Fi József, a kézműves téglavetés utolsó mestere Magyarországon

Fi József a Vas megyei Csipkereken dolgozott, és a 20. század második felének egyik utolsó hagyományos téglamestere volt Magyarországon. Magányosan, virradattól napestig végezte munkáját, a hagyományos kézműves módszereket őrizve és továbbadva, mindvégig ragaszkodva a minőséghez és a mesterség becsületéhez.

A föld és a tűz mestere

Fi József különösen jártas volt az agyag fával történő kiégetésében, amiben sokak szerint egész Európában kiemelkedő tudással bírt. Azt mondták róla:

„Talán ő tudott meg legtöbbet a tűz és a föld kapcsolatáról.”

Saját szavaival így beszélt az anyag előkészítéséről:

„Fiam, az anyagot úgy meg kell dolgozni, előkészíteni a téglavetéshez, mint a feleségem a kenyértésztát a kenyérsütéshez.”

A kiváló minőségű téglái iránt folyamatos volt a kereslet – a téglákat előjegyzés alapján lehetett csak megvásárolni. Termékei kémény- és kandallótéglának is alkalmasak voltak, kiváló fagyállóságuk pedig különösen keresetté tette azokat, még az osztrák megrendelők és Balaton-parti villatulajdonosok körében is. Minden egyes téglájába FI monogramját préselte. Az agyagmasszát sokszor kézzel is átgyúrta, teljesen saját erőből. Egyetlen égetési ciklusban akár 13 000 darab kisméretű tégla is kiégetésre került. Fi József 81 éves koráig dolgozott. 1985-ben egy dokumentumfilm is készült róla a Magyar Televízió „Mesterek” című sorozatában. 1998-as halála után csak néhány megfakult felvétel maradt róla – de életműve és példája mindmáig egy szakma ősi méltóságát képviseli.

A téglamesterség története Magyarországon és Európában

Ősi kezdetek – már a rómaiak is

A tégla az emberiség egyik legrégebbi mesterséges építőanyaga. Az első égetett téglákat Mezopotámiában már Kr. e. 4000 körül készítették, ám a technika Európában a rómaiakkal terjedt el széles körben. A Római Birodalom provinciáiban, így Pannóniában is számos égetett téglát gyártottak és használtak, többek között Savaria ( Szombathely ) és Aquincum környékén.

Középkor és céhek – 13–18. század

A középkori Magyarországon a téglát kolostorok, várak és templomok építéséhez használták. A 14. században már működtek téglavetők, de a mesterség sokáig nem volt önálló, inkább vándor kőművesek, falusi építőmesterek részmunkája volt. A téglamesterség céhesedése a 18. században kezdődött, különösen a városi környezetekben  ( például Pozsonyban, Pesten ). Ekkoriban már külön mesterségként kezdték számon tartani a téglavetőket és égetőket.

19. század – az ipari forradalom hatása

A 19. században, az ipari forradalommal, a téglagyártás nagy változáson ment keresztül:

• 1840-es évektől kezdve megjelentek a gőzgéppel hajtott téglagyárak.

   
  

  Tudtad? ( történelmi érdekességek )

  IX. Gergely pápa a macskákat az ördögimádathoz társította. Ezután egész Európában tömegesen irtották ezeket az állatokat. A macskák hiánya aztán magával vonta a patkányok tömeges elszaporodását, amelyek nagyban hozzájárultak a pestis elterjedéséhez. A 14. századi nagy pestisjárványban a becslések szerint Európa lakosságának 30-60% meghalt, kb. 75-200 millió ember.

  
  

• A kézi téglavetés azonban továbbra is elterjedt maradt vidéken, különösen az Alföldön és a Dunántúl kisebb falvaiban.

• A téglák mérete, formája, anyaga egyre szabványosabb lett – de a kézzel készített tégla ( mint amilyet Fi József is gyártott ) mindig értékesebb, tartósabb és különlegesebb maradt.

20. század – a kézműves mesterség hanyatlása

A 20. században az építőanyag-ipar teljes gépesítése révén a kézi téglavetés háttérbe szorult. A hagyományos téglamesterek száma rohamosan csökkent, és mára csak néhány mester – például Fi József – emlékeztet minket arra, milyen munka és tudás rejtőzött egyetlen tégla mögött.

A hagyományos téglakészítés lépései ( összefoglalás )

1. Agyag kitermelése – kézzel vagy ásóval, a föld minőségét ismerve.

2. Átgyúrás – kézzel vagy lábbal, hogy az anyag rugalmas és tömör legyen.

3. Formázás vályogvető asztalon – faformába tömörítve, kézzel simítva.

4. Szárítás napon – akár több napig vagy hétig, az időjárástól függően.

5. Kiégetés kemencében – fával fűtve, akár napokon keresztül.

6. Hűtés és tárolás – csak teljes kihűlés után volt szabad pakolni.

Örökség és emlékezet

Fi József munkája nemcsak épületek formájában, hanem a mesterség iránti alázatában, tiszteletében és szellemi örökségében is tovább él. Példája emlékeztet arra, hogy a hagyományos kézműves tudás értéke pótolhatatlan – még egy tégla súlya is emléket hordozhat.

A téglaégető kemence, 2012 ( A kép forrása: bontotttegla.blogspot.com )