Hirdetés


A király, aki már gyermekként megszerette a numizmatikát! (  XIV. Lajos francia király, a “Napkirály” )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 2 perc

Az érmék gyűjtése egy hobbi, de amennyiben komolyabb összegeket fordítanak rá, hívhatjuk akár befektetésnek is. A történelem során, azonban volt több olyan gyűjtő is, akit se hobbi gyűjtőnek, se befektetőnek nem neveznék, inkább olyanok voltak, akik valamifajta küldetésre lennének hivatottak. Gyűjteményük növekedésének nem szabott határt semmilyen elképzelés, vagy pénzügyi korlát, szóval  “csak” gyűjteni akartak, nem befektetni, azonban a “hobbi szintet” messze-messze túllépték. Ilyen gyűjtő volt például Fárúk egyiptomi király, vagy XIV. Lajos francia király is. Ebben a cikkben, a francia királyról írnék pár mondatban. 

XIV. Lajos ( Vagy ahogy még nevezték, “A Napkirály” ( Roi-Soleil ) ) már gyermekként felfedezte ezt a szenvedélyt Jean Warin figyelemfelkeltő tanácsainak köszönhetően, aki a párizsi pénzverde vezetője volt. Warin a XIII. Lajos és a fiatal XIV. Lajos hivatalos mellszobrait véste arany- és ezüstérmékre. Egy 1645-ben készült festményen láthatjuk, ahogy Warin érmek és érmécskék segítségével oktatja a hét éves XIV. Lajost az ókori történelemről, ez pedig elindította benne a gyűjtés iránti szenvedélyt.

 

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

Az európaiak megjelenésével az Újvilág 1500-ban még 12 milliósra becsült őslakossága, 1900-ra 237000 főre csökkent.

Jean Varin ( vagy Warin ) és XIV. Lajos gyermekkora, 1654 ( François Lemaire festménye, A kép forrása: wikimedia.org )

Valójában ígéretes gyermek volt. Két évvel korábban, mindössze ötévesen, édesapja, XIII. Lajos hívta magához halálos ágyán. A haldokló király megkérdezte tőle: “Tudod, ki vagy?” A kisfiú azt válaszolta: “Igen, XIV. Lajos vagyok!” A király így felelt neki: “Még nem, fiam, még nem…” Az a ezüstérem, amit Warin mutat a festményen, egy görög sisakos mellszobrot ábrázol, rajta a felirat ΑΛΚΙΒΙΑΔΗΣ: Alkibiadész, a híres athéni V. századi államférfi. Ez azonban egyáltalán nem volt ősi érme, hanem egy reneszánsz érem Olaszországból, így kinézett: ( Nem az enyém… ) A XVII. században a gyűjtők gyakran összekeverték az autentikus ókori érméket a reneszánsz érmékkel, amelyek az ősi érmékhez hasonlóak voltak. Ezeket ma hamisítványoknak neveznénk, de akkoriban értékesnek tekintették, mert segítettek a sorozatok befejezésében. Amennyiben kíváncsi vagy a többi érmére is, amik a festményen szerepelnek, ebben a cikkben, részletesen írnak róluk: Jean warin teaching the young louis xiv history by medals.

XIV. Lajos uralkodása alatt jelentősen bővült a gyűjteménye. Mikor már felnőtt és uralkodóként állt az ország élén, megbízta nagyköveteit, konzuljait és kereskedőit, hogy szisztematikusan vásároljanak fel neki minden drágakövet, műalkotást, kéziratot stb., amit csak Keletről és Európából beszerezhetnek, különösen az ősi érméket, szinte korlátlan költségvetéssel. Egész gyűjteményeket vásárolt meg Franciaországban és Európában, és ezeket a sajátjához csatolta. A királyi gyűjtemény egyébként magánhobbija volt, ugyanakkor állami tulajdonként is kezelte: lehet nem véletlenül gondolta így: XIV. Lajos: “L’État, c’est moi” vagyis “Az állam, az én vagyok“. Bár történészek szerint, ezt így, ebben a formában sosem mondta ki! Halála után, 1715-ben, az utódai már nem voltak annyira lelkesek az ősi érmék iránt, ezért a gyűjteményt Párizsba szállították, ahol a Királyi Könyvtárban található ma is. XIV. Lajos gyűjteménye, amit még gyermekként fedezett fel Warin bemutatóinak köszönhetően, a mai BNF gyűjtemény magját képezi.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések