Tudtad, hogy a világ legkisebb szőlő dűlője a Dalai Láma “tulajdona”?, és ezt az “Alpesi Robin Hood”-nak “köszönheti”?

Nemrég rendezgettem a gyűjteményemet, amikor is feltűnt egy érme. Vicces, hogy a saját gyűjteményedben is “feltűnhet”valami, mivel elvileg az ember csak, csak ismeri a saját gyűjteményét. 🙂 De hát pont ez ( is ) a szép a numizmatikában. Minden egyes darabnak saját története van, és ezeket megismerni igen sok idő, és utánaolvasás. Nos az érme, elég nagy méretű, bimetál, és Svájcból származik. Arra emlékeztem, hogy valami fajta fantázia érme, token, de arra is, hogy talán mégsem. Mégsem “csak” fantázia érme, hisz konkrétan lehetett vele fizetni, és ráadásul át is lehetett váltani hivatalos fizetőeszközre, svájci frankra. Nézzük meg ennek a különleges “majdnem csak” fantázia érmének a történetét. 

A történelmi háttér, ki is volt Joseph-Samuel Farinet?

Ez esetben valóban fontos ismerni a történelmi hátteret. Bár ez a “háttér” ez esetben, nem túl bonyolult. Egy embert jelent. Egy férfinak a története, a történelmi háttér. Ennek a férfinak a neve pedig Joseph-Samuel Farinet. Farinet Észak-Olaszországban született 1845. június 17.-én. Gyermekkoráról keveset tudunk, vagy legalábbis én nem sok mindent találtam ezzel kapcsolatban. Fiatalon, 34 évesen hunyt el, szóval felnőttkora pedig nem volt túl hosszú. Mindezek ellenére Farinet megpróbálta “tartalmasan” kitölteni életének minden percét. Ez olyannyira sikerült is neki, hogy több film, regény is született rövidke életéről, és a mai napig legendák övezik a nevét. Nyugodt szívvel nevezhetjük egyfajta jelképnek őt,  a szabad banki tevékenység előfutárának. Bár ő ezt az megnevezést sajátos módon értelmezte, és gyakorolta is 🙂 

Az 1860-as évek végén vándorolhatott be, vagy menekülhetett el Valais kanton-ba, ami Svájc délnyugati részén található. Farinet nem szeretett dolgozni, csempész, és szélhámos volt. 1869 – ben távollétében 18 hónapra ítélték aosztai ( innen származott, Aoszta-völgy, Olaszország ) bűncselekményekért. Szóval menekülnie kellet, és a fent említett svájci kantonban kötött ki. “Természetesen” itt sem munkát keresett, hanem folytatta törvénytelen tevékenységét. Ez esetben pedig, pénzhamisításba kezdett. A 19.századi Svájcban még mindig nem volt túl elterjedt a papírpénz. Abban az időben a bankjegyek, nem voltak szövetségi pénzek, hanem inkább bankok által kibocsátott váltók. Ezekre a váltókra, ígérvényekre pedig az adott bank vállalt fizetési garanciát. Nos történt azonban, hogy az 1856-ban alapított Valais Cantonal Bank néhány év működés után a fizetésképtelenség szélére került. Ez pont kapóra jött Farinet-nek, hisz az emberek amúgy sem túl szilárd bizalma még jobban megingott a bankokkal és papíralapú fizetésekkel szemben. ( Ez a bizalom csak az 1881-es bankjegytörvény bevezetése, majd a jóval későbbi 1907-es első Svájci Államszövetségei bankjegy kiadása után állttörténtö helyre ) Tehát Farinet, aki egyébként egy kovács fia volt, és ő maga is értett a szakmához, gondolt egyet, és pénzhamisításba, egész pontosan érme hamisításba kezdett. 20 rappen-es címleteket kezdett verni. Ilyeneket:

Farinet 20 rappen ( A kép forrása: Svájci Nemzeti Múzeum )

Farinet, és társai ( végül többen lettek ) igen termékenyek voltak. Egyes feljegyzések szerint, volt olyan pillanat, amikor a Valais-ban, és környékén fellelhető érmék 1/3-a a helyiek által  “farinentnek” elnevezett érmék voltak. Ezeket az érméket is elfogadták a helyiek fizetés gyanánt, a lakosok többsége nem utasította vissza őket.  A történet különlegességét az adta még, hogy Farinet a legtöbb érmét kiosztotta a legszegényebb lakosok között, akik ezért hálából bújtatták, és hamis információkat adtak hollétéről a hatóságoknak. Mert természetesen már keresték. Ráadásul Farinet nagy nőcsábász volt, számtalan szeretője volt akik szintén bújtatták. Imádott bulizni, kocsmába járni, imádta a jó borokat, szeretett az asztalon táncolni. Ezek a tulajdonságai mind erősítették a vele kapcsolatos legendákat, miszerint a rendszerrel való szembenállás, a szabadelvűség, a szegények támogatása a gazdagokkal szemben, követendő példa. Bár “hivatalosan” bűnöző volt, Valais-ban, a mai napig helyi hősnek tekintik és az “Alpesi Robin Hood” névvel emlékeznek rá. Farinet több sikeres szökést követően, menedékjogot kért Saillon ( egy település Valais kantonban ). Azonban már nem jutott el a településig, menekülés közben életét vesztette 1880. április 17-én, holttestét a Salentse folyó mellet találták meg. Halála körül is keringenek legendák. Sokan úgy tartják, hogy a rendőrök lőtték le, majd ezután esett bele a Salentse folyó szurdokába. A hivatalos dokumentumok szerint halálát koponyatörés okozta, vagyis nagy valószínűséggel belecsúszott a szurdokba. Egy biztos. Személyéhez egyértelműen a “rendőrük lőtték le” verzió illik a legjobban, ha szabad ilyet mondani, ezért nem véletlen, hogy sokan a mai napig ezt így is gondolják. 

“Farinet sírja”. A Szent Katalin-templom harangtornyának lábánál egy sír található. Azonban ezt a sírt az 1939-es film céljaira hozták létre, és igazából nem tudjuk, hogy pontosan hol nyugszik Farinet holtteste, amelyet egyes vélemények szerint, bűnöző múltja miatt, abban az időben nem is temették volna el megszentelt helyre. ( A kép forrása: fr.wikipedia.org )

Még mielőtt rátérnék a bevezetőben említett érmére, engedjetek még meg pár mondatot Farinettel kapcsolatban. Az olasz története, ahogy azt már többször említettem, jóval halála után is érdekelte az embereket. Személye megjelenik több irodalmi műben, úgy mint Charles Ferdinand Ramuz 1932,  Farinet ou la Falsse Monnaie, vagy Pán Péter nyomában című filmben, amely a Cosey ( Bernard Cosendai  ) által készített képregény folytatása. Majd  Max Haufler svájci rendező vitte moziba 1939-ben a Farinet ou l’Or dans la montagne című filmben. Farinet szerepét Jean-Louis Barrault alakítja. Farinet életének egy másik ábrázolása megtalálható a “Farinet, hős és törvényen kívüli” című tévéfilmben, melyet Yvan Butler rendezett 1995-ben. A film C.-F. Ramuz regényének alapján készült, és Stéphane Freiss játszotta Farinet főszerepét. De ez még semmi 🙂

A Farinet-barlang

A barlangot amiben gyakran, és sokat bujkált mai így hívják a Grotte à Farinet ( Farinet-barlang ). A barlang a Vallée de Chamonix északi oldalán, a du Mont-Blancal szemben található. Az oda vezető ösvényről remek kilátás nyílik a több mint 4000 méter magas hegygerincre. A barlang alatt pedig van egy kis kiállítás is Farinetről a Musée de la Fausse Monnaie vagyis a Hamis Pénz Múzeuma 🙂

A Farinet-dűlő

1980-ban ( 100 évvel Farinet halála után ) akik magukat “Farinet barátainak” nevezték – köztük volt például Jean-Louis Barrault francia színész is, aki az 1939-es filmben a hamisítót alakította, rendhagyó módon emlékeztek meg róla. Ez a csoport Farinet nevében apró szőlőültetvényt telepített Saillon fölé, mindössze három szőlőtőkével, melyet a mai napig a világ legkisebbjének tartanak. Bár kis területen található, a jótékonyság szellemében nagy hatást gyakorol a világra. Az innen származó cuvée borokat, magas áron értékesítik, és az így befolyt bevételt jótékonysági célokra fordítják. Sok híresség segített már a “szüretelésben”, úgy mint a monacói Caroline, Michael Schumacher, Maurice Béjart, Gina Lollobrigida, Claudia Cardinale, Cecilia Bartoli, Peter Ustinov, Roger Moore vagy Zinédine Zidane. A Farinet-dűlő első tiszteletbeli tulajdonosa Jean-Louis Barrault lett, majd 1994-ben Pierre Abbé kapta meg ezt a tisztséget. Abbé mint katolikus pap azonban szigorúan ellenezte az alkoholt, ezért bor helyett, szőlőlevet készítettek. Ennek eredményeként a kereslet visszaesett, és egyre kevesebbet árvereztek el. Aztán miután a Dalai Láma meglátogatta az ültetvényt, és ő lett a tiszteletbeli tulajdonos, azt mondta: “Nem iszom alkoholt, de ha az pénzt hoz egy jó célra, akkor készítsünk újra bort.” Eközben a szőlőhegy a szabad szelleműek egyfajta zarándokhelyévé vált, ahol a szabadság, a szeretet, a béke és Farinet által megtestesített értékek tiszteletben tartására törekszenek.

Pierre Abbé, és  Zinédine Zidane ( A kép forrása: emmausbourgservas.org )

Pierre Abbé, és a Dalai Láma ( A kép forrása: glossary.wein.plus )

Emlékezzünk Farinetre, vagy a farinetre? 🙂

Nos, most érkeztünk meg az “érméhez”. Azt láthatjátok, hogy igen sok ( van ezeken kívül is még több, elnevezett utcák, éttermek…stb ) módon emlékeznek Farinetre, ezért talán nem volt túl meglepő, hogy idővel megérkezett egy Farinet-re, vagy a farinetre 🙂 “emlékező” érme kiadás. Bár ennek azt az alkalmat választották, amikor is Sion városa pályázott a 2006-os téli olimpiai játékok megrendezésére ( végül Torino-ban volt ), vagyis ennek az “események” is egyfajta emléktokenje, mégis inkább magára Farinetre emlékeznek meg vele. Nem véletlen kapott konkrét megnevezést is. Tehát 1998? 1999? -ben elkészült az 1 Farinet token,  egy úgynevezett helyi kereskedelmi vagy adminisztrációs token. Ez:

1 farinet, 38,6mm átmérő, 3 mm vastagság, bimetál, sárgaréz központ réz-nikkel gyűrűben ( A kép forrása: © Basteros ( CC BY-NC-SA ) )

Az érme csaknem egy évig forgalomban maradt a következő árfolyamon: 1 Farinet = 10 FRS, de nyilvánvaló, hogy ennek az érmének a célja inkább a promóció volt. Illetve át is lehetett váltani frankra a helyi bankokban 1999. április 17-ig. A forgalomba marad pedig azt jelentette, hogy csak bizonyos boltokban, bizonyos helyi kereskedők fogadták el. Azonban ezek száma igen sok volt. Számos vállalkozás, cég csatlakozott a “farinet-hálózathoz”, hogy ezzel is támogassák a helyi gazdaságot, a helyi közösséget. A svájci frankkal párhuzamos deviza projektje azonban nem került félre, és 2017 májusában az Association Le Farinet talált forrást egy újabb kezdeményezésnek a finanszírozására, amelynek célja a kanton gazdasági dinamizmusának növelése volt; így egy sor különböző értékű bankjegyet bocsátottak ki ( 1, 2, 10, 13, 20, 50 és 100 farinet ) Ez esetben az átváltás egy az egy arányban történt. 1 Farinet = 1 FRS árfolyamon.

Mindenféleképpen érdekes érme, és érdekes történet, narratíva. Numizmatikai szempontból nem számít értékesnek, és ritkának, azonban túl gyakorinak sem. Az eredeti Farinet hamisítványok értékét nem tudom, azt sem, hogy egyáltalán voltak-e ilyen darabok aukción, hisz a legtöbb csak múzeumban található meg. A fenti “fantázia” érmék pedig olyan pár ezer forintot érhetnek. Bár csak valamivel több mint 100 ezer darabot készítettek belőle, ami azért nem olyan sok, nagy valószínűséggel inkább a helyiek számára jelentenek továbbra is értéket. Közöttük azonban megeshet, hogy akadna olyan, aki pedig semmi pénzért nem adná el a saját példányát.