Kevesen tudják, hogy számos ikonikus magyar film – köztük a Liliomfi, a Lúdas Matyi, A Pál utcai fiúk, a szinte teljes Jókai-életmű feldolgozásai ( remake-ek ), sőt az 1968-as Egri csillagok is – korábbi adaptációk nyomán születtek. Az utóbbi film esetében ráadásul nemrég ( 2024 ) előkerültek az első, 1923-ban készült némafilm-változat apró, de újraéleszthető töredékei is.
1919 után drámai mértékben visszaesett a korábban vezető európai pozíciót betöltő magyar filmgyártás. A Tanácsköztársaság időszaka – amelyet a történelemkönyvek e néven említenek –, majd Horthy Miklós hatalomra jutása után számos magyar filmes kényszerült elhagyni az országot. A győztes antanthatalmak által támogatott új politikai vezetés alatt álló, Trianon által megcsonkított Magyarországon a hazai filmszakma szinte teljesen megbénult, a mozikban döntően külföldi – főként francia, német és amerikai – filmek uralták a kínálatot. Noha a filmgyártás jóformán megszűnt, Magyarországon továbbra is sok mozi működött, és a filmforgalmazás jelentős üzlet maradt. Ennek ellenére nem akadt olyan hazai vállalkozó, aki hajlandó lett volna kockázatot vállalni és saját tőkéjét magyar filmekbe fektetni. Így alakult ki az a sajátos helyzet, hogy a mozik virágoztak, a magyar filmipar viszont vegetált. A húszas években ennek következtében csak elvétve születtek hazai produkciók. E kevés kivétel közé tartozik Deésy Alfréd A halál után című filmje, amelynek egy példánya szintén, csak nemrég került elő a belga filmarchívum gyűjteményéből. Ez a film is csak azért valósulhatott meg, mert egy francia író – nem más, mint Az Operaház fantomját jegyző Gaston Leroux – egyik regényének adaptációja révén sikerült nemzetközi érdeklődést és finanszírozást szerezni hozzá.
“Cecey Éva” hagyatéka
A Filmarchívum hat és fél évtizedes fennállása alatt már sok olyan magyar film került elő, amelyet elveszettnek hittek – külföldi archívumokból, magángyűjteményekből, padlásról, pincéből, olajoshordóból, sőt kukából is. Akadtak filmtekercsek, amelyek hatósági zár alatt vagy épp háborús jóvátételként menekültek meg az enyészettől. A legtöbb értékes lelet azonban az alkotók hagyatékaiból kerül elő – ezek rejtik azokat a mozgóképes felvételeket, amelyek páratlan kulturális értékkel bírnak. A valódi kihívás ezeknek a hagyatékoknak a felkutatása – hiszen gyakran még az örökösök sem tudják, hogy milyen komoly filmtörténeti kincseket őriznek. Ezúttal is egy ilyen hagyaték – Jankovszky Mara ( mint Cecey Éva ), az egykori főszereplő személyes anyaga – mentette meg az 1923-as Egri csillagok több jelenetét az utókornak. Bár a filmről eddig csupán két sajtófotó volt ismert, a most előkerült 122 darab eredeti filmszalagtöredék közül több is „életre kelthetőnek” bizonyult a Filmarchívum technikai laborjában. Így most egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz az alkotáshoz, amelyet a világhírű Fejős Pál rendezett. A képkockák és néhány fennmaradt dokumentum – fényképek, díszlet- és jelmeztervek – Jankovszky Mara hagyatékából kerültek elő. Dénes István, Liszt-díjas karmester és zeneszerző – a színésznő oldalági rokona – gondozta és mentette meg az anyagot. Egy házban laktak a fővárosban, így Jankovszky halála után a teljes hagyaték hozzá került. Most ezt a kincset osztotta meg a Filmarchívummal.
Jankovszky Mara mint Cecey Éva a filmben ( A kép forrása:: NFI )
„Valaha megvolt neki a teljes filmkópia is, de valaki egyszer megijesztette, hogy tűzveszélyes ilyen filmeket a lakásban tartani. Szegény annyira megijedt, hogy mindet kidobta a kukába. Később ezt nagyon megbánta.” – emlékezett vissza Dénes István.
Monumentális tervek egy emlékezetes évfordulón
A film ötlete minden bizonnyal Gárdonyi Géza halálának évében, 1922-ben kapott új lendületet. Fejős Pál eredetileg A hosszúhajú veszedelem című Gárdonyi-regényt szerette volna vászonra vinni, de az író fiával, Gárdonyi Józseffel folytatott tárgyalások során vetődött fel az Egri csillagok feldolgozása. A regény megfilmesítését egyébként már Gárdonyi életében is tervezték: Damó Oszkár egri filmvállalkozó – az író barátja – egy nagyszabású adaptációban gondolkodott, ám a világháború és a Tanácsköztársaság meghiúsította a terveit. A húszas évek közepére meggyengült magyar filmiparnak éppen kapóra jött egy nagyszabású, hazafias témájú alkotás lehetősége. A politikai vezetés is támogatta a tervet, különösen, hogy a forgatást finanszírozó ERGON Rt. számos botrány – köztük pénzhamisítás, fegyvercsempészet és kormányközeli korrupció – árnyékában működött, így jó PR-nak számított egy nemzeti filmprodukció. A társaság két, filmes múlt nélküli vezetője – Löllbach Kálmán és Eckhardt Tibor – lettek a film producerei. Elérték, hogy a belügyminiszter az egész ország területére engedélyezze a forgatást a „hazafias célt szolgáló mozgófénykép” érdekében, így az egész országban bárhol ingyen forgathattak. Az engedélyt Nádossy Imre rendőrfőkapitány írta alá – aki később maga is szereplője lett a hazai filmgyártásnak. Noha az alkotók jelentős természetbeni támogatást kaptak az államtól és magánszemélyektől egyaránt, a forgatás mégis kis híján kudarcba fulladt az akkori fizetőeszköz, a korona példátlan inflációja miatt. Az elszabaduló pénzromlás következtében a filmre szánt költségvetés nagy része a munkálatok végére gyakorlatilag elértéktelenedett.
A botrányba fulladt Mátyás templomban történő forgatás egyik pillanata ( A kép forrása: NFI )
Országjáró forgatás, valódi várakban és barlangokban
A rendező Fejős Pál ki is használta az engedély adta lehetőségeket. Tudjuk, hogy a várostrom jeleneteit Cseszneken vették fel, de forgattak a Gellérthegyi Citadellánál, a Budai vár levéltári bástyájánál, a Sümegi várban, sőt, a belső terek díszleteit a Phönix Filmgyár műtermeiben állították fel. A budai királyi palota tróntermét a Kossuth Lajos téri Kúria előcsarnokában rendezték be, Konstantinápoly utcáit pedig a Tabánban és az állatkertben keltették életre – utóbbit az egzotikus állatok miatt választották. A Héttorony épületét makettben készítették el, míg az egri vár alatti kazamaták jeleneteit a Pálvölgyi cseppkőbarlang még feltáratlan járataiban vették fel – gyakran fáklyafényben, életveszélyes körülmények között. A stáb még a Mátyás-templomban is forgathatott – ám ez botrányba fulladt. A regény soproni jelenetének egy részét vették fel, amelyben Cecey Éva ráébred, hogy fiát elrabolta az álruhás Jumurdzsák. A jelenetben Éva zokogva rogy az oltár elé egy misén – a jelenetet az éjszaka közepén vették fel, de a közeli kocsmákból hazafelé tartó budai polgárok meghallották a hangokat, és betörtek a templomba ahol éppen a jelenet kulcsfontosságú pillanatait rögzítették. A betörő polgárok botrányt kiáltottak, megszentségtelenítésről beszéltek, és nem tágítottak, míg a rendőrséget nem értesítették. A helyszínre érkező egyenruhások előbb csak igazoltatták a stábot, ám a konfliktus végül odáig fajult, hogy a forgatást le kellett állítani. A történtek miatt az egyház vezetése panaszt tett, és a film alkotói írásos bocsánatkérést voltak kénytelenek küldeni az esztergomi érsekségnek. Az esetből kisebb sajtóbotrány lett, és a Mátyás-templom többé nem adott helyet semmilyen filmes produkciónak.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| 1887-ben néhány politikus férfiember úgy döntött, hogy poénból felkérik Susanna M. Salter-t, hogy induljon ő is a közelgő polgármester választáson. A férfiak ezzel a megmozdulással azt akarták bizonyítani, hogy a város polgárai nem fogják hagyni, hogy egy nő irányítsa őket. A tervük azonban nem jött össze, ugyanis a nő a szavazatok 2/3-t megszerezte, amivel meg is nyerte a választást. |
A film utóélete
A forgatás befejezése után a némafilm-premiert 1923 végére tervezték, de több akadály is hátráltatta a bemutatót. Egyrészt technikai problémák adódtak az utómunkálatok során, másrészt a cenzúra is beleszólt egyes jelenetekbe, főként a törökök ábrázolásának módját kifogásolva. A cenzorok úgy ítélték meg, hogy néhány jelenet „túlzottan barbár módon” mutatja be a muszlim harcosokat, ami „diplomáciai bonyodalmakat idézhet elő”. A bemutatóra végül 1924 tavaszán került sor, de csupán néhány fővárosi moziban játszották rövid ideig. A korabeli kritikák ellentmondásosak voltak: többen dicsérték a díszletek monumentalitását és a kameramunkát, mások viszont túl hosszúnak és nehézkesnek találták a cselekményt, illetve hiányolták a regény mélyebb lelki és erkölcsi rétegeinek kibontását. A nézők körében azonban népszerű volt, főként a látványos ostromjelenetek és a hazafias hangvétel miatt. Az 1923-as Egri csillagok filmváltozata később fokozatosan eltűnt a köztudatból. A harmincas években már alig emlegették, a második világháború után pedig sokáig úgy vélték, hogy a film minden kópiája megsemmisült.
Fejős Pál ( elöl középen ) a Tavaszi zápor stábvacsoráján, Tőry Ferenc felvétele, 1932 ( A kép forrása: NFI )
Történelmi jelentőség
A most előkerült filmszalagdarabkák nemcsak a film történetét gazdagítják, hanem fontos adalékot jelentenek a korai magyar filmművészet történetéhez is. Fejős Pál későbbi hollywoodi karrierje miatt különösen érdekes, hogy pályája elején egy ilyen nagyszabású történelmi filmet készített, és már ekkor megmutatkozott az a vizuális érzékenysége, amelyet később Amerikában is elismertek. A fennmaradt képsorok alapján a Filmarchívum szakemberei úgy vélik, hogy az 1923-as Egri csillagok méltó előképe az 1968-as klasszikusnak, amely mára már nemzeti filmes örökségünk egyik alappillére. Bár a teljes film vélhetően sosem áll már össze újra, a megmaradt töredékek, fotók, jelmeztervek és visszaemlékezések révén mégis kirajzolódik előttünk egy korszakalkotó vállalkozás képe, amelyben egyszerre volt jelen a lelkesedés, a kísérletezés és a nemzeti öntudat.
Kapcsolódó tartalom
Felhasznált forrás: nfi.hu, Egy lépéssel közelebb az Egri csillagok első filmváltozatához
Hirdetés
