Az utóbbi években egyre többször hallani arról, hogy a magány olyan ártalmas lehet az ember egészségére, mintha valaki napi 15 szál cigarettát szívna el. A magányt számos betegséggel összefüggésbe hozták, különösen a krónikus betegségek kialakulásával. Egy friss kutatás azonban részben cáfolja ezeket a korábbi állításokat, és arra világít rá, hogy a magány és a betegségek kapcsolata nem annyira egyértelmű, mint azt eddig gondoltuk.
Amit eddig tudtunk…
Európában a középkorú és idősebb felnőttek 2,4-24,2 százaléka érzi magányosnak magát, és ezek az arányok a koronavírus-járvány idején jelentősen emelkedtek. Ez azért is aggasztó, mert a hosszabb távon fennálló magány súlyos egészségügyi következményekkel járhat. A krónikus magány folyamatos stresszforrássá válhat, amely gyengíti az immunrendszert, növeli a depresszió, szorongás, álmatlanság, magas vérnyomás és szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Nemcsak a fizikai betegségek gyakoribbak, de a pszichés jóllétünk is jelentősen romlik. Nem meglepő, hogy a magány ilyen káros hatással van ránk, hiszen emberek vagyunk, társas lények, akiknek szüksége van mások jelenlétére, megerősítésére. Kapcsolataink segítenek önmagunk meghatározásában, identitásunk megerősítésében, és ha ezek hiányoznak, az egészségünkre is kevesebb figyelmet fordítunk. Ha nem tartozunk valamilyen közösséghez – például egy párkapcsolat felbomlása, gyermekeink kirepülése, vagy költözés miatt –, akkor a magány reális veszéllyé válhat. Az orvosok ezért különösen óva intenek a hosszú távú egyedülléttől.
A magányt két formában is megtapasztalhatjuk: lehetünk egyedül, de létezhetünk „társas magányban” is, amikor ugyan vannak emberek körülöttünk (például család vagy társ), de nem tudunk kapcsolódni hozzájuk. Ez az állapot különösen veszélyes, mert depresszióhoz vezethet. Az egyedüllét sokszor társadalmi kirekesztettséget is okozhat, még akkor is, ha valaki egyébként elégedett a helyzetével. Egyes vizsgálatok szerint a magányos emberek hajlamosabbak betegségekre, sőt, az 55 év felettiek körében a magány 30%-kal növeli a demencia kialakulásának esélyét. Állatkísérletek is igazolták, hogy a tartós magány hatására az agy működése megváltozik: neurális változások következnek be, amelyek a memóriára és a motoros funkciókra is hatással vannak. A legmagányosabb időszakokat az emberek a húszas éveik végén, az ötvenes éveik közepén és a nyolcvanas éveik vége felé élik meg – ezek a változások általában a társas környezet változásával függenek össze.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1816-ban nem volt nyár a Földön. A "Dido building Carthage" című William Turner festményen egy szokatlanul ragyogó Napot láthatunk. talán a művész így próbálta meg ábráozlni az indonéz Tambora vulkán kitörése miatt keletkező szokatlan fényhatásokat. 1815 áprilisában szokatlan természeti katasztrófa következett be a Földön: a Tambora vulkán kitörése annyi gázt és hamut lövellt a légkörbe, ami éghajlatváltozást okozott az egész bolygón. 1816-ot ezért nyár nélküli évnek nevezik, és a mai napig ez volt a leghidegebb év az emberiség történelme során, amióta csak dokumentáljuk az időjárási megfigyeléseket. A hőmérséklet világszerte csökkent, ami hatalmas terméskiesést, állatpusztulást és globális élelmiszerhiányt okozott. A tudósok szerint az abnormális hideg oka az 1815-ös indonéz vulkánkitörés, valamint számos más nagyobb kitörés volt 1808 és 1814 között. A légkörben felhalmozódott jelentős mennyiségű hamu következtében kevesebb napfény jutott át a sztratoszférán. Több hónapba telt, mire a hamu teljesen szétterjedt a Föld légkörében, így az 1815-ben bekövetkezett hatalmas kitörés hatása ebben az évben még nem is volt igazán észlelhető Európában, 1816 márciusában azonban már annál inkább, amikor nem érkezett a tavasz, hanem továbbra is szokatlanul télies maradt a hőmérséklet. Áprilisban és májusban rengeteg hó, eső és jégeső esett, júniusban és júliusban pedig nulla fok alatti hőmérsékletek voltak az Egyesült Államokban: New Yorkban és New Englandben a hó is esett. Németországot szokatlanul erős viharok sújtották ebben az évben, sok folyó kiöntött, Svájcban pedig az év minden hónapjában esett a hó. |
Amit most tudtunk meg…
Új kutatások azonban részben cáfolják azt a feltételezést, hogy a magány önmagában számos betegség kialakulásának oka lenne. Amerikai, brit és kínai adatok elemzése alapján kiderült, hogy a magány nem minden esetben okoz egészségügyi problémákat. A vizsgálat során 56 betegségből csak 30-nál mutattak ki szorosabb kapcsolatot a magány és a betegség előfordulása között. További részletes elemzések pedig azt is megmutatták, hogy több esetben a korábban a magánynak tulajdonított betegségeket más tényezők – például genetikai adottságok, szocioökonómiai körülmények vagy életmódbeli tényezők – váltják ki. Az egyik legérdekesebb felfedezés, hogy a magány és a betegségek közötti összefüggések nagy részét már meglévő depressziós tünetek magyarázzák, különösen a mentális és viselkedési zavarok esetében. Bár a magány hozzájárulhat bizonyos mentális betegségek kialakulásához, például a poszttraumás stressz-zavar, a szorongás, a depresszió és a skizofrénia gyakrabban fordul elő magányos emberek körében, a testi betegségekkel, mint például a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel vagy a cukorbetegséggel való kapcsolat nem olyan egyértelmű.
A magány nem egészséges, de nem is annyira káros
A magány tehát kétségtelenül hatással van az emberi egészségre, de nem minden esetben olyan mértékben, mint azt korábban gondolták. Fontos felismerni, hogy a magányos életmód mögött gyakran más okok – depresszió, szociális izoláció, genetikai tényezők – húzódnak meg. További információ: Yannis Yan Liang és munkatársai, „A megfigyelési és genetikai bizonyítékok ellentmondanak a magány és több betegség kockázata közötti összefüggésnek”, Nature Human Behaviour ( 2024 ). DOI: 10.1038/s41562-024-01970-0
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?