Hirdetés


A valaha kibocsátott legnagyobb orosz rézérme, nagyobb volt mint egy jégkorong! ( A “sesztrorecki rubel” )


A bejegyzés becsült olvasási ideje 5 perc

Az alábbi kis írás, először csak az úgynevezett “sesztrorecki rubel”-ről szólt volna, azonban hamar rá kellett jöjjek, hogy ehhez mindenféleképpen be kell mutassam az úgynevezett assignation, vagyis hozzárendelési rubelt” is. Mindkettő jelentős szerepet tölt be az orosz numizmatika történetében, azonban viszonylag kevesen ismerik őket. Próbáltam helyesen összefoglalni az időszakot, amiben az említett “érme”, és “papírpénz” megszületett, remélem sikerült. 

Íme a hatalmas méretű “sesztrorecki rubel” ( A kép forrása: ebay.com )

 

Az Orosz Birodalom első “papírpénze”

II. ( Nagy ) Katalin uralkodása alatt, 1768-ban megalapították az Orosz Assignation Bankot, melynek célja az első hivatalos orosz papírpénz kibocsátása volt. 1769-ben fiókokat nyitottak Szentpéterváron és Moszkvában, majd később továbbiakat alapítottak más városokban, úgynevezett kormányvárosokban. A bank különböző címletű bankjegyeket (  “hozzárendelési, átruházási” pénzjegyek, assignátumok  ) bocsátott ki, mint például 100, 75, 50 és 25 rubelt, melyeket a papírpénzek bemutatásakor visszaváltottak. Az átruházási rubelek megjelenése mögött a katonai kiadások álltak, melyek miatt ezüsthiány alakult ki a kincstárban. Ez a hiányosság az ezüst- és aranyérmék kizárólagos használatát eredményezte minden pénzügyi tranzakcióban, különösen a külkereskedelemben. Az ezüst hiánya, valamint a rézérmék nagy mennyisége a hazai piacon, rendkívül nehezítette a nagy összegű fizetéseket, ami arra kényszerítette az orosz kormányt, hogy bevezessen valamilyen formában papírpénzt a nagy tranzakciókhoz. Az Assignation Bank eredeti tőkéje egymillió rubelt tett ki rézérmék formájában, melyből 500 ezer rubel volt elérhető a szentpétervári és moszkvai fiókokban. Ezáltal a teljes bankjegykibocsátás összesen egymillió rubelre korlátozódott volna, de végül jóval több lett kiadva. Az 1769-ben kibocsátott összeg – 2 169 975 rubel – 1770-re 3 757 700 rubelre, majd 1771-re 4 291 325 rubelre nőtt. 1769 és 1843 között öt alkalommal bocsátottak ki Assignation rubelt. Gyakorlatilag mindegyiket ( az 1802-es kiadás egyes címleteit kivéve ) több éven keresztül adták ki. Egy szám ( 1785–87 ) két külön sorozatot tartalmazott.

25 assignat rubel 1778, ( A kép forrása:  worldbanknotescoins.com )

Ezeket a  papír pénzjegyeket ( assignátumokat ) eredetileg rézvalutával kellett volna fedezni és teljes körűen beváltani. Úgy gondolták, hogy a papírpénzt birtoklók nem fognak sokat átváltani a nagy és nehéz rézérmékért cserébe, de ennek az esetleges lehetősége, illetve az assignátumok túlzott kibocsátása valamilyen fajta fedezet biztosítást követelt. A pénzverdék azonban nem tudták volna kielégíteni az akkori legnagyobb rézpénz, az 5 kopejkás darabok iránti megnövekedett keresletet, ezért mád megoldást kellett találniuk. Azt javasolták, hogy hatékonyabb, és gyorsabb lenne egy db “nagy” rézrubelt  előállítani, mint húsz db, 5 kopejkás címletet. Ezért 1770-ben törvényt hoztak egy “új” réz rubel kibocsátására.

A Szeszteroreck-i Katonai Fegyvergyár

A termelés a Szentpétervár melletti Szeszteroreck-i Katonai Fegyvergyárban zajlott. A gyárat még 1721-ben kezdték építeni ( William Genin lett a gyár igazgatója és fő építésze ), majd 1724. január 27-én nyitották meg. A megnyitó ünnepségen ott volt I. Péter ( Nagy Péter ) orosz cár is. A gyár a muskéták, ágyúk, kardok gyártására specializálódott, de voltak különleges megrendeléseik is. A lenyűgöző műalkotások, hidak, kerítések, kapuk mellett, 1756. szeptember 16-án pénzverde is nyílt a gyárban, ahol 1766-ig,  kétmillió rubelt vertek használhatatlan fegyvercsövekből. A numizmatikailag is igazi ritkaságnak számító “sesztrorecki rubel”, egy új próbálkozás lett volna.


Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A Bastille ostroma ( 1789. július 14. ) idején összesen csak 7 fogoly volt bebörtönözve. Közülük négyen váltóhamisítók voltak, ketten elmebetegek, a hetediket pedig a szexuális perverziói miatt zárták be.

 A fegyvergyárban vert rézérmék – a “Sestroretsky Resort” szanatórium múzeum kiállítása ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

Az “assignátum” egy olyan pénzjegy vagy kibocsátott értékpapír, amely egy adott összegű pénzbeli követelést vagy valamilyen más értéket képvisel. Általában állami kötvények vagy pénzjegyek formájában jelennek meg, és azokat általában az adott ország kormánya bocsátja ki. Az assignátumok gyakran használatosak voltak pénzügyi tranzakciókhoz vagy adósságok kiegyenlítéséhez, és általában a hivatalos pénznem egy részének vagy egy egészének tekinthetők.

A “sesztrorecki rubel”

Teljesen új gépeket építettek a masszív, 1000 gramm-os ( 1 kg-os rézérméket szerettek volna készíteni! ) darabok előállításához. A szükséges darabok vastagsága miatt úgy döntöttek, hogy azokat megfelelő átmérőjű rézrudakból fűrészelik ki. Ez problémát jelentett. A gyárnak 25 fűrésze volt, mindegyiket folyamatosan víz hűtötték, ennek ellenére, a fűrészek hamarosan túlmelegedtek, és lehetetlen formájú darabokat állítottak elő. Megpróbáltak egy alternatív módszert is, amely szerint először kiöntöttek a nyers darabokat, majd a megfelelő specifikációkhoz esztergálták őket. Ez azonban túl költségesnek bizonyult. Nyolc évnyi kísérletezés után néhány eredeti, hivatalos tesztmintát elküldtek a kormánynak, a matricákat pedig a Szentpétervári Pénzverdébe szállították. A sorozatgyártást képtelenek lettek volna megoldani, ezért felhagytak a további próbálkozásokkal, a “sesztrorecki rubel” története még azelőtt véget ért, minthogy forgalomba kerülhetett volna.

Az érmegyártásban a “matrica” vagy “matricák” kifejezés általában a nyomtatott mintákat vagy jelöléseket jelenti, amelyeket a fémmintázás során az érmék felületére helyeznek. Ezek a matricák lehetnek például az éremkép, a címerek, a szövegek vagy más dekoratív elemek. A matricák létrehozásához általában egy speciális technikát alkalmaznak, amely lehetővé teszi a részletgazdag és pontos mintázatok létrehozását az érméken. A matricák segítségével az érmegyárak sokszorosítani tudják ugyanazt az éremképet vagy mintázatot, hogy tömegesen gyártsák az érméket.

Két 1770-ben dátummal jelzett példányról tudunk, az egyik a Szentpétervári Hermitage Múzeumban található. Egy éles eszköz által okozott metszés nyomait mutatja, átmérője 72,5 mm, vastagsága 26 mm, és “csak” 926 grammot nyom, az eredeti súlytól elmaradva. A második, 1770-ben dátummal jelzett példányról nincsenek feljegyzések. Három eredeti, 1771-ben dátummal jelzett példányról tudunk, kettő a Hermitage-ben, egy pedig az Amerikai Történeti Múzeum Smithsonian Intézetében található, amely Georgij Mihajlovics Romanov orosz nagyherceg, II. Sándor cár unokaöccsének az orosz érmegyűjteményét tartalmazza. Az egyik 1771-es darab hasonló az 1770-es darabhoz, súlya 934 gramm. A második súlya 1009,3 gramm, nagyon közel az eredeti súlyhoz. A harmadik egyedi, 101 mm átmérőjű és 15 mm vastag darabokból verték, súlya 1048,9 gramm. Több novodel is létezik az 1771-es darabokból, amelyeket az eredeti matricákból vertek az 1840-es és 1850-es években. Ezek a darabok az egyetlenek, amelyek a gyűjtők számára elérhetőek, mivel az összes eredeti darab múzeumokban található. Feltételezhetően 50 ilyen újraütés ( restrik ) létezhet, és áraik körülbelül 50 000 dollártól kezdődnek.

Sesztrorecki rubel ( 1771 ) tömör rézből készült ( 77 mm átmérőjű, 26 mm vastag ) a valaha kibocsátott legnagyobb rézérme. 1 mm-rel nagyobb és vastagabb, mint egy hagyományos jégkorong. ( A kép forrása: Amerikai Történeti Múzeum, Nemzeti Numizmatikai Gyűjtemény, commons.wikimedia.org )

A “novodel” egy numizmatikai kifejezés, ami az eredeti gyártású érmék után készített, de nem hivatalosan kibocsátott érmékre utal. Ezeket általában az eredeti érmék formájában és stílusában készítik el, de későbbi időpontban, gyakran különleges gyűjtői célokra. A novodel érmék gyakran korábbi érmék ritka vagy hiánypótló változatai lehetnek, és gyakran értékesek a numizmatikai gyűjteményekben.

Napjainkban

A szeszteroreck-i gyár végül, ilyen-olyan formában, egészen a 2000-es évek elejéig üzemelt. Idővel a fegyvergyártás teljesen elmaradt, majd a gyár egyes részeit elkezdték bezárni. Napjainkra az épületek egy részét  felújították, és a területet “múzeummá” alakították. A “hozzárendelési” pénzjegyeket, assignátumokat végül 1843-ban kivonták a forgalomból, és helyükre új állami jóváírások kerültek kibocsátásra ( oroszul: государственные кредитные билеты ) 1, 3, 5, 10, 25, 50 és 100 rubel címletekben. Az Assignation Bank 1848-ban formálisan beszüntette működését, helyét az Állami Bank vette át.

Hirdetés


Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?


Legfrissebb bejegyzések