A Rákosi-korszak diktatúrája nem ismert határokat. Az állam mindent ellenőrzése alá vont: a politikát, a gazdaságot, a kultúrát – és még a sportot is. A rendszer szemében a labdarúgók sem voltak kivételek: az élsportolók élete, magánügyei, kapcsolatai ugyanolyan politikai kérdéssé váltak, mint bármely más állampolgáré. Ennek a kegyetlen korszaknak az egyik legsúlyosabb, máig megrázó története Szűcs Sándor válogatott labdarúgóé, akit egy sikertelen disszidálási kísérlet után halálra ítéltek és kivégeztek.
Egy ígéretes pálya indulása
Szűcs Sándor 1921. november 23-án született Szolnokon. Géplakatosnak tanult, de rendkívüli tehetsége hamar a futball felé sodorta. Alig tizenhét éves volt, amikor már az NB I-ben pályára lépett, és mindössze másfél évvel később a magyar válogatottban is bemutatkozott. Összesen tizenkilenc alkalommal ölthette magára a címeres mezt. Pályafutása gyorsan ívelt felfelé, klubszinten az Újpest játékosa lett. Az 1950-es átszervezések során az egyesület beolvadt a Belügyminisztérium sportegyesületébe, és Budapesti Dózsa néven működött tovább. Ez a játékosok számára nemcsak mezváltást jelentett: rendőri állományba kerültek, rendfokozatot és szolgálati fegyvert kaptak. Így lett Szűcs Sándorból – akarata ellenére – rendőrfőhadnagy. Eközben magánélete is rendezettnek tűnt: megnősült, két gyermeke született. A felszín alatt azonban olyan események indultak el, amelyek végül az életébe kerültek.
1945. augusztus 19. MAGYARORSZÁG—AUSZTRIA 2:0 ( 2:0 ), Budapest, Üllői út, 40 000 néző, vezette: Szigeti György ( magyar ), Góllövő: Rudas ( 18. – 11-esből ), Zsengellér ( 32. ), Magyarország: Csikós ( FTC ) — Rudas ( FTC ), Szűcs S. ( Újpest ), Bíró ( MTK ) — Sárosi III ( FTC ), Lakat ( FTC ) — Illovszky ( Vasas ), Szusza ( Újpest ), Mike ( FTC ), Zsengellér ( Újpest ), Egresi ( Kispest ), Ausztria: Ploc — Bortoli, Sesta — Gernhardt, Ocwirk, Müller — Zischek, Decker, Fischer, Jerusalem, Durek
Egy szerelem, amely nem fért bele a rendszerbe
Egy hévízi edzőtáborozás során ismerkedett meg Kovács Erzsivel, a fiatal, feltörekvő táncdalénekesnővel. A kölcsönös vonzalomból hamar szerelem lett. Az énekesnő később így emlékezett vissza a kezdetekre:
„Miután hazaértünk Hévízről, egyszer csak megszólalt a telefonom. Ő volt. Szeretett volna velem találkozni, és én elfogadtam a meghívását.”
Mivel Szűcs klubja, a Budapesti Dózsa a Belügyminisztérium fennhatósága alá tartozott, a kapcsolatuk kitudódása után azonnal nyomás alá helyezték őket. Követelték, hogy szakítsanak, és mindennapossá váltak a zaklatások: rendszeres igazoltatások, kihallgatások, faggatózások arról, ki kivel találkozott. Még a klub akkori elnöke, Csáki Sándor is magához rendelte Szűcsöt, és egyértelművé tette számára, hogy a kapcsolat megszakítását várják el tőle – ellenkező esetben internálással és fogolytáborral fenyegette meg. Mindez egy tudatosan felépített terv része volt, amelynek egyik célja az volt, hogy a szerelmespárt fokozatosan a disszidálás gondolata felé tereljék. Szűcs ráadásul kedvező ajánlatot kapott az AC Milantól, ám 1948-tól a magyar sportolóknak tilos volt elhagyni az országot.
Kovács Erzsi, és Szűcs Sándor
Kapcsolatuk ellehetetlenülése miatt 1950-ben elhatározták, hogy Nyugatra szöknek. Az állítólagos embercsempészhez – akit Kovács Erzsi egyik kolléganője mutatott be nekik – segítségért fordultak, ám utóbb kiderült: a férfi az ÁVH ügynöke volt. A szökési kísérlet kezdettől fogva a hatóságok által előre megszervezett csapda volt Szűcs számára. A szervezkedés során kezdetben Deák Ferenc labdarúgó és még két másik személy is szóba került, végül azonban Szűcsöt Kovács Erzsi mellett egy villanyszerelő és egy kozmetikusnő társaságában tartóztatták le. 1951. március 5-én Szűcs elbúcsúzott csapattársaitól; az ekkor elhangzott szavait még aznap rögzítették az ÁVH jelentéseiben, ami egyértelműen arra utal, hogy a csapaton belül is működött besúgó.
A csapda bezárul
Az akció szervezőjének kérésére Szűcs – aki a Dózsa játékosaként rendőri állományban, főhadnagyi rangban szolgált – magával vitte szolgálati fegyverét is. Az ÁVH jelentése szerint azért, hogy lebukás esetén használja, Kovács Erzsi visszaemlékezése azonban azt állítja, hogy maga az ügynök beszélte rá, mondván, szükség lehet rá. Ez a körülmény később súlyosbító tényezővé vált a per során.
A Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának ( BM ÁVH ) eskütétele 1949-ben ( A kép forrása: Fortepan / Bauer Sándor )
Útközben Kovács Erzsi egyre rosszabb előérzetekkel küzdött, de Szűcs nyugtatni próbálta:
„Én focista vagyok, engem mindenki szeret, nem lesz semmi baj.”
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
Az 1955-től 1975-ig tartó vietnámi háború az Amerikai Egyesült Államok történelmének leghosszabb fegyveres konfliktusa volt, amelyben 58318 amerikai katona esett el.
Néhány órával később fegyveres katonák állították meg őket. Letartóztatták mindkettőjüket – a disszidálás kezdettől fogva előre kitervelt csapda volt. Az elfogás a Vas megyei Nagytilajon történt, amelyről azt hitették el velük, hogy Ausztriával határos zsákfalu. Valójában Zala megyével határos településről volt szó, alig húsz kilométerre Zalaegerszegtől. Az énekesnő visszaemlékezése szerint a gyorsított eljárás alatt többször megkínozták őket, végül az asszony akkor tett beismerő vallomást, amikor meglátta Szűcs saját kézírásával lejegyzett üzenetét:
„Mondjál el mindent, én is elmondtam mindent.”
Koncepciós per és könyörtelen ítélet
Az ítéletet egy soha ki nem hirdetett, „szigorúan titkos” minősítésű törvényerejű rendeletre alapozták, amely szerint a fegyveres testületek tagjait fegyveres disszidálásért életfogytiglani börtönnel, kiemelt esetben halálbüntetéssel lehetett sújtani. Mindez arra utal, hogy Szűcs esetében eleve halálos ítélettel számoltak, és tudatosan teremtették meg ennek feltételeit. Kovács Erzsi négy év börtönt kapott, Szűcs Sándorra halálos ítéletet szabtak ki. Szűcs maga nem hitte, hogy valóban kivégzik. Korábban több válogatott játékos – például Lóránt Gyula, Mészáros József, Kéri Károly és Egresi Béla – hasonló kísérletei „csupán” internálással végződtek, sőt Sebes Gusztáv közbenjárására később szabadon is engedték őket. Szűcs nem számolt azzal, hogy őt elrettentő példának szánták. A per során azzal védekezett, hogy nem disszidálni akartak, hanem az embercsempészt szerették volna lebuktatni – nem tudhatta, hogy a férfi eleve az ÁVH embere volt.
A futballista az utolsó pillanatig reménykedett, de kegyelmet nem kért:
„Ha azért, amit én tettem, fel lehet akasztani valakit, akkor akasszanak fel.”
A siralomházban döbbent rá sorsa véglegességére, és csak onnan üzent csapattársainak. Szusza Ferenc, Puskás Ferenc és Bozsik József megpróbált közbenjárni Farkas Mihály honvédelmi miniszternél, de mire léphettek volna, az ítéletet már végrehajtották. Egy kétségbeesett cédulát juttatott el csapattársához, Szusza Ferenchez:
„Halálra vagyok ítélve, mentsetek meg! Szűcs Sanyi.”
Szűcs Sándort végül egy olyan jogszabályra hivatkozva ítélték halálra, amely jogilag soha nem is létezett. A vád által emlegetett törvényerejű rendelet valójában a Magyar Nemzeti Bankról szóló jogszabály volt. A „tévedést” azzal magyarázták, hogy az irat időközben „szigorúan titkos” minősítést kapott. Szűcs védőügyvédjével soha nem beszélhetett. A másodfokú bíróság egy héttel később, 1951. május 26-án jóváhagyta a halálos ítéletet.
Az utolsó percek
A kivégzésen jelen lévő hadbíró, dr. Sárközy Endre megrázó sorokat hagyott hátra Szűcs utolsó pillanatairól:
„A kezeiben – amelyek nem voltak lekötözve – egy fényképet szorongatott. […] »Uram, könyörgöm, nézze meg ezt a képet, a gyerekeim vannak rajta. Könyörüljön rajtam!«”
A bitófa alatt is a családját emlegette. A kivégzés híre és brutalitása elérte célját: egészen az 1956-os forradalomig egyetlen válogatott magyar labdarúgó sem kísérelte meg a Nyugatra szökést.
A „Szűcs-per” iratait, valamint Szűcs Sándor sírjának pontos helyét egészen a sportoló 1989-es rehabilitációjáig titokban tartották. Két évvel később, 1991-ben posztumusz alezredesi ranggal ismerték el. Emlékét Szolnokon egy labdarúgópálya, Újpesten pedig egy iskola őrzi. Történetét 2005-ben dokumentumfilm dolgozta fel, majd 2013-ban Halálcsel címmel színpadi drámát mutattak be az Újpest Színházban. Kovács Erzsi a börtönévek alatt többször is hamis híreket kapott arról, hogy Szűcs Sándort állítólag látták valahol életben. 1954-ben, egy öngyilkossági kísérletet követően szabadult, később pedig visszatért az énekesi pályára. Hazai sikerei után – immár hivatalos engedéllyel – tizennégy éven át külföldön is fellépett. Művészi munkásságát 1994 után számos kitüntetéssel jutalmazták. Kovács Erzsi 2014-ben, 85 éves korában hunyt el Budapesten.
Szűcs Sándor története nem csupán egy tragikus sorsú sportoló története. A Rákosi-diktatúra embertelenségének, a koncepciós perek logikájának és a hatalom totális kontrolljának mementója. Egy rendszeré, amely nem riadt vissza attól sem, hogy példát statuáljon – még egy válogatott labdarúgó életének kioltásával sem. Emléke ma már nemcsak a futballtörténet része, hanem figyelmeztetés is: arra, hogy a diktatúra nem válogat, és hogy az emberi élet semmit sem számít ott, ahol a hatalom félelme mindent felülír.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?