Van egy rovar, amely egy atomcsapás után az emberre halálos rádióaktív sugárzást meg sem érezné – de nem a csótányra gondolunk!

Az emberiséget régóta foglalkoztatja a világvége gondolata. Lesz-e végső ítélet, amely tűzben emészti el a Földet, vagy jégkorszak fagyasztja örökre jégtömbbé bolygónkat? A modern kor fantáziája azonban egy harmadik, sokkal kézzelfoghatóbb rémképet is felkínál: a nukleáris apokalipszist. Egy olyan forgatókönyvet, amelyben a Homo sapiens saját technológiájának válik áldozatává – miközben a csótányok, ezek a mindent túlélő apró túlélőgépek, vígan tovább sertepertélnek a romok között. De vajon valóban ők lesznek a jövő urai, vagy csupán a képzelet szülte túlélőlegendáról van szó?

Sajnos úgy tűnik, ez a meccs a bogarak javára dől el. Már egyszer bizonyítottak: a csótányok túlélésének elmélete az 1945-ös hirosimai és nagaszaki atombombázások után kapott szárnyra, amikor elterjedt a hír, hogy a két város romjai között az egyetlen életjel a csótányok sertepertélése volt. Ha ezt bizonyítéknak vesszük, akkor joggal feltételezhető, hogy még több nukleáris fegyver sem lenne elegendő kiirtásukhoz – de egy hipotézist mindig érdemes kísérletileg is tesztelni. Itt jöttek a képbe a Mythbusters ( Mítoszrombolók ) csapata. A Discovery Channel csapata német csótányokon végzett kísérletet, hogy kiderüljön, mennyi sugárzást bírnak ki, mielőtt végleg feldobnák a talpukat. A válasz: sokkal többet, mint mi, törékeny emberek. Egy hónappal azután, hogy 1000 radnyi ( rads ) kobalt-60 sugárzásnak tették ki őket – ami egy embert 10 percen belül megölne –, a csótányok fele még mindig élt és vígan mozgott. Ez különösen figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen rovarok átlagosan csak 6–9 hónapot élnek.

A második kísérleti csoport már 10 000 radot kapott, ami nagyjából egy atombomba sugárzási szintjének felel meg. Egy hónappal később a csótányok 10%-a még mindig életben volt. A 100 000 radnyi sugárzás azonban már nekik is végzetesnek bizonyult – bár így is szuperemberi szintű sugártűréssel rendelkeznek.

Túlélhetnek-e más állatok extrém sugárzást?

Azok, akik kétségbe vonják, hogy a jövőben a csótányok uralják majd a Földet, nem vitatják, hogy a nukleáris katasztrófát könnyen túlélhetnék. Érvelésük szerint azonban vannak más, még ellenállóbb élőlények is. A medveállatkák például – amelyekről bebizonyosodott, hogy az űrben is képesek életben maradni – szintén jó eséllyel átvészelnék. Bizonyos farontó rovarok és azok petéi akár 68 000 radnyi sugárzást is kibírnak, míg egy közönséges muslicát kb. 64 000 rad pusztít el.

Parazita fürkészdarázs, Habrobracon hebetor. ( Fotó: C. Pradera, 2018 )

A parazita fürkészdarázs, a Habrobracon hebetor viszont messze a csúcstartó: akár 180 000 radot is túlél – ez nagyjából 200-szoros sugártűrés az emberhez képest. Ám még ha túl is élnének egy súlyos nukleáris robbanást, az élelem hiánya ( és a drasztikusan megváltozott környezet ) hosszú távon gátolhatja fennmaradásukat. „Nehéz megjósolni, milyen hosszú távú hatásai lennének a sugárzásnak ezekre az állatokra, és hogyan gyűrűzne tovább a táplálékláncban” – nyilatkozta Corrie Moreau, a Cornell Egyetem ízeltlábú-bioszisztématika és biodiverzitás professzora a Newsweek-nek. „Csak reménykedhetünk, hogy soha nem kell élőben végignéznünk ezt a kísérletet.”

Élőlények sugártűrő képessége ( LD50 értékek összehasonlítása )

Az LD₅₀ ( ejtsd: el-dé-ötven ) egy tudományos mérőszám, amely a „median lethal dose”, vagyis közepes halálos dózis rövidítése, azt jelenti, hogy mekkora mennyiségű méreg, sugárzás vagy vegyi anyag pusztítja el egy vizsgált csoport felét egy adott időn belül, az „L” a lethal ( halálos ), a „D” a dose ( dózis ), az „50” pedig az 50%-os halálozási arányt jelzi, embernél például a sugárzás LD₅₀ értéke kb. 400–500 rad, vagyis ekkora dózis után a besugárzott emberek fele néhány héten belül meghal.

Felhasznált forrás: mentalfloss.com, Could Cockroaches Really Survive a Nuclear War?