Sir Hans Sloane korának meghatározó alakja volt, aki 1660-ban született az írországi Killyleagh-ben és 1753-ban halt meg Londonban. Képzett orvos, természettudós és gyűjtőként szerzett hírnevet. Gyűjteményei, beleértve numizmatikai kollekcióit, jelentős szerepet játszottak a British Museum megalapításában. Azonban mindezek ellenére, mai szemmel nézve, azért nem volt minden tisztességes körülötte, amiről csak napjainkban kezdtek beszélni.
Stephen Slaughter (1697-1765) – Sir Hans Sloane, Bt – NPG 569 – Nemzeti Arcképtár ( A kép forrása: wikipedia.org )
Hans Sloane, mint orvos és numizmatikus
Sloane már gyerekkorában érdeklődött a különböző tudományok iránt, többek között a numizmatika iránt is. Londonban tanult orvostudományt, majd Franciaországban folytatta tanulmányait, ahol 23 évesen doktorált az Orange-i Egyetemen. 1687-ben Jamaicába utazott, ahol Albemarle hercegének orvosaként szolgált. Egy év alatt rengeteg növényt, állatot és érmét gyűjtött, amelyeket visszahozott Angliába. Ezen tapasztalatairól két könyvet is írt, amelyek 1696-ban és 1707-ben jelentek meg. Sloane, miután visszatért Jamaicából, Elizabeth Langley Rose-t ( Fulke Rose jamaicai özvegye és John Langley alderman lánya volt, aki gazdag örökösnőként jelentős jamaicai cukorültetvények tulajdonosa lett ) vette feleségül. A házaspárnak három lánya, Mary, Sarah és Elizabeth, és egy fia, Hans született, azonban csak Sarah és Elizabeth élték túl csecsemőkorukat. Londonban orvosi praxist alapított és folytatta érmegyűjtését. Mások gyűjteményeit vásárolta meg, például a bíboros William Charltonét, és utazók által hozott érméket is megszerzett. 1693-ban a Royal Society titkárává nevezték ki. Orvosként Anna brit királynőt, I. György brit királyt és II. György brit királyt is szolgálta. Emellett számos tudományos és társadalmi szerepet töltött be, beleértve a himlő elleni oltás és a kinin alkalmazásának támogatását, vagy éppen Jamaicából kakaót hozott, és segítségével csokoládét is készített.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
Hans Sloane, mint a British Museum alapítója
81 éves korában visszavonult chelsea-i kastélyába, amit még 1712-ben vett, és ahol hatalmas gyűjteményét rendezte. Halálakor gyűjteményét II. György brit királyra ( a nemzetre ) hagyta, amely az alapját képezte a British Museum gyűjteményének. A gyűjtemény 71 000 tárgyból állt, beleértve könyveket, metszeteket, érméket és kéziratokat. 1753-ban, II. György király jóváhagyta a British Museum Act-et, és az első galériák 1759-ben nyíltak meg a Montagu Házban.
A londoni British Museum főbejárata ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )
… és Hans Sloane, mint rabszolgatulajdonos
A British Museum most reflektorfénybe helyezi Sloane rabszolgatulajdonos múltját is. Gyűjteményének nagy részét felesége, Elizabeth jamaicai cukornádültetvényeinek bevételéből finanszírozta, ahol rabszolgákat dolgoztattak. Illetve a nyugat-afrikaiak – főleg a mai Ghánából és Elefántcsontpartból származó akan férfiak és nők – segítségével gyűjtötte, gyűjtette össze a növénygyűjteményét is. 1707-ben Sloane dokumentálta a Jamaicában a rabszolgákra kiszabott különféle büntetéseket. A lázadás büntetése gyakran az volt, hogy a rabszolgákat a földre szegezték, és fokozatosan lábukról és kezükről indulva tüzet gyújtottak rajtuk, míg végül egész testük el nem égett, ami rendkívüli fájdalmat okozott. Kisebb bűncselekmények esetén a büntetés kasztrálás vagy csonkítás volt, például fél lábuk levágása. Hanyagság esetén a rabszolgákat rendszerint megkorbácsolták, és a nyers sebekre borsot és sót szórtak, vagy olvasztott viaszt csepegtettek rájuk, hogy fokozzák a kínokat. A múzeum célja, hogy történelmi kontextusban mutassa be a gyűjtemények eredetét, figyelembe véve a Black Lives Matter mozgalom által felvetett kérdéseket. James Delbourgo történész “A világ összegyűjtése” című könyvében részletesen elemzi Sloane életét és kiemeli, hogyan volt Sloane pályafutása összhangban a Brit Birodalom felemelkedésével, amely jelentős szerepet játszott tudományos és társadalmi sikerében.
Hirdetés
