200 éves üzenetet találtak egy üvegben, amit egy régész hagyott hátra, a régészeknek!

Régészek gyakran találnak múltbéli emlékeket, de ritkán ütköznek olyan relikviába, amit hozzájuk hasonló korábbi kutatók hagytak hátra. Nemrégiben egy önkéntes diákcsapat egy igazán különleges leletre bukkant, miközben egy ásatást végeztek Észak-Franciaországban. Egy gall falut tártak fel, amikor találtak egy üzenetet egy üvegben, amelyet 200 évvel ezelőtt egy másik régész hagyott hátra, aki szintén ezen a helyszínen dolgozott.

A BBC News beszámolója szerint a 200 éves feljegyzést egy dieppe-i ásatás során találták, amely Franciaország normandiai partvidékén helyezkedik el. Az önkéntes diákok egy történelmi gall faluban dolgoztak, amikor egyikük észrevett egy furcsán modernnek tűnő tárgyat egy árok tetején. A helyszíni ásatásokat vezető helyi régész, Guillaume Blonde, a csapat vezetője, az Eu város régészeti szolgálatának vezetője szerint az üveg valamilyen gall műtárgy lehetett, ám fogalmuk sem volt arról, mi rejlik benne. Az egyik diák egy kis edényt talált, melyet egy kis mázas pohár fedett, és benne egy “fehér üvegtárgy” volt látható. Miután biztosak lettek abban, hogy nem egy fel nem robbant világháborús lövedékkel van dolguk, óvatosan kezdték meg a tárgy feltárását. Blondel szerint egy kis üvegfiolát találtak, amely olyan sótartó volt, amilyet a nők a nyakukban viseltek, hogy belélegezzék és elkerüljék az ájulást a szoros fűzők miatt. A fiola belsejében egy feltekert, madzaggal átkötött üzenet volt.A diákok találgatták, mi lehet az üzenet tartalma. Szerelmes levélre vagy egy régi receptre tippeltek. Azonban az üzenet egy másik régész tollából származott, aki 200 évvel ezelőtt helyezte azt a földbe.

Az üzenet 🙂

A feljegyzést P.J Féret, egy dieppe-i származású régész írta, aki 1825 januárjában végzett ásatásokat ezen a helyszínen. A diákok figyelő szeme előtt Blondel fehér kesztyűt húzott, és óvatosan kitekerte az üzenetet, amely így szólt: „P.J Féret, Dieppe szülötte, több tudományos társaság tagja, 1825 januárjában végzett ásatásokat ezen a területen. Továbbra is vizsgálódik ezen a hatalmas területen, amelyet Cité de Limes-nek vagy Caesar Táborának neveznek.” Blondel a diákoknak elmagyarázta, hogy Féret volt az első régész, aki ezen a helyszínen dolgozott, és aki a gall jelenlét első bizonyítékait tárta fel. Bár Féret elkezdte az ásatásokat ezen a helyszínen, Blondel és csapata reméli, hogy be is fejezheti őket, mielőtt túl késő lenne. A normandiai kormányzati szervek ugyanis azonosították a helyszínt mint olyat, amelyet veszélyeztet a partvonal visszahúzódása. Már így is sok része eltűnt. Dieppe-ben például egykor egy kis gall-római templom állt. 1996-ban még egy sarok megmaradt belőle, de mára ez is teljesen eltűnt.

„Teljesen varázslatos pillanat volt!” – mondta Blonde. „Tudtuk, hogy korábban is voltak itt ásatások, de ezt a 200 évvel ezelőtti üzenetet megtalálni… teljes meglepetés volt. Néha látni ilyen időkapszulákat, amelyeket az asztalosok, kőművesek, ácsok hagynak hátra, amikor házakat építenek. De ez nagyon ritka a régészetben. A legtöbb régész jobban szereti azt gondolni, hogy senki sem jön utánuk, mert ők elvégezték az összes munkát!”