Valóban félelmetes tetoválások ( is ) borították a vikingeket? Vagy ez ( is ) csak legenda?

A vikingek évszázadok óta megmozgatják az emberek képzeletét. Ír szerzetesek rettegtek látványuktól, korai oroszok küzdöttek velük a balti vizek feletti jogokért, a bizánci császárok pedig testőrként alkalmazták leszármazottaikat. Noha számtalan kortárs és későbbi forrás írt róluk, maguk a vikingek kevés írott nyomot hagytak maguk után. Így a róluk szóló ismeretek nagy része idegen forrásokból származik, amelyek megbízhatósága gyakran kétséges. A temetkezési helyeik viszont, ahogy a történelemben gyakran, sok információt szolgáltatnak. Azonban ezek a források nem adnak egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy a vikingek valóban tetováltak voltak-e, és ha igen, valóban “félelmetes” ábrázolásokat is tetováltak-e magukra. Bár egyes írások említik, eddig nem került elő olyan fizikai bizonyíték, amely megerősítené ezt, mivel egyetlen viking bőrrel megőrzött teste sem maradt fenn.

A korszak feljegyzései különösen szegényesek, amit a tudományos központok elszigeteltsége, az utazás nehézségei és a városi központok korlátozott szerepe okozott. Az évszázadok során számos dokumentum elveszett vagy megsemmisült háborúk, természeti katasztrófák és az idő múlása miatt. Mégis maradtak források, amelyek érdekes képet festenek a vikingekről. A vikingekkel kapcsolatos egyik legikonikusabb forrás Ahmad ibn Fadlán, egy arab diplomata, földrajztudós 10. századi feljegyzései. Ő a mai Oroszország területén, a Volga mentén találkozott vikingekkel, és részletes írásai jelentős szerepet játszanak a vikingek történeti kutatásában. Noha sosem járt Skandináviában, beszámolói a Volga-vidéki vikingek életéről szólnak. Ibn Fadlán többek között így írt róluk: „Soha nem láttam náluk tökéletesebb testű embereket. Magasak, mint a pálmafák, szőke hajuk és vöröses bőrük van. Ujjaiktól a nyakukig mindenkit fák, alakok és hasonlók díszítenek.” Egyesek ezt tetoválások bizonyítékának tekintik, de a leírás homályos. Elképzelhető, hogy testfestésről vagy a testükre vonatkozó költői túlzásról van szó.

Illusztráció a tetovált vikingekről ( A kép mesterséges intelligencia segítségével készült )

A vikingekkel szomszédos területeken, például Dániában, már a bronzkorból származó tetoválótűket találtak, amelyek arra utalnak, hogy az ilyen művészet nem volt ismeretlen a régióban. Ibn Fadlán szerint a festék vagy tinta sötétzöld színű volt, bár a korabeli anyagok alapján a sötétkék tinta – például a fa hamujából készült kékfesték – valószínűbb. Egy másik arab kereskedő, al-Tartushi szintén említette, hogy a vikingeknél voltak díszítések, amelyeket akár tetoválásként is értelmezhetünk. Azonban a „tetoválás” fordítására használt arab szó inkább mecsetek geometrikus díszítéseire utalhatott. Emellett a viking sagák és költészet nem említenek tetoválásokat, pedig más fizikai jellemzőket, például hegeket és hajszíneket részletesen leírnak. A modern kultúrában a viking tetoválások népszerű motívumok lettek. Az ilyen művészet gyakran a Vegvísir nevű „iránytű tetoválást” vagy az Ægishjálmur ( Félelem Sisakja ) szimbólumot ábrázolja. Ezek azonban nem a viking kort idézik, hanem a 17. századból származnak, különösen izlandi mágikus könyvekből. Egyelőre tehát nem áll rendelkezésre meggyőző bizonyíték arra, hogy a vikingek valóban viseltek volna tetoválásokat. Arra pedig végképp nincs bizonyíték, hogy ha valóban viseltek tetoválásokat, azok között voltak-e egyáltalán “félelmetes” ábrázolások. Bár a szomszédos kultúrák és más korabeli társadalmak ismerték a tetoválás művészetét, a fennmaradt források és leletek nem adnak egyértelmű választ. Ugyanakkor, ismerve a vikingek tisztasághoz és küllemhez fűződő vonzalmát, nem lenne meglepő, ha hasonló művészetet alkalmaztak volna. Ha másért nem, hát egyszerűen azért, mert „menőnek” tartották.

Felhasznált forrás: historydefined.net, The history of Viking tattoos: fact or fiction?