Egy megrázó, szinte hihetetlen történet egy magyar férfiról! Ha nem tudod, ki látható ezen a képen, kattints a cikkre, és olvasd el ki ő!

A második világháború után a hadifoglyok sorsa hosszú ideig rendezetlen maradt. A frontokon milliókat hurcoltak el a Szovjetunióba, sokakat éveken át kényszermunkára ítéltek. Rengeteg magyar katona és civil soha nem tért vissza, nevük gyakran eltűnt a nyilvántartásokból. Ebben a zűrzavaros helyzetben különösen megrázó és egyedülálló volt Toma András története, akit az „utolsó magyar hadifogolyként” tart számon az utókor.

Toma András 1925-ben született Újfehértón, majd fiatalon vonult be katonának. 1945 januárjában, a front összeomlásakor szovjet fogságba esett, és különböző munkatáborokba hurcolták. Az embertelen körülmények, a nélkülözés és a lelki megpróbáltatások olyan súlyosan megviselték, hogy kórházba, majd egy pszichiátriai intézetbe került ( pusztán azért, mert beszélt magyarul ) a Szovjetunióban. Mivel nevét törölték a hadifoglyokról vezetett listákról, a magyar kormány és a hozzátartozók évtizedeken át nem tudtak róla semmit. Családja azt hitte, hogy elesett a háborúban.

Kórházi nyilvántartásában ilyen, és ezekhez hasonló bejegyzéseket találhatunk róla: „Lehetetlen vele kommunikálni, mert nem beszél oroszul”, „Érthetetlen nyelven próbál valamit közölni” stb. Toma, aki csak néhány szót tanult oroszul, kétségbeesett jeleket küldött, például felírta a szobája falára a „Budapest” szót, de még ez sem keltett “feltűnést” a  kórházi személyzet számára. A bejegyzéseket készítő orvosok változtak, és senki sem vette a fáradságot, hogy elemezze ezt az esetet

Fordulatot egy cseh nyelvész hozott, aki egy intézetben találkozott az idős férfival. Neki is feltűnt, hogy a beteg egy számára ismeretlen nyelven beszél, amelyet magyar nyelvnek azonosított. Ez indította el azokat a vizsgálatokat, amelyek során bebizonyosodott: a férfi valóban magyar katona, Toma András. Hosszas egyeztetések és orvosi vizsgálatok után végül 2000. augusztus 11-én, 55 évvel a háború után hazaszállították Magyarországra. Hazatérésekor már idős, megtört ember volt, de szülőföldjén, családja körében élhette utolsó éveit. Toma András 2004-ben hunyt el, és története a mai napig jelképe annak, hogy a háború nemcsak emberéleteket követelt, hanem hosszú évtizedekre szóló sorsokat tört ketté.