még a második világháború után is használatos volt a francia nyelvterületen. A párizsiak bátorsága és felkészültsége ellenére nyilvánvaló volt, hogy valamit tenni kell a fokozódó német bombaveszély ellen. Itt lépett be a képbe, az olasz mérnök, Fernand Jacopozzi, aki kitalálta, hogy építsenek egy “kamu-Párizst”. Jacopozzi abból indult ki, hogy a pilóták ekkoriban csak a szemükre tudtak hagyatkozni a célpontok azonosításában, mivel a légi hadviselés és a repülés még gyerekcipőben járt. Így viszonylag könnyen át lehetett verni őket egy, a sötétben valódinak tűnő replikával. Jacopozzi ötlete a párizsi városvezetésnek is tetszett. Ráadásul akkoriban még, a német bombázások ellen nem tudtak igazán hatékony légvédelemmel védekezni. Az Illustrated London News 1920. november 6-i cikkéből pedig megtudhatjuk azt is, hogy pontosan hogyan akarták Párizs, “lemásolni”. Három álkerületet akartak építeni: egyet a várostól északkeletre, ami Saint-Denis tökéletes mása lett volna; egyet durván 18 kilométerre északnyugatra, ami a városközpont tökéletes mása lett volna; keletre pedig egy kamuiparnegyed épült volna.

Az Illustrated London News 1920. november 6-i cikke

Ez a projekt már eleve elég nagyszabásúnak tűnt, főleg, hogy újra meg akarták építeni olyan híres látványosságokat, mint a Diadalív vagy a Champs-Élysées. Persze ezeket többnyire fából és vászonból építették volna, így csak a magasból tűntek volna élethűnek. Az utcák precíz újraalkotása, a lámpák elhelyezése, a festés és a valódinak tűnő, mozgatható vonat azonban rengeteg munkát igényelt volna.

Fénylő vászon a földön szétterítve, hogy az éjszakai német pilótáknak Párizs egyik nagy vasútállomását mutassa: a Gare de l’Est álcája Orme de Merlu-nál, nappal fotózva. 

Jacopozzi a világítást is tökéletesen akarta újraalkotni, mivel ez volt a szemükre hagyatkozó német bombázópilóták legnagyobb segítője. Az olasz mérnök azt találta ki, hogy a valódi Párizst teljesen elsötétítik, a kamukerületekben viszont olyan fényeket használnak, amelyek épp csak pislákolnak, mintha a várost nem túl sikeresen próbálták volna elsötétíteni. Kísérletei során olyan világítást dolgozott ki, amely tökéletesen utánozta a függönyökön át, vagy a vonatablakokon kiszűrődő fényt, és a kéményekből felszálló füstöt is reprodukálni tudta.

Éjszaka kivilágítva, hogy mozgó vonat illúzióját keltse. Álcázott “vasút” nappali fényben. Ez a rendkívül érdekes “építmény”  Párizstól keletre található, amely része volt a párizsi légvédelmi intézkedéseknek, végül azonban  az szövetségesek győzelme miatt szükségtelenné váltak.

Végül nem derült ki, mennyi időt igényelt volna az egész projekt, mert csak a várostól északkeletre fekvő álkerület épült meg a háború lezárásáig. A francia kormány hamar lebontatta a szupertitkos projektet, és megpróbálta elhallgatni, de csak néhány évig sikerült. A módszer azonban nem halt el; a második világháborúban a szövetségesek, különösen a britek, előszeretettel építettek kamuvárosokat, amelyekkel rendszeresen át is verték a német bombázókat.

Felülről álcázott gyár, az Egyesült Államokban, a II. világháború idején. ( A kép forrása: warhistoryonline.com )

1942 februárjában az Egyesült Államok haditengerészetének megfigyelői egy San Francisco külvárosában rejtőzködő japán tengeralattjárót észleltek. Néhány éjszaka elteltével egy másik japán tengeralattjáró jelent meg Santa Barbara partjainál, és megtámadott egy olajtároló létesítményt, több lövedéket kilőve arra. A Pearl Harbor elleni támadás, amely csak az előző év decemberben történt, még nagyon élénken élt az amerikaiak emlékezetében, ezért a japánok behatolásának veszélyét komolyan vették. John L. De Witt altábornagy, a Nyugati Védelmi Parancsnokság vezetője kapta a parancsot, hogy vezessen be „passzív védelmi intézkedéseket” minden létfontosságú létesítményben a Csendes-óceán partján. A parancs végrehajtásáért John F. Ohmer ezredes volt a felelős, aki Los Angeles belvárosától 60 mérföldre keletre, March Fieldben állomásozott. Ez volt a Kaliforniai hadművelet kezdete. A fenti képen, egy felülről álcázott gyár látható, a Seattle-ben található, Boeing repülőgép-komplexum. A gyár felett hatalmas méretű álcahálót feszítettek ki, amelyen sima makett lakóházakat, utcákat, parkokat, és önkormányzati épületeket helyeztek el, a megtévesztés céljából. Az esetleges légitámadás, vagy légi felderítés estén, semleges célpont ( sima lakópark ) látszatát akarták kelteni, miközben az álcaháló alatt, stratégiailag fontos létesítmények voltak.

Így zajlott az élet az álcahálók alatt  ( A kép forrása: warhistoryonline.com )

…így pedig felette 🙂 ( A kép forrása: warhistoryonline.com )

A normandiai partraszállás előtt is működött a megtévesztés: a szövetségesek akkor egy teljes felfújható kísértethadsereggel vezették félre a németeket. Egy népszerű városi legenda szerint a németek is kísérleteztek fából épített kamutámaszpontokkal, amire a brit légierő egy fabombát dobott válaszul. Ez a történet elég röhejesen hangzik, de több elbeszélés is állítja, hogy valóban megtörtént, bár konkrét bizonyítékot senki sem tudott még bemutatni.

A szövetségesek által készített gumi, felfújható tank.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy ez a hadicsel, mely Párizs megóvására született, nem csak az első világháborúban volt innovatív megoldás, hanem hosszú távú hatással volt a katonai megtévesztési stratégiákra is. Jacopozzi és társai munkája példaként szolgált későbbi generációk számára, akik a második világháború során továbbfejlesztették és alkalmazták ezt a kreatív és ravasz taktikát.

Felhasznált források: 

warhistoryonline.com, Camouflage California: The Massive Deception of World War II You Have Never Heard of

thedailybeast.com, The French Built a Fake Paris to Fool German Bombers in World War One