Az Egyesült Államok legalacsonyabb példányszámú, és legritkább emlékérméi!

A Panama-csatorna megépítése és történelmi jelentősége már több évszázaddal korábban megfogalmazódott az európaiak fejében. Amikor 1513-ban Vasco Núñez de Balboa, spanyol felfedező először pillantotta meg a Csendes-óceánt, világossá vált, hogy hatalmas előnyt jelentene egy közvetlen útvonal létrehozása az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán között. Az elkövetkező évszázadokban számos terv és elképzelés született arra vonatkozóan, hogy egy ilyen csatorna hogyan valósítható meg, de csak közel 400 évvel később, a 20. század elején vált a projekt valósággá.

Az Egyesült Államok a 20. század elején stratégiai érdekből látta szükségesnek a csatorna megépítését, különösen az 1898-as spanyol–amerikai háború tapasztalataiból kiindulva. A háború során világossá vált, hogy az amerikai haditengerészet számára nehézkes és költséges feladat volt a két óceánon egyszerre flottákat fenntartani. A Panama-csatorna megépítése ezt a problémát oldotta meg, hiszen lehetővé tette a hajóhadak gyors áthelyezését az Atlanti- és a Csendes-óceán között, ezáltal biztosítva az Egyesült Államok katonai és kereskedelmi mozgékonyságát. A Panama-csatorna építése hivatalosan 1904-ben kezdődött meg, miután az Egyesült Államok átvette a projekt irányítását Franciaországtól, amely a trópusi betegségek és a technológiai kihívások miatt nem tudta befejezni a munkát.

A tervezett csatorna térképe, 1910.

Az amerikaiak tíz év alatt, hatalmas anyagi erőforrások és emberi munkaerő bevonásával fejezték be a csatornát. A munka során több ezer munkás vesztette életét maláriában és sárgalázban. A csatorna építésének egyik legnagyobb mérnöki kihívása a zsiliprendszer kialakítása volt, amely lehetővé tette a hajók emelkedését és süllyedését a csatornán át vezető út során. 1914-re a csatorna készen állt, és megnyitása hatalmas gazdasági és katonai előnyt jelentett az Egyesült Államok számára.

Az S.S. Cristobal a Culebra-vágaton keresztül a Pedro Miguelnél – 1914. augusztus 4. Az első igazi, megszakítás nélküli átkelés a Panama-csatornán. A Cristobal augusztus 3-án átkelt az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra, majd augusztus 4-én visszatért az Atlanti-óceánra. Ezt a fényképet a visszaúton készítették. Íme egy korabeli cikk, az eseményről: czimages.com

A csatorna megünneplésére az amerikai Kongresszus 1915-ben 50 millió dollárt különített el egy világkiállítás megszervezésére, amelynek helyszíne San Francisco lett. Ez a város nemcsak a Panama-csatorna elkészültét ünnepelhette, hanem egyúttal lehetőséget kapott arra is, hogy bemutassa a 1906-os pusztító földrengés utáni újjáépítést és fejlődést. Az esemény kapcsán a Kongresszus különleges emlékérmék kibocsátását is jóváhagyta, amelyek között egy ezüst fél dollár, egy arany dollár, egy negyed dollár, valamint két rendkívüli $50-os aranyérme is szerepelt. Ez utóbbiak különlegessége abban rejlett, hogy a kibocsátott érmék egyik fele kerek, a másik fele pedig nyolcszögletű volt, visszautalva a kaliforniai aranyláz idején készült nagy értékű aranyérmékre.

1915-S $50 Panama-Pacific, kerek változat ( A kép forrása: pcgs.com )

Az érmék tervezésére Robert Aitken New York-i szobrászművészt kérték fel, aki addig elsősorban szobrokat készített, és a Panama-Pacific emlékérmék voltak az első munkái ezen a téren. Aitken a klasszikus görög motívumokat vegyítette a modern éremművészettel, és a Minerva, illetve a bagoly ábrázolása révén az érmek esztétikailag is rendkívül figyelemreméltó alkotásokká váltak. Minerva, a római mitológiában a bölcsesség, tudás, háború és béke istennője, jelképezte az Egyesült Államok szándékát, hogy távol maradjon az akkor éppen dúló első világháborútól, és inkább a békés fejlődést támogassa. A nyolcszögletű érmék szélén található delfinek szimbolikus jelentéssel bírtak, hiszen a Panama-csatorna által létrehozott folyamatos tengeri útvonalat képviselték. Az érméket egy különleges, 14 tonnás hidraulikus prés segítségével készítették, amelyet Philadelphiából szállítottak San Franciscóba, ahol a helyi pénzverdében verték őket. Bár felmerült a lehetőség, hogy az érmeket a világkiállítás területén verjék, végül a gyártás a pénzverdében maradt. Összesen 1,509 nyolcszögletű és 1,510 kerek $50-os aranyérmét készítettek, de a piac nem mutatott kellő érdeklődést ezek iránt az érmék iránt, így a megmaradt példányokat 1916-ban beolvasztották. Végül csak 645 nyolcszögletű és 483 kerek érme maradt meg, amelyeket azóta ritkaságként tartanak számon a numizmatika világában.

1915-S $50 Panama-Pacific, nyolcszögletű változat. A nyolcszögletű, 50 dolláros darab az egyetlen olyan amerikai érme, amely nem kerek. ( A kép forrása: pcgs.com )

A Panama-Pacific $50-os aranyérmék különleges művészi értéke, mérete és ritkasága miatt nemcsak a numizmatika szakértői, hanem a laikus gyűjtők körében is nagy népszerűségnek örvendenek. A megmaradt érmék közül sok enyhe kopást mutat, különösen Minerva arcán és sisakján, valamint a bagoly mellkasán. A jó állapotú példányok nagyon ritkák, és ha megjelennek a piacon, rendkívül magas áron kelnek el. Az érmékhez tartozó eredeti tartók és keretek szintén keresettek: egy-egy eredeti tok több ezer dollárt érhet, míg a különleges, dupla szett tartók ára még magasabb. Farran Zerbe, a kor neves numizmatikusa és politikai befolyással bíró személyisége felelt az érmék népszerűsítéséért és értékesítéséért. Zerbe hosszú évekig fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy népszerűsítse a numizmatikát az Egyesült Államokban, és a Panama-Pacific érmék egyik legfontosabb promóterévé vált. Annak ellenére, hogy nagy erőfeszítéseket tett az érmék értékesítése érdekében, a $50-os érmék eladása nem volt könnyű feladat, mivel a korabeli gazdasági helyzetben 100 dollárt kérni egy érmeért igen jelentős összegnek számított, különösen akkor, amikor a fizetések alacsonyak voltak, és a numizmatika iránti érdeklődés még viszonylag csekély volt.

Felhasznált forrás: coincommunity.com, Panama-Pacific International Exposition Fifty Dollars Commemorative History, Facts, and Specifications