Az utóbbi években egyre többször hallani arról, hogy a magány olyan ártalmas lehet az ember egészségére, mintha valaki napi 15 szál cigarettát szívna el. A magányt számos betegséggel összefüggésbe hozták, különösen a krónikus betegségek kialakulásával. Egy friss kutatás azonban részben cáfolja ezeket a korábbi állításokat, és arra világít rá, hogy a magány és a betegségek kapcsolata nem annyira egyértelmű, mint azt eddig gondoltuk.
Amit eddig tudtunk…
Európában a középkorú és idősebb felnőttek 2,4-24,2 százaléka érzi magányosnak magát, és ezek az arányok a koronavírus-járvány idején jelentősen emelkedtek. Ez azért is aggasztó, mert a hosszabb távon fennálló magány súlyos egészségügyi következményekkel járhat. A krónikus magány folyamatos stresszforrássá válhat, amely gyengíti az immunrendszert, növeli a depresszió, szorongás, álmatlanság, magas vérnyomás és szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Nemcsak a fizikai betegségek gyakoribbak, de a pszichés jóllétünk is jelentősen romlik. Nem meglepő, hogy a magány ilyen káros hatással van ránk, hiszen emberek vagyunk, társas lények, akiknek szüksége van mások jelenlétére, megerősítésére. Kapcsolataink segítenek önmagunk meghatározásában, identitásunk megerősítésében, és ha ezek hiányoznak, az egészségünkre is kevesebb figyelmet fordítunk. Ha nem tartozunk valamilyen közösséghez – például egy párkapcsolat felbomlása, gyermekeink kirepülése, vagy költözés miatt –, akkor a magány reális veszéllyé válhat. Az orvosok ezért különösen óva intenek a hosszú távú egyedülléttől.
A magányt két formában is megtapasztalhatjuk: lehetünk egyedül, de létezhetünk „társas magányban” is, amikor ugyan vannak emberek körülöttünk (például család vagy társ), de nem tudunk kapcsolódni hozzájuk. Ez az állapot különösen veszélyes, mert depresszióhoz vezethet. Az egyedüllét sokszor társadalmi kirekesztettséget is okozhat, még akkor is, ha valaki egyébként elégedett a helyzetével. Egyes vizsgálatok szerint a magányos emberek hajlamosabbak betegségekre, sőt, az 55 év felettiek körében a magány 30%-kal növeli a demencia kialakulásának esélyét. Állatkísérletek is igazolták, hogy a tartós magány hatására az agy működése megváltozik: neurális változások következnek be, amelyek a memóriára és a motoros funkciókra is hatással vannak. A legmagányosabb időszakokat az emberek a húszas éveik végén, az ötvenes éveik közepén és a nyolcvanas éveik vége felé élik meg – ezek a változások általában a társas környezet változásával függenek össze.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
A ruandai népirtás amely a második világháború óta az egyik legnagyobb tömegmészárlás volt, 1994. április 6-tól július közepéig zajlott, amikor hutu szélsőségesek mintegy 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut öltek meg. Az országban korábban a tuszi kisebbség vezette a kormányt, de amikor Ruanda felszabadult a belga gyarmati uralom alól, a hutuk vették át az irányítást, és megkezdődött a tuszik üldözése. A népirtás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 1994. április 6-án ismeretlenek lelőtték Juvénal Habyarimana hutu elnök repülőgépét, amelyért a tuszikat vádolták, bár valószínű, hogy hutu szélsőségesek követték el a merényletet. A mészárlások április 7-én kezdődtek, amikor hutu szélsőségesek meggyilkolták a miniszterelnök asszonyt és 10 ENSZ-katonát, akiknek testét brutálisan meggyalázták. A világszervezet ezután hazarendelte a békefenntartók nagy részét, és csak kevesen maradtak Ruandában. Az országban a hadsereg és a hutu milíciák útzárakat állítottak fel, ahol a tuszik csak akkor menekülhettek meg, ha ENSZ-járműben utaztak. Az ENSZ katonái néha cigarettával, sörrel vagy whiskyvel fizették le a milicistákat, hogy megmentsék a tuszikat. A gyilkosságokat gyakran bozótvágó késsel, karddal, lándzsával vagy bottal hajtották végre, áldozataik között nők és gyerekek is voltak. Sok hutu férjet kényszerítettek arra, hogy saját tuszi feleségét ölje meg, mivel sokan vegyes házasságban éltek. A vérengzések során a gyilkosok gyakran iskolákban és templomokban mészároltak le embereket, gyakran a keresztény papok együttműködésével. Vidéken a holttesteket banánlevelekkel takarták le, hogy elrejtsék a mészárlás nyomait a légi felvételeken. A népirtás alatt 2-500 ezer nőt erőszakoltak meg, és becslések szerint 2-10 ezer gyermek született az erőszakos közösülések következtében. Az erőszakot gyakran szándékosan HIV-fertőzött milicisták követték el, hogy ezzel is pusztítsák a tuszikat. A vérengzéseknek július közepén az FPR ( Ruandai Hazafias Front ) alakulatai vetettek véget, akik átvették az ország irányítását és új kormányt alakítottak. Az események következtében mintegy 2 millió hutu menekült el Ruandából. |
Amit most tudtunk meg…
Új kutatások azonban részben cáfolják azt a feltételezést, hogy a magány önmagában számos betegség kialakulásának oka lenne. Amerikai, brit és kínai adatok elemzése alapján kiderült, hogy a magány nem minden esetben okoz egészségügyi problémákat. A vizsgálat során 56 betegségből csak 30-nál mutattak ki szorosabb kapcsolatot a magány és a betegség előfordulása között. További részletes elemzések pedig azt is megmutatták, hogy több esetben a korábban a magánynak tulajdonított betegségeket más tényezők – például genetikai adottságok, szocioökonómiai körülmények vagy életmódbeli tényezők – váltják ki. Az egyik legérdekesebb felfedezés, hogy a magány és a betegségek közötti összefüggések nagy részét már meglévő depressziós tünetek magyarázzák, különösen a mentális és viselkedési zavarok esetében. Bár a magány hozzájárulhat bizonyos mentális betegségek kialakulásához, például a poszttraumás stressz-zavar, a szorongás, a depresszió és a skizofrénia gyakrabban fordul elő magányos emberek körében, a testi betegségekkel, mint például a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel vagy a cukorbetegséggel való kapcsolat nem olyan egyértelmű.
A magány nem egészséges, de nem is annyira káros
A magány tehát kétségtelenül hatással van az emberi egészségre, de nem minden esetben olyan mértékben, mint azt korábban gondolták. Fontos felismerni, hogy a magányos életmód mögött gyakran más okok – depresszió, szociális izoláció, genetikai tényezők – húzódnak meg. További információ: Yannis Yan Liang és munkatársai, „A megfigyelési és genetikai bizonyítékok ellentmondanak a magány és több betegség kockázata közötti összefüggésnek”, Nature Human Behaviour ( 2024 ). DOI: 10.1038/s41562-024-01970-0
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?