A magyar ipartörténetben kevés olyan márkanév akad, amely annyira sokféle termékkel és történelmi korszakváltással kapcsolódna össze, mint az Elzett. A név egyaránt felbukkan zárakon, lakatokon, ajtóvasalásokon, tűzoltó-készülékeken, gépkocsialkatrészeken, szerszámosládákon és gyermekjátékokon. Az Elzett története ugyanakkor jóval több egy sikeres magyar ipari márka történeténél. Egy olyan vállalat és vállalatcsoport története, amely átélte a két világháború közötti gazdasági fellendülést, a gazdasági világválságot, a második világháború hadiipari kényszerét, a német megszállást, a nyilasterrort, a háború utáni szovjet befolyást, az államosítást és a kommunista tervgazdaság évtizedeit.
Az Elzett név eredetileg alapítójának nevéből született. László Zoltán, egy tehetséges lakatosművezető, nehéz körülmények közül indulva alapozta meg azt a vállalatot, amely később az ország egyik legismertebb zár- és lakatgyártójává vált. A vállalkozás kezdetben egérfogókat és egyszerű fémtárgyakat készített, majd bútorzárakkal, lakatokkal, ajtóvasalásokkal és egyre összetettebb fémipari termékekkel tört be a piacra. A két világháború között már nemzetközi hírű vállalatként működött, és termékei Európán kívül is megjelentek. A második világháború azonban alapvetően megváltoztatta az Elzett működését. A békebeli zár- és lakatgyár fokozatosan hadiüzemmé vált. Géppuska-alkatrészek, fegyver- és gránátalkatrészek, géppuska-hevedertagok készültek a gyárban, amely a német hadiipar beszállítójává vált. A német megszállás után a vállalat vezetője, Kallós Ernő a Gestapo fogságába került, miközben az üzem vezetőinek és dolgozóinak egy része igyekezett megőrizni a gyár működőképességét és viszonylagos épségét. A háború utolsó hónapjai, a nyilasterror és az összeomlás után az üzem már a Vörös Hadsereg számára dolgozott, szovjet teherautókhoz és harckocsikhoz gyártott alkatrészeket. A háború utáni államosítás új korszakot nyitott. Az Elzett név alatt működő vállalatok és gyáregységek egyre nagyobb ipari rendszerbe tagozódtak be. Ennek a folyamatnak lett része a győri fémdoboz- és lemezárugyártás is. A győri üzem végül a magyar játékgyártás egyik központjává vált, és olyan legendás játékok készültek itt, mint a Roli Zoli, a Csipegető csibe, a Kutyaház persely, a Törpeautó, a Helikopter, a Lendület motoros és a Holdrakéta. Az Elzett története így két, első látásra különálló ipari világot kapcsol össze: a zárak, lakatok és hadiipari termékek kemény, precíz világát, valamint a gyermekek fantáziáját megmozgató bádogjátékokét. A két terület között azonban szorosabb kapcsolat volt, mint elsőre gondolnánk: mindkettő ugyanarra a fémipari tudásra, a pontos megmunkálásra, a gépesített sorozatgyártásra és a szakmunkások tapasztalatára épült.
Az Elzett történetének kezdetei a 20. század elejére nyúlnak vissza. Az 1889-ben született László Zoltán tehetséges lakatosként már fiatalon külföldre indult, hogy szakmai tapasztalatot szerezzen. Az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén, Csehországban, a pilseni Škoda-gyárban dolgozott. A Monarchia szétesése után visszatért Magyarországra, és 1919-ben Győrben saját műhelyt alapított. Ebben sógora, a sikeres cipőpasztagyáros Kallós Ernő is támogatta. A vállalkozás kezdetben kicsi műhelyként működött. Javítási munkákat vállaltak, és egérfogókat gyártottak, amelyeket főként vidéki vásárokon értékesítettek. Az első világháborút követő politikai és gazdasági változások azonban új lehetőséget teremtettek. Az új országhatárok és vámrendszer miatt számos korábban Németországból érkező termék eltűnt a magyar piacról. Ezek közé tartoztak a bútoriparban használatos zárak és vasalások is. László Zoltán felismerte a lehetőséget, és műhelyében bútorzárak gyártásába kezdett. A vállalkozás gyors fejlődésnek indult. 1922-re már olyan gyárrá nőtte ki magát, amely elsősorban bútorzárakat és vasalásokat készített. A később világszerte ismertté váló Elzett név László Zoltán nevének kezdőbetűiből származott: az „L. Z.” német kiejtése, az „Elzett” lett a márka neve. A vállalat fejlődése gyors volt. Az 1923-as vasipari kiállításon első díjat és fővárosi díszoklevelet nyert, majd megkezdődött az export is. 1925-ben már külföldi pénzintézettel is üzleti kapcsolatban állt. Az első lakatok 1925–1926-ban készültek el, 1926-ban pedig bejegyezték az Elzett márkanevet. A gyár fejlődésében fontos szerepet játszott Gans Antal mérnök, aki 1926-ban csatlakozott a vállalathoz. Technológiai fejlesztései hozzájárultak ahhoz, hogy megindulhasson a nagyüzemi, olcsóbb zár- és lakatgyártás. A folyamatos beruházások jelentős tőkét igényeltek, amelyhez Kallós Ernő biztosított pénzügyi hátteret. 1929-ben létrejött az Elzett Vasárugyár Részvénytársaság, amelynek élére Kallós Ernő került. A vállalat a gazdasági világválság éveit sem kerülhette el, de a válság időszakában Kallós Ernő a cipőpasztagyártásból származó nyereséget az Elzett fejlesztésébe forgatta vissza. Ez a stratégia később kifizetődött. 1934-ben a vállalat ismét nyereségessé vált, 1937-ben pedig megkezdődött az Elzett cilinderzárak gyártása. Ezek a zárak később több országban is elterjedtek, és évtizedekkel később a szovjet Zsiguli személyautók ajtajaiba kerülő zárszerkezetek között is megtalálhatók voltak Elzett márkájú cilinderzárak. A két világháború közötti időszak az Elzett aranykorának tekinthető. A gyár termékei nemcsak Magyarországon, hanem számos külföldi országban is megjelentek. Zárakat és lakatokat szállítottak többek között Olaszországba, Skandináviába, Romániába, Franciaországba, Törökországba, Svájcba és Dél-Amerikába. A vállalat nemzetközi hírnevet szerzett, és a termékek minősége révén az Elzett név egyre ismertebbé vált.
A fejlődést azonban alapvetően törte meg a második világháború. A háború első éveiben a vállalat még működhetett a korábbi keretek között, Magyarország 1941-es hadba lépése után azonban az anyagellátás egyre nehezebbé vált, az exportlehetőségek pedig jelentősen beszűkültek. A magyar gazdaság fokozatosan hadigazdasággá alakult át, és az Elzett sem maradhatott ki ebből a folyamatból. A háború végére a gyár szinte teljes egészében hadiüzemmé vált. Az üzem neve is tükrözte ezt a változást: Elzett Vasárugyár R. T. Hadianyaggyár, Lakat- és Zárgyár néven működött. A gyárban a hagyományos zárak és lakatok mellett különféle fegyveralkatrészek és hadiipari termékek készültek. Tömegével gyártottak géppuska- és kézigránát-alkatrészeket, puskagránátokhoz szükséges részegységeket, valamint géppuska-hevedertagokat. A hadiipari termelés egyik fontos következménye az lett, hogy az Elzett a német hadiipar beszállítójává vált, többek között a Messerschmitt-programhoz is kapcsolódott. A békeidőben zárakat és lakatokat készítő üzem így néhány év alatt a háborús fegyvergyártás részévé vált.
Normandia, 1944. június 21. – Három német ejtőernyős katona egy MG 42-es nehézgéppuskával. A felvétel a normandiai hadműveletek idején készült, a Wehrmacht hadseregének és légierejének propagandaszázadai által készített fotóanyag részeként. ( A kép forrása: Német Szövetségi Archívum ( Bundesarchiv ), Bild 101I-587-2253-15 )
A vállalat történetének egyik legsötétebb időszaka 1944-ben következett el. Magyarország német megszállása után, 1944. március 19-én Kallós Ernőt a Gestapo letartóztatta. A gyár vezetésében korábban olyan személyeket is szerephez juttatott, akik nem értettek egyet a náci Németországhoz való feltétlen közeledéssel, ugyanakkor a kormányzati szervekkel tárgyalóképesek voltak. Ennek a vezetési struktúrának is szerepe lehetett abban, hogy a vállalat a német megszállásig viszonylag stabilan működhetett. A zsidótörvények és a fokozódó politikai üldözés ellenére a gyárban számos zsidó származású dolgozó is megtarthatta állását egészen a német megszállásig. A megszállás után azonban a helyzet drámaian megváltozott. Kallós Ernő letartóztatása egyértelműen jelezte, hogy a gyár vezetése sem kerülhette el a német hatóságok beavatkozását. A háború utolsó szakaszában, Budapest ostromának és a nyilasuralom időszakában az üzem működésének fenntartása rendkívüli nehézségekbe ütközött. A nyilasterror, a háborús káosz és az összeomló állami szervezet közepette a gyár vezetőinek és dolgozóinak az volt a feladata, hogy a termelést és az üzemet lehetőség szerint megőrizzék. Az ipari üzemek ekkor már nem pusztán gazdasági intézmények voltak: a hadigazdaság, a megszállás és az erőszakos politikai rendszer közvetlenül meghatározta működésüket. A háború vége újabb radikális fordulatot hozott. A felszabadulás után Kallós Ernő kiszabadult, és vezetésével a vállalat 1945-től már a Vörös Hadsereg számára végzett munkát. Az Elzett szovjet teherautókhoz és harckocsikhoz gyártott alkatrészeket, lakatokat és kulcsokat. A háború utáni kényszerű jóvátételi rendszer keretében is dolgoztak. A gyár tehát néhány év alatt a német hadiipar beszállítójából a szovjet hadsereg ellátásában részt vevő üzemmé vált. Ez a történelmi fordulat jól mutatja, milyen kiszolgáltatott helyzetben voltak a magyar ipari vállalatok a második világháború alatt és közvetlenül utána. Az Elzett történetében ugyanaz a gyár, ugyanaz a géppark és ugyanaz a szakmai tudás egymást követően szolgált békebeli fogyasztási cikkek, német hadiipari megrendelések, majd szovjet katonai igények kielégítésére. A háború után hamarosan megkezdődött az államosítás. 1948-ban az Elzett társaságot is államosították, és az ipari szervezetek átalakítása, összevonása során a korábbi önálló vállalatok egyre nagyobb állami vállalati rendszerekbe tagozódtak be. Ebben az időszakban vált különösen fontossá a győri fémdoboz- és lemezárugyártás. A korábban fémdobozokat és más lemeztermékeket készítő gyár a háború utáni gazdasági változások következtében új irányt keresett. A hagyományos bádogtermékek iránti kereslet csökkenése miatt egyre nagyobb szerepet kapott a játékgyártás. A győri üzem története még az államosítás előtti időszakra nyúlik vissza. A gyár a korábbi Vesuvius Rt. gyufagyár helyén alakult ki. A területet 1918-ban vásárolta meg a Magyar Zománc- és Fémárugyár, amely fémdobozgyárat kívánt létrehozni. A politikai és gazdasági nehézségek miatt azonban az üzem fejlesztése hosszú ideig lassan haladt. 1924-től Magyar Fémdobozművek néven működött, tulajdonosa László Zoltán volt. A gyár termékein megjelent az „LZ” monogram, amelynek német kiejtéséből az ELZETT név származott. A harmincas években a gyár sima és litografált fémdobozokat, bádogkannákat, plakátokat és gyógyszeres dobozokat készített. A háború előtt 160 géppel és 170 munkással dolgozott, termékei pedig külföldre is eljutottak. A háború ezt a gyárat sem kímélte. Az ostrom alatt több aknatalálat érte az épületet. A németek később raktárként használták, majd elvonulásuk után mindössze 13 fővel próbálták újraindítani a termelést. A nyilasok számos értékes gépet és anyagot elvittek, így a háború után az üzemnek rendkívül nehéz körülmények között kellett újrakezdenie a működést. Az újjáépítés egyik fontos lehetősége a játékgyártás lett. 1947-ben egy lakatosmester játékautók tervezésébe kezdett, hogy karácsonyra több ezer kisautót készítsenek. A gyárban fokozatosan megjelentek a játékautók, krokodilok, babakocsik és más fémből készült gyermekjátékok. A győri üzem így fokozatosan kapcsolódott be abba a folyamatba, amelyből később a magyar lemezjáték-gyártás aranykora kibontakozott. Az 1950-es években az állami iparpolitika tudatosan törekedett a játékgyártás fejlesztésére. A Kohó- és Gépipari Minisztérium 1953-as döntése alapján a lemezjáték-gyártás egyik központja a Lemezárugyár lett. A győri telephelyen 1957-ben kezdődött meg a szervezett játékgyártás, miközben az ELZETT soproni üzemében már 1953-tól készítettek lemezjátékokat.
A régi idők gyermekeinek egyik legkedveltebb otthoni szórakozása a diavetítés volt. A meséket és történeteket a falra vagy egy kifeszített lepedőre vetítették, a készülékek egy része pedig idővel Elzett márkanév alatt készült. Bár a diavetítőnek nem volt hangja, és a vetítés közben időnként még a filmszalag is elszakadt, a vásznon megelevenedő képkockák így is különleges élményt jelentettek. Ez az egyszerű szerkezet hosszú időre a gyermekszobák egyik legkedveltebb „házi mozijává” vált. ( A kép forrása: Fortepan / Korenchy László )
A gyártás kezdetben külföldi mintákat is követett. Rugós felhúzású teherautók és repülőgépek készültek, majd megjelentek a lendkerekes játékok. 1954-ben elkészült az elektromos, fémházas diavetítő, amely a Diafilm Gyártó Vállalat filmjeivel együtt a magyar gyermekkor egyik meghatározó szórakoztató eszközévé vált. A gyár termékei gyorsan fejlődtek. Mentőautók, teherautók, tűzoltóautók, darus autók, modellautók, robogók, helikopterek, motorcsónakok és vonatok készültek. A mechanikus szerkezetek mellett fokozatosan megjelentek az elektromos meghajtású és távirányítású játékok is. Az 1958–1959-es években megszületett a Roli Zoli, a 240-es lendkerekes autócsalád, a lendkerekes helikopter, a Lendület motoros, a rugós Csipegető csibe és a Törpeautó. 1960-ban huzalpályás autó, lendkerekes robogó, világító tűzhely, hullámvasút és Kutyaház persely került a kínálatba. A Kutyaház persely különösen emlékezetes termékké vált. A gyermekek takarékosságra nevelését szolgáló fémpersely jellegzetes kutyafigurája és mozgó nyelve miatt vált népszerűvé. A tárgy egyszerre volt játék, használati tárgy és a korszak sajátos társadalmi üzenetének hordozója.
“Roli Zoli” ( A kép forrása: galeriasavaria.hu )
1961–1962-ben távvezérlésű elektromos autó, favágó persely, rugós röppentyű, tolató mozdony, közlekedési játék, propulziós hajó, lendkerekes motorcsónak és gokart készült. 1963–1964-re már 72-féle játékot gyártottak, köztük Fiat, Mercedes, Volkswagen, Citroën és Trabant modelleket, rakodó vonatot, visító malacot, lendkerekes egeret, szélmalomperselyt, turmixgépet, kávédarálót és elektromos holdautót. A világűr meghódításának korszakában a magyar lemezjátékok is a kozmosz felé fordultak. 1965-ben megjelent a TU–104-es repülőgép, a dodzsem, a holdrakéta és a holdkomp. A holdrakéta a magyar játékgyártás egyik legismertebb terméke lett. Ha a jármű akadályba ütközött, megállt, majd egy különleges emelőszerkezet segítségével függőleges helyzetbe állt. Ezután kinyílt a kabin ajtaja, és láthatóvá vált a belsejében elhelyezett kozmonauta.
Budapest, 1965. november 27. A Lemezipari Művek karácsonyi újdonságai. Készítette: Hadas János. Azonosító: MTI-FOTO-851031
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. Talán a művész így próbálta meg ábrázolni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
A gyár kínálatában olyan autómodellek is megjelentek, mint a BMW, az Opel, a Ford és a Jaguár. A James Bond-filmekből később világszerte ismertté vált Jaguár E-type modellje különösen figyelemre méltó volt. A magyar gyermekek így olyan nyugati autócsodák kicsinyített változataival is találkozhattak, amelyek a korszakban Magyarországon ritkaságnak számítottak. 1966-ban elektromos csengősmozdony, rakétapisztoly és metalofon készült, 1967–1968-ban pedig űrautó, kozmoglóbusz, robotfelderítő, Donald kacsa, helikopterállomás és tivoli bővítette a választékot. A győri gyár fejlődése szorosan összefüggött az Elzett márka átszervezésével. 1965-ben a vállalatot beolvasztották a több fémipari tömegcikket gyártó vállalat összevonásával létrejött Fémlemezipari Művekbe, amely az Elzett nevet is felvette. Ettől kezdve több telephely, köztük soproni és sátoraljaújhelyi üzemek is az Elzett márkanév alatt gyártottak különféle termékeket.
Lakat szerelése az Elzett Zár- és Lakatgyár műhelyében, 1967. A képen az Elzett Zár- és Lakatgyár egyik műhelyének részlete látható, ahol a lakatok gyártásának és összeszerelésének munkafolyamatai zajlottak. A Zár- és Lakatgyárat 1919-ben László Zoltán lakatosművezető alapította. Az üzem kezdetben egérfogókat, majd bútorzárakat gyártott. Az első lakatok 1925–1926-ban készültek el, az Elzett márkanevet pedig 1926-ban jegyezték be. Az 1930-as évektől az Elzett Művek fő termékei közé a zárak és lakatok mellett a tűzoltó-készülékek, épületzárak és gépkocsiszerelvények is tartoztak. A képen látható műhelymunka jól érzékelteti azt a sokrétű, szakértelmet és precizitást igénylő gyártási folyamatot, amelynek eredményeként az Elzett termékei évtizedeken át meghatározó szerepet töltöttek be a magyar iparban. ( A kép forrása: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény )
A győri üzem ekkor már nem csupán játékokat készített. 1965-ben megkezdődött a szerszámosládák gyártása is, amely később fontos termékké vált. Az üzem termelési értéke jelentősen növekedett, miközben a játékgyártás is egyre korszerűbbé vált. 1971-ben a Lemezárugyár ötvenéves fennállását ünnepelte, és üzemegységi rangot kapott. Az ELZETT FLIM Fémlemezárugyár győri üzemegysége lett. A dolgozói létszám ekkor már több mint ötszáz fő volt. A gyártás egyre inkább szalagszerűvé vált, ami komoly szervezési feladatot jelentett, hiszen ugyanazon a telephelyen játékok, szerszámosládák, fémdobozok és más fémtermékek készültek. Az 1970-es években a gyár tovább növekedett.
Az ELZETT Lemezárugyár Győri Gyáregységének a bejárata. Kálvária utca 55. 1970 ( A kép forrása: Fortepan — ID 26438: Adományozó/Donor: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény. )
1977-ben már mintegy hatszáz dolgozója volt, korszerűsítették az elektromos hálózatot, új közlekedési utakat építettek, és új gyártógépeket vásároltak. A termelési érték elérte a 178 millió forintot. Az Elzett márka ekkorra nemzetközileg is jelentős hírnévre tett szert. A Tuto lakat a hetvenes években a világpiac egyik keresett zárféleségének számított. A márka ismertségét az is jelezte, hogy külföldön hamisított Elzett feliratú zárak és lakatok is megjelentek. A győri üzem az 1980-as években újabb fejlesztési programba került. Új játékok születtek, köztük a Rába-kamionok mérethű kicsinyített modelljei. A meglévő játékokat is továbbfejlesztették, új mentőautócsaládot alakítottak ki, és megjelentek a Ford Lotus versenyautók. Saját fejlesztés volt a Piramis nevű logikai játék, amely régebbi játékok alkatrészeinek újrafelhasználásával készült. 1984-re elkészült az elektromos meghajtású Rába-Steiger traktormodell és a Go-Start autócsalád is. Ezek a termékek népszerűek lettek, ám gazdaságilag nem bizonyultak kellően nyereségesnek. 1984-ben az Elzett Fémipari Műveket feloszlatták, és a társaság ismét önálló vállalati struktúrában működött tovább. A fő profil ismét elsősorban a zárak, valamint az ajtó- és ablakvasalások gyártása lett. A győri játékgyártás azonban az 1980-as évek végére megszűnt. A játékok előállításának költségei, a megváltozó gazdasági környezet és a nyereségességi problémák egyre nehezebbé tették a termelés fenntartását. A feleslegessé vált játékok egy részét múzeumok és gyűjtemények mentették meg. A rendszerváltás után az Elzett története újabb átalakuláson ment keresztül. A privatizáció következtében a korábbi nagyvállalati rendszer több különböző társaságra bomlott. Az egykori Elzett-üzemek és márkák különböző tulajdonosi struktúrákban éltek tovább.
Az Elzett története különleges keresztmetszetét adja a 20. századi magyar ipartörténetnek. Egyetlen márkanév mögött több mint egy évszázadnyi technikai, gazdasági és politikai változás rajzolódik ki. A történet egy kis győri műhellyel kezdődött, ahol egérfogókat és javítási munkákat készítettek. A vállalkozásból bútorzárakat gyártó üzem, majd nemzetközi hírű zár- és lakatgyár lett. Az 1920-as és 1930-as években az Elzett a magyar ipari modernizáció egyik sikeres vállalata volt. Termékei külföldre jutottak, a gyár folyamatosan fejlődött, és a márkanév egyre ismertebbé vált. A második világháború azonban tragikus módon alakította át a vállalat életét. A békebeli zár- és lakatgyár hadiüzemmé vált. Fegyveralkatrészeket, géppuska-hevedertagokat és gránátalkatrészeket gyártott, miközben a német hadiipar beszállítója lett. A német megszállás után Kallós Ernőt a Gestapo letartóztatta, a gyár pedig a háborús diktatúra és a nyilasterror időszakában próbált működőképes maradni. A háború után az üzem már a Vörös Hadsereg számára gyártott alkatrészeket és felszereléseket, majd az államosítás teljesen új vállalati rendszert hozott létre. Ezután ugyanaz a fémipari tudás, amely korábban zárak, lakatok és hadiipari alkatrészek előállítását tette lehetővé, a gyermekek világát szolgáló játékok gyártásában teljesedett ki. A győri Elzett-üzemekben megszülettek azok a legendás lemezjátékok, amelyek egy egész nemzedék gyermekkori emlékeinek részévé váltak. A Roli Zoli, a Kutyaház persely, a Csipegető csibe, a Törpeautó, a Helikopter, a Lendület motoros és a Holdrakéta ma már nem egyszerű használati tárgyak. Egy olyan korszak emlékei, amelyben a magyar ipar egyszerre gyártott lakatokat, tűzoltó-készülékeket, gépkocsialkatrészeket, szerszámosládákat és gyermekjátékokat. Ugyanazon ipari hagyomány részei voltak, amely a precíz fémmegmunkálásra, a szakmunkások tudására és a sorozatgyártás technológiájára épült. Az Elzett története ezért nem választható el a magyar 20. század történetétől. Megmutatja, hogyan kényszerítette a háború a békés ipart hadiipari termelésre, hogyan élte túl egy vállalat a német megszállást és a nyilasterrort, hogyan került a háború után szovjet érdekszférába, majd hogyan alakította át az államosítás és a kommunista tervgazdaság. A gyárak és üzemcsarnokok nagy része ma már nem ugyanabban a formában létezik. A győri Lemezárugyár épületeit 2008-ban elbontották, a korábbi nagyvállalati struktúrák pedig a rendszerváltás után széthullottak. A márkanév és a termékek emléke azonban tovább él. Egy régi Elzett-lakat, egy kopott bádogautó vagy egy megmaradt Holdrakéta egyszerre idézi fel a magyar ipar fejlődését, a háborúk és diktatúrák által alakított történelmet, valamint a magyar gyermekkor egy különleges korszakát. Az Elzett öröksége így nemcsak a zárakban, lakatokban és játékokban maradt fenn, hanem azokban az emlékekben is, amelyeket ezek a tárgyak generációkon keresztül megőriztek.
Felhasznált források:
nemzetiarchivum.hu, Az első magyar holdrakéta
lemezarugyarjatekai.hu, Lemezárugyár Budapest
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
