Amiről keveset hallani! Azért ( is ) győzhettek Sztálingrádnál a szovjetek, mert nekik volt valamijük, ami a németeknek nem! ( A “Fagyálló hadművelet”, 1942 november 12-16. )

A Sztálingrád melletti ellentámadás előkészítése során nehéz időjárási viszonyok alakultak ki, amelyek súlyos bonyodalmakkal fenyegették a Vörös Hadsereg gépesített egységeit ( is ). 1942. november 2-3-án rendkívüli hideg köszöntött be Sztálingrád környékén. November 6-án napközben esett az eső, november 7-én éjszaka –15 °C-ra csökkent a hőmérséklet, a fagyok 1943 tavaszáig kitartottak. Ilyen körülmények között probléma merült fel a tankok, repülőgépek és egyéb berendezések fagyos körülmények között történő üzemeltetésével kapcsolatban. 

Egy német Panzer III átkel egy befagyott folyón lévő hídon a Szovjetunió déli részén, 1942 decemberében. 1942 december 12 és 23 között zajlott a Téli Vihar Művelet [ Unternehmen Wintergewitter ], amelyet a német negyedik páncélos hadsereg indított, a sztálingrádi katlan felmentése céljából, azonban nem jártak sikerrel. ( Bild-101I-218-0544-14-CMYK-1 )

A belső égésű motorok hűtésére széles körben használt víz veszélyessé vált a berendezésekre. Amikor a víz megfagyott, tönkretette a hengerblokkot, ami az autó hosszú időre megrongálta és drága javításokhoz vezetett. Ilyen körülmények között a használati utasítás előírta az autó fűtését a motor időszakos indításával. A támadó hadműveletre való rejtett felkészülés körülményei között harckocsik, tüzérségi traktorok, gépkocsik és egyéb berendezések ezreinek rendszeres beindítása kritikus volt mind a titoktartási követelmények, mind az üzemanyag- és kenőanyag-ellátás bonyolultsága szempontjából. Ebben a helyzetben sürgősen nagy mennyiségű fagyállót kellett szállítani a területre. Különösen nehéz helyzet alakult ki a korlátozott utánpótlási vonalakkal rendelkező 51. és 57. hadsereg övezetében. A fagyálló szükségességét különböző forrásokból 20 és 100 tonna között jelezték.

Erőviszonyok Sztálingrád térségében 1942. november 19-én.

A vezérkar utasítása ellenére a fagyállót 1942. november 14-ig nem szállítottak ki. A szükséges mennyiségű fagyállót Moszkva közelében tárolták, azonban a katonai szállítórepülésnek nem voltak tartalékai egy váratlan probléma megoldására. A légierő vezetése tehervitorlázó repülőgépek szállítását javasolta. A vitorlázó repülőgépek fontos előnye a szállítórepüléssel szemben, hogy a leszálló vitorlázórepülők külön kifutópálya előkészítése és a visszarepüléshez üzemanyag-tartalék nélkül is le tudtak szállni, a vitorlázógép alacsony költsége ( repülőgéphez képest ) pedig eldobható járművé tette. A kirakodás után a fából készült vitorlázórepülőket szétszedték üzemanyagért. A hadműveletben két ezred vett részt: az 1. külön repülő-vitorlázó ezred és a 2. kiképző repülő-vitorlázó ezred. PS-84 ( Li-2 ), SB, DB-3F ( IL-4 ) és R-6 típusú vontatórepülőkkel, valamint A-7 és G-11 vitorlázórepülőkkel voltak felfegyverkezve. A hadműveletet a leszállócsoport parancsnoka, D. A. Koshits alezredes, valamint a Szaratovi Felsőbb Repülő- és Vitorlázó Iskola vezetője, M. S. Odincov alezredes vezette.

SB vontató repülőgép

Vitorlázó A-7

1942. november 10-én az ezredeket a következő parancsnak megfelelően riasztották: „Készüljenek fel 1200 km-es repülésre 1000 kg-os terheléssel minden vitorlázó repülőgépen. Az első járat november 12-én indul. A művelet titkos.” Az 1. ezred fagyálló szállítási útvonalának kiindulópontja a Moszkva melletti Medvezhye Ozera repülőtér volt. A G-11-es repülőgépvázra hat 200 literes, az A-7-es repülőgépvázra három-három hordó fagyállót raktak. A repülési útvonal a Szaratov SVAPSH „Dubki” repülőtéren haladt át, ahol a vontatójárművek tankolása mellett szükség esetén a vitorlázó személyzetet is lecserélték. Tovább az út Engelsen, Krasznij Kuton keresztül vezetett a Zhitkur repülőtérre. A vontatók tankolása után a tengelykapcsolók a Zhutovo 1. célrepülőtérre kerültek, vagy közvetlenül azon egységek területén landoltak, ahová a fagyállót szállították. A 2. ezred útvonala a moszkvai régió Shchelkovo repülőterén kezdődött. Ennek az ezrednek a vitorlázó pilótái 14,5 tonna fagyállót és 60 lángszórót szállítottak a Zhitkur repülőtérre.

A művelet november 12-én késő este kezdődött nehéz időjárási körülmények között: alacsony felhőzet, szél, fagy, hó, korlátozott látási viszonyok. Az Engels és Dubki repülőtéren éjszaka történt a leszállás. A Krasny Kut – Zhitkur útvonal szakaszát ritkán lakott területek jellemezték, és szinte teljesen hiányoztak a tereptárgyak. Az időjárási körülmények nehézkesek voltak: rövid nappali órák, borultság és rossz látási viszonyok. A teljes repülés 8-9 óra repülési időt vett igénybe. Az útvonalon a hadműveletben részt vevők légvédelmet biztosítottak a szaratov-i, engelsi légvédelmi vadászgépek és a Kachinsky Repülőiskola szolgálati egységei. A Zhitkur és Zhutovo repülőterek területén az ellenséges ME-110 éjszakai vadászgépek nem hagyták ki a lehetőséget, hogy megtámadják az alacsony magasságban és kis sebességgel vontatott, erősen megterhelt vitorlázókat.

Ennek eredményeként november 12-16 között mintegy 60 repülést hajtottak végre, amelyek során mintegy 50 tonna fagyállót szállítottak ki. A művelet során 3 vontatórepülőgép és 10 vitorlázórepülő vesztesége volt. A kulcsfontosságú “Fagyálló hadműveletben” részt vevő pilótákat a Szovjetunió Védelmi Népbiztosa dicsérte, és havi fizetéssel jutalmazta, majd „Sztálingrád védelméért” kitüntetést kaptak.

Forrás: wwii.space, 12.11.42 — начало операции «Антифриз»