A Bank of England által valaha kibocsátott legnagyobb címletű bankjegyek, az „Óriások” ( Giants )

A Bank of England valaha kibocsátott legnagyobb címletű bankjegye az 1 000 000 fontos jegy volt, amelyet 1948-ban bocsátottak ki ideiglenes intézkedésként a második világháború utáni újjáépítés és a Marshall-terv kapcsán.

A Bank of England 1 000 000 fontos bankjegyei, amelyeket gyakran „Óriásoknak” ( Giants ) is neveznek, nem forgalomban lévő sterling bankjegyek voltak, amelyeket 1948-ban arra használtak, hogy biztosítsák a skót és észak-ír bankjegyek értékét. Ezeket a bankjegyeket hat hét után érvénytelenítették, és jelenleg csak két példányról tudni, hogy fennmaradt. Összesen kilenc darab 1 millió fontos bankjegyet bocsátottak ki a Marshall-terv keretében 1948. augusztus 30-án, E. E. Bridges aláírásával. Ezeket belső elszámolási eszközként, úgynevezett „forgalmi feljegyzésekhez” használták hat héten keresztül, más címletekkel együtt, összesen 300 millió fontos névértékben, amely az Egyesült Államok által nyújtott hitelnek felelt meg, a brit kincstár támogatására.

Kincstári bankjegy, 1 000 000 fontos, a szöveggel: „jogosítja a Bank of England-et egy MILLION FONT kifizetésére”, London, 1948. augusztus 30., piros sorszám: D 000008, zöld szöveg fehér, Bank of England vízjeles papíron, középen koronás címert ábrázol, melyet oroszlán és unikornis övez, bal és jobb oldalon függőleges zöld sávok, jobb felső sarokban a felirat: PAYABLE ON DEMAND ( kérésre fizetendő ). E.E. Bridges nyomtatott aláírása a jobb alsó sarokban. A bankjegy aláírásán lyukkal érvénytelenítve és a „Cancelled, 6 October 1948, Bank of England” pecséttel jelölve. ( A kép forrása: Spink aukció: 16008 – Brit és világbankjegyek Tétel: 296 )

A bankjegyek célja nem az volt, hogy Nagy-Britannia készpénzben fizessen az Egyesült Államoknak. Valójában ezek átmeneti „nagypénz” vagy „számlapénz” eszközként szolgáltak: a brit és az amerikai kormány közötti nagytételű elszámolások és átutalások lebonyolítására használták. A bankjegyeket a hivatalos amerikai–brit pénzügyi tranzakciók során tartották, és soha nem kerültek a lakosság kezébe. Gyakorlatilag biztosították, hogy a hatalmas összegeket gyorsan, biztonságosan és hivatalosan lehessen mozgatni. A bankjegyeket 1948. október 6-án érvénytelenítették, és feltehetően megsemmisítették, kivéve a „Number Seven” és „Number Eight” példányokat (sorszámok 000007 és 000008), amelyeket a brit és az amerikai kincstár titkárainak adtak át. Ezek a két bankjegy 1977 óta magánkézben van, és 2008-ban a „Number Eight” példányt 78 300 fontért árverezték el.

Ezek a bankjegyek „Kincstári bankjegyek” voltak, a Bank of England papírján kiadva, és így szólt a szövegük: “Ez a Kincstári bankjegy jogosítja a Bank of England-et arra, hogy egy millió fontot követeljen a Egyesült Királyság Konszolidált Alapjából.”

Egy harmadik bankjegy nemrégiben bukkant fel a gyűjtői piacon, 2003. szeptember 8-i dátummal, sorszám R016492, Andrew Turnbull, a kincstár titkárának aláírásával, de már érvénytelenítettként. 2006-ig ezek a Kincstári bankjegyek a Bank of England által, London City-ben kerültek kibocsátásra. A brit kincstár ( HM Treasury ) kezelte a készpénzállományt, és biztosította a megfelelő forrásokat. London bankjai és pénzügyi intézményei licitáltak ezekre az eszközökre, kedvezménnyel, megadva, melyik napon kívánják, hogy a bankjegyeket kibocsássák. A lejárati idők egy, három, hat vagy elméletileg tizenkét hónap lehettek. A licit a bankjegyek névértékére vonatkozott, mínusz a kedvezmény, amely a kamatlábat jelképezte. Ezt a rendszert később a Debt Management Office számítógépes rendszere váltotta fel, és az utolsó Kincstári bankjegyeket 2003 szeptemberében nyomtatták. Ezek a bankjegyek gyakran cseréltek gazdát más bankok között, így bizonyos értelemben forogtak a piacon, a Bank of England tudta nélkül, és a névértéküket a kibocsátó Bank of England a lejárat napján visszafizette a birtokosnak. Ez a forgalmi jelleg vezetett 1990. május 2-i rabláshoz, amikor John Goddardot, a pénzbróker Sheppards futárát kirabolták, és 292 millió fontnyi Kincstári váltót és betétbizonyítványt loptak el. Ezek közül csak kettőt nem sikerült visszaszerezni.

Irodalmi vonatkozás: Mark Twain írt egy rövid történetet „Az egymillió fontos bankjegy” címmel, amelyben egy londoni nincstelen férfi kap egy ilyen bankjegyet egy fogadás keretében. Mivel senki nem tud neki aprót adni, gazdagnak tűnik, hitelt kap, és így luxusban tud élni.

Bár ezek a jegyek már nem használhatók fizetőeszközként, értékük rendkívül magas a gyűjtők körében. A bankjegy létrehozása egyedülálló példája annak, hogy a pénzügyi intézmények extrém körülmények között is képesek voltak a rendkívüli likviditási igények kielégítésére.

Íme egy világos, összefüggő magyarázat a Treasury Note és a Treasury Bill közötti különbségről a brit pénzügyi rendszerben:

1. Treasury Note ( Kincstári bankjegy )

• Mi az?: Olyan hivatalos bankjegy, amelyet a brit kincstár ( HM Treasury ) bocsát ki a Bank of England papírjára.

• Funkciója:

  • A birtokos a bankjegy névértékét követelheti a Konszolidált Alapból.

  • Általában belső elszámolásokra és nagyértékű tranzakciókra használták, nem a lakossági forgalomba kerültek.

• Példa:

  • Az 1 000 000 fontos „Óriás” bankjegyek ( Treasury Notes ), melyek a Marshall-terv keretében 1948-ban készültek.

• Jellemzők:

  
  

  Tudtad? ( történelmi érdekességek )

  Hasfelmetsző Jack még gyilkolt, mikor a Nintendo-t megalapították. Hasfelmetsző Jack, a híres londoni sorozatgyilkos 1888-ban követte el gyilkosságait, illetve 1889-ben történt bűncselekményt is még az ő nevéhez fűznek. 1889. szeptember 23.-án alapították meg a japán Nintendo céget, mely akkoriban kézzel készített kártyákat értékesítettek.

  
  

  • Hosszabb lejáratú lehet, hivatalos papír, garantált névérték.

  • Nem diszkontáron, hanem a névérték alapján fizetendő.

2. Treasury Bill ( Kincstári váltó )

• Mi az?: Rövid lejáratú állampapír ( általában 1–12 hónap ), amelyet szintén a HM Treasury bocsát ki.

• Funkciója:

  • Az állam rövid távú finanszírozási igényeit fedezi.

  • Befektetési eszköz: a bankok és pénzügyi intézmények vásárolják diszkontáron, a lejáratkor fizetik ki a teljes névértéket.

• Jellemzők:

  • Diszkontáron adják el, azaz olcsóbban vásárolható meg a névértéknél.

  • Rövid lejáratú, gyakran forgalomképes a bankok között, de nem bankjegy.

Összegzés a különbségekről

Tehát az 1 000 000 fontos bankjegyek Treasury Note-ok, mert:

• hivatalos bankjegyként jöttek létre a Bank of England papírján,

• a birtokos névértékét követelhette a brit kincstártól,

• belső elszámolásra szolgáltak, nem rövid lejáratú befektetésként, mint a Treasury Bill.

A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )