A Magyar Nemzeti Bank alapvető feladatai, megalakulásának rövid története

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Magyarország központi bankja. Elsődleges feladata az árstabilitás elérése és fenntartása, de kiemelt céljai között szerepel a pénzügyekkel kapcsolatos tájékoztatás és ismeretterjesztés, a lakosság és a gazdasági szereplők felelős pénzügyi szemléletének és kultúrájának kialakítása.

Az MNB – valamint döntéshozói – a törvény által meghatározott feladataik ellátása során függetlenséget élveznek mind a Kormánytól, mind az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől ­– az Európai Központi Bank kivételével. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.

Szabadság tér 8-9., a Magyar Nemzeti Bank (ekkor az Osztrák-Magyar Bank) székháza (Alpár Ignác, 1902-05)., a kép forrása: fortepan.hu

A Magyar Nemzeti Bank alapvető feladatai:

Meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát, őrködik az árstabilitás, tehát az infláció alacsony szinten tartása felett.

Támogatja és megerősíti a hazai pénzügyi rendszer stabilitását, valamint tompítja a gazdaság rövidtávú ingadozásait – ezzel segítve a növekedést.

Bankjegy- és éremkibocsátást végez, melynek révén biztosítja, hogy mindig kellő mennyiségű, biztonságos, jó minőségű fizetőeszköz álljon a gazdaság szereplőinek rendelkezésére. A készpénzkibocsátás a jegybank monopóliuma. Az MNB a bankjegyek és érmék mellett rendszeresen bocsát ki emlékérméket az ország jelentős történelmi, tudományos, kulturális eseményei és évfordulói kapcsán.

Felügyeli és szabályozza a pénz- és elszámolásforgalmat, illetve ellenőrzi az elszámolási rendszereket.

A Magyar Nemzeti Bank megalakulásának rövid története

Az európai állambankári feladatokat ellátó intézmények az 1694-ben létrehozott Bank of England mintájára jöttek létre. Magyarországon már a reformkorban felerősödött az önálló nemzeti bank iránti igény, mivel a magyar országgyűlés sérelmezte, hogy az Osztrák Nemzeti Bank alapításától (1816) kezdve hazánk pénzforgalmának irányítását egy osztrák „magánbankintézetre” bízták. A reformkor politikusai ezt az elmaradottságot a kor legsúlyosabb nemzeti problémái közé sorolták. Az országgyűlés fellépésének is köszönhető, hogy – az 1818-ban Bécsben megalakult – Első Osztrák Takarékpénztár 1827-28-ban fiókokat létesített Magyarországon. A hazai pénzintézetek sorában elsőként takarékpénztárak alakultak, melyek közül a legtőkeerősebb a Fáy András nevéhez fűződő, a hasonló intézetek között elsőként hitelezéssel is foglalkozó Pesti hazai Első Takarékpénztár Egyesület (1839) volt. Ezt követően, tíz éves engedélyezési procedúra után állt fel a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, mely a hitelezés mellett már leszámítolási, giro- és letéti ügyletekkel is foglalkozott.

Az önálló magyar jegybank megalakítása az 1848-49-es forradalom követelései között is megjelent. Kossuth Lajos javaslatára a forradalom és szabadságharc alatt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank töltötte be a jegybanki funkciókat. Az intézet ebben az időben bocsátotta ki az első önálló magyar bankjegyeket, a Kossuth-bankókat, melyek nemesfém (arany és ezüst) fedezetét közadakozásból gyűjtötte össze az első független magyar kormány.

Az I. világháborút lezáró békeszerződés előírta az Osztrák-Magyar Bank szanálását. A központi banki feladatkört ideiglenesen az 1921. július 11-én megalakult Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át, amelynek székhelyéül az Osztrák-Magyar Bank egykori főintézetének palotája szolgált Budapesten. A Magyar Nemzeti Bank megalapításáról végül az 1924. évi V. törvény rendelkezett, amely április 26-án lépett hatályba.

A Magyar Nemzeti Bank 1924. május 24-én az Akadémia dísztermében tartott közgyűlésen, részvénytársasági formában kezdte meg tevékenységét – a Jegyintézet korábbi vezetője – Popovics Sándor vezetésével. Az új központi bank első intézkedései egyikeként Népszövetségi kölcsönök segítségével stabilizálta az elinflálódott koronát, majd 1926-ban új értékálló valutát bocsátott ki, a pengőt.

A Magyar Nemzeti Bank átvette az állami számlák vezetését, az államadósság kezelését. Pénzügypolitikájával irányította az ország hiteléletét, befolyásolta a bankrendszer működését. Hatáskörébe került a devizagazdálkodás felügyelete is. A jegybank 1930-tól a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) részvényesévé és tagjává vált.

A nagy gazdasági válság következtében, 1931-től a Magyar Nemzeti Bank lett a felelős az állami devizagazdálkodásért, és az ehhez kötődő hatósági tevékenységért. A jegybank erőfeszítéseinek dacára a II. világháború során a pengő elinflálódott, a háború után pedig drámai hiperinfláció bontakozott ki. Ennek megfékezésére – az időközben az ország területére visszaszállított – aranytartalék segítségével bevezették a forintot, amely stabilizálta a pénzügyi helyzetet.

A szovjet megszállás alatt álló Magyarországon 1947-ben indult el az első hároméves terv, és ugyanebben az évben sor került a Magyar Nemzeti Bank részvényeinek állomasításra, melyet a magán- és kereskedelmi bankok államosítása és teljes felszámolása követett. 1948-tól a jegybank kereskedelmi banki feladatokat is ellátott, de irányítása kormányzati fennhatóság alá került. Az átszervezés következtében Magyarországon ideiglenesen egyszintű bankrendszer alakul ki.

Négy évtizeddel később, a nyugati gazdasági rendszerekhez való közeledés keretében, 1987. január elsejével visszaállt a kétszintű bankrendszer, majd 1991-ben helyreállították a jegybank függetlenségét, és újraszabályozták feladatköreit. Az 1990-es években a jegybank monetáris politikájának kiemelt szerepe volt a rendszerváltást követő gazdasági folyamatok és a forint árfolyamának stabilizálásában, illetve az infláció fékentartásában.

A Magyar Nemzeti Banknak alapítása óta összesen 21 elnöke volt. 1949 és 1956 között a pénzügyminiszter első helyettese töltötte be a vezérigazgatói posztot, de kinevezett jegybankelnök ebben az időben nem volt. A Magyar Nemzeti Bank első elnöke Popovics Sándor, míg a jelenlegi elnöki tisztséget dr. Matolcsy György tölti be.

forrás: penzmuzeum.hu