A brit bankjegy pénzrendszer ( 1 font – 10 schilling, 1914-től, 1988-ig )

A brit doudecimális pénzrendszer

1971, a sok brit számára a birodalom végnapját jelző decimalizációig a brit pénzrendszer a kívülállónak igen kaotikusnak tűnhetett, olyan címletekkel, mint 2/6, vagy sovereign, esetleg guinea. Nos próbáljunk egy kis rendet teremteni közöttük. A brit pénzrendszer, melyet a britek maguk “imperialnak” azaz birodalminak neveztek, alapvetően duodecimális volt, azaz a 20-as számrendszerre épült. 1 font ( pound ) 20 shillinget ért, és 1 shilling 12 pennyre volt osztható, így egy font 240 pennynek felelt meg. Léteztek ezen kívül bizonyos időszakokban kizárólag érme formában egyéb címletek is, melyek shilling, font vagy penny értékét az érmék kivonása után is az érme címletével hivatkozták a hagyománytisztelő britek. Így 1 font négy koronát ( crown ) ért, 21 shilling (azaz 1 font 1 shilling) 1 guinea-nek felelt meg, és  1 sovereign 20 shillinget, azaz 1 fontot ért. A font jele ₤ majd £ lett, mely a lating libra (jelentése mérleg és alapvető római súly- és pénzegység) szóból származik. A shilling jele “s”, mely  a római solidus pénzegység nevéből származik, a penny jele “d”, mely a római denarius érmék után kapta a jelét. A brit pénzegység ISO kódja GBP. A fenti átváltási arányokból következnek a különböző címletek. A 10 shillinges ( vagy másképpen 10/- ) fél fontot ért, a 2 shilling hat pennys ( 2/6 ), amely 1/8 fontot, vagyis fél koronát ért, az 5/- shillinges címlet pedig 1 korona volt. 6 penny fél shilling, és így tovább. Ezek a különleges címletek papírpénzben csak a brit hadsereg kiadásain jelentek meg, a közforgalmú papírpénzeken csak 10 shillinges és 1 fontos címlet volt. Általános szabály, hogy 10 shillinges bankjegyből jóval kevesebbet bocsátottak ki minden időszakban, mint 1 fontosból.

Az I világháború és az érmehiány, Bradbury

Az I. világháború Angliának is elhozta a fémhiányt és a fedezetlen kormányzati kiadások szükségességét, így a háború kitörése után közvetlenül, augusztus 5-én törvényt alkottak, miszerint a Kincstár ( az angol pénzügyminisztérium ), a Treasury, kibocsáthat a fém egy és fél sovereign érmék mellé azonos értékű, 1 fontos és 10 shillinges papírpénzt, amit a Bank of England által kibocsátott “banknote“-któl való megkülönböztetésként “treasury note“-nak neveztek. Ez nem sértette a Bank of England monopóliumát, mivel az csak az 5 fontos, és nagyobb papírpénzekre vonatkozott. Az első 1 fontost augusztus 7-én, az első 10 shillingest egy héttel később bocsátották ki. A rajtuk szereplő aláíróról, John Bradbury pénzügyminiszterről ( Secretary of Treasury ) ezt az első Bradbury sorozatnak hívják. A nagy sietségben egy viszonylag gyenge egyoldalas dizájn készül, melyet rendes bankjegypapír hiányában postai bélyeg papírra nyomtak. A 10 shillinges és, az 1 fontos képe pedig itt látható:

Mindkét bankjegy ritkasága a Szent Gráléval vetekszik, így értékük is rendkívül magas. Pontosan azért olyan ritkák, mert hónapokon belül átdolgozták a nyomatot, és most már rendes bankjegypapírra, de még mindig egyoldalas pénzjegyeket nyomtak. A második sorozatú Bradbury 1 fontos 1914. október 1-én, a 10 shillinges 1915. január 23-án jelent meg.

Ezekből a bankjegyekből készült nagyon kis számú arab felülbélyegzésű változat a brit hadsereg közel keleti egységei használatára. Ahogy ez lenni szokott a felülbélyegzésekkel, manapság mintha megszaporodtak volna az “előkerült” példányok, de ha valakinek épp akad néhány ezer dollárja ilyesmire, jobb ha tudja, aligha létezik olyan példány, ami igazolhatóan eredeti. Létezik viszont néhány igazolhatóan eredeti korabeli hamisítvány, melyet az egyiptomi brit hadtáp foglalt le, és kézírással jelezték rajta a hamisságot. Mivel a papírja sima papír, ezért hamisítani nem túl bonyolult ezeket, viszont írásszakértő ki tudja szűrni a nem valódiakat ( ha ez egy hamisítvány esetében értelmezhető ), mivel az összes autentikus példányt ugyanaz a tiszt szignálta le. A nemzetközi aukciós oldalakon-okon persze feltűnt már jónéhány díler, akinek a nagyapja, dédapja volt az említett tiszt, és néhány darabot hazahozott magával, és most került elő a hagyatékból.

1917 hozta el az első brit kétoldalas pénzt, a harmadik sorozatú Bradbury 1 fontost, előoldalán  a király portréjával és Anglia védőszentjével, Sárkányölő Szent Györggyel, hátoldalán a Parlament épületével. A 10 shillinges majd két évvel később 1918-ban követte, az egyfontos barna nyomatával szemben zöld színben, fekete helyett piros sorszámokkal és hátoldalán a címlet jelzésével, előoldalán Szent György helyén a pajzsos Britanniával. A sorszámok talpas ( serif ) karaktertipussal nyomottak, a prefix egybetűs.

Warren Fisher

1927-ben a de facto helyzetet rögzítő új törvényeknek megfelelően az állam nevét a most már harmadik Warren Fisher kiadáson Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságra változtatták.

Bank of England, Britannia sorozat

A különböző sorozatokon a következő megkülönböztető jegyek vannak: 1928-1934 között a sorszám prefixe egy betű és egy számból állt.

1929-1934 Basil Catterns

1934-49 között Kenneth Peppiatt hosszú főpénztárnoksága négy jól elkülöníthető sorozatot eredményezett, ugyanazzal az aláíróval.

Az első sorozat 1934-40 között volt forgalomban, a már ismert szám+betű prefixszel és biztonsági szál nélkül. 1940-ben a Bernhard akcióról való első hírszerzési értesülések miatt bevezették a biztonsági szálat, és egyben a sorszámot is megváltoztatták a betű+szám+betű kombinációra. Ennek a második sorozatnak különleges jellemzője az eltérő szín, amit arra az esetre vezettek be, ha a nácik megszállnák a Brit-szigeteket, és kezükre kerülne a Bank of England bankjegykészlete, egyszerűen érvényteleníteni lehessen. Az 1 fontosok kék, a 10 shillingesek mályva színt kaptak, és forgalomban is maradtak 1948-ig.

1948-ban visszatértek a zöld/barna színekhez, de az egyfontosoknál még felhasználták  a háború előttről maradt biztonsági szám nélküli papírt, de már az újfajta sorszámot nyomták rá. Ebből igen kevés készült, és hamarosan jött a negyedik , biztonsági szálas kiadás.

1949-55 között Percival Beale írta alá a bankjegyeket.

1955-60 között az utolsó Britannia sorozatot Leslie O’Brien látta el szignójával.

Az első II. Erzsébet sor

1960-ban visszatértek az V. György korabeli szokáshoz, és az uralkodó hivatalos képmását tették meg bankjegyképnek, így apjától VI. Györgytől eltérően II. Erzsébet brit bankjegyre is rákerült. Az első sorozaton az ifjú királynő képe látható.

 

 

A sorszámokban a már ismert változatokon mentek keresztül, de az első két fajtából még az első aláíró Leslie O’Brien terminusa alatt 1963-ig kifutottak.

A következő két aláíró Jasper Hollom

és John Fforde. Az ő főpénztárnoksága alatt adják ki 1969-ben az utolsó 10 shillingeseket, amelyeket a decimalizációval az 50 Új pennys érme vált fel.

1970-től John Page az új aláíró az 1 fontosokon, és mindjárt az első évben el is fogynak az eddigi prefixek, így egy új típus, a két betű+szám variációt vezetik be.

 

Az utolsó 1 fontos bankjegyek

Az egy fontosok utolsó, szintén II. Erzsébet képével díszített sorozatát  J.B. Page főpénztárnoksága alatt 1978-ban adják ki, ez az első angol bankjegy, amire “földi halandó”, Sir Isaac Newton  képmása is rákerül, persze szigorúan csak a hátoldalra.

Rövid két év alatt végére is érnek a korábban megismert első három sorszámváltozatnak,

így az 1980-ban hivatalba lépő David Somerset már a negyedik sorszámváltozattal kezd. Az ő hivatali ideje alatt, 1988-ban bevonják az utolsó 1 fontos bankjegyet, és helyette érméket bocsátanak ki, ezzel a 1 fontos kényszerforgalmú brit papírpénzek története lezárult.

Persze, hogy a képlet ne legyen egyszerű, a Bank of England kiadási monopóliuma csak Angliára és Walesre terjed ki, annak ellenére, hogy maga a deviza kényszerforgalmú Skóciában, Észak-Írországban, a Man-szigeten, Jersey-n , Guernsey-n, és a néhány apróbb brit koronagyarmaton. Azonban ezen területeken van saját brit font kibocsátás is, mely nem egyszerűen egyenértékű a Bank of England által kibocsátott pénzzel, hanem azok maguk is font sterlingek.

Forrás: banknotes.blog.hu, 1 font-10 shilling és a brit birodalmi pénzrendszer