Miért rendkívül ritka, a rendkívül ritka 1946-os 1 peseta ( az érme, amiről sokan azt hiszik, hogy van nekik is, pedig nincs! )

A spanyol polgárháború ( 1936 – 1939 ) pénzveréséről már írtunk ebben a cikkben:  Volt egy “pénz”, amit mindenki saját maga készíthetett el, és ez nem volt törvénytelen ( A Spanyol polgárháború ( 1936 – 1939 ) pénzverése ). A “győztes” végül a Francisco Franco vezette nacionalisták lettek, és indult útjára, a bizonyos szempontból egyedülálló autarkia rendszer kiépítése Spanyolországban, melynek közepén maga Franco állt, mint egyfajta diktátor. 

Közben pusztított a II. világháború, amely vég*ül elkerülte Spanyolországot. Tárgyalt ugyan Hitlerrel a szövetségről, de amit kért cserébe ( Gibraltár Spanyolországhoz csatolása, Francia Észak-Afrika megszerzése és Spanyol-Guinea területének megnövelése mellett, többek között kért még  16 000 vasúti kocsit és 13 000 teherautót ), soknak bizonyultak a Führer számára, így nem született egyezség. Tehát bár Franco szimpatizált a német és olasz fasizmussal, közvetlen katonai segítséget végül nem nyújtott nekik, így sikerült “semleges” országként átvészelniük a háborút, és bár ezt a “szimpátiát” sem nézték jó szemmel a szövetségesek, sem katonailag, sem politikailag nem próbálták támadni Francot. Talán Franco ügyesen manőverezett, és nem lépte át azt a képzeletbeli határt ( Bár Franco csapatai 1940. június 14-én elfoglalták az addig nemzetközi irányítás alatt álló Tangert ), stratégiailag nem tekintették fontosnak, vagy már nem jutott volna sem a németeknek, sem a szövetségeseknek “ereje” spanyol földön is harcolni, vagy csak egyszerűen szerencséje is volt.  Így eshetett meg, hogy végül Franco,  egészen haláláig, 1975-ig irányította Spanyolországot.

Érdekesség: A fent említett Franco, és Hitler tárgyalás esetében, a  Franco-párti” történészek véleménye szerint, Caudillo ( Franco, a vezér ) szándékosan kínált a szövetségért cserébe teljesíthetetlen feltételeket, tette mindezt azért, hogy kimaradhasson a háborúból. Vagyis csak színlelte a tárgyalásokat, és annak sikertelenségében volt igazán érdekelt. Az biztos, hogy Hitler olyannyira nem “érezte” jól magát a társaságában, hogy később Mussolininek ezt mondta: „Inkább húzzák ki három-négy fogamat, minthogy én még egyszer tárgyaljak vele!” ( Hitler ugyanis közismerten félt a fogászati kezelésektől ). 

A háború után, ahogy már fentebb írtam Franco marad hatalmon, de kénytelen volt elviselni egyfajta nemzetközi izolációt, “cserébe” a “fasiszta barát semlegességéért”. 1947-ben Franco Spanyolországot hivatalosan monarchiává nyilvánította, de nem jelölt ki uralkodót a trónra. Bár támogatta a királyi rendszert, maga nem vállalta el a királyi cím viselését. Gyakorlatilag azonban ő volt a nem hivatalos, de gyakran emlegetett koronázatlan király: viselte a királyokra jellemző rangot és egyenruhát, ami elviekben a  spanyol királyokat illette csak meg. Nekilátott tehát a magán birodalma kiépítéséhez…

Mivel fizettek Spanyolországban a II. világháború alatt és közvetlenül utána?

Franco-diktatúra 1939. április 1-jei megalakulása után Franco kormánya a régi fizetőeszközt használta 1944-ig. Azonban a háború utáni “előrelépés” egyik kulcsa a spanyol pénzforgalom megerősítése volt, mivel a háború után sok érme kikerült a forgalomból különböző okok miatt. Sok ezüst- és rézdarabot a háborús erőfeszítés “emésztettek fel”, vagy magánszemélyek rejtették el őket, és felhalmozták menedék értékként. A második köztársaság készpénzállományát ( érthető okokból ) szintén azonnal visszavonták a háború befejezése után. Ennek eredményeként az ezüstérmék teljesen hiányoztak, míg a rézérmék a köztársaság előtti időszakból származóak voltak és jelentősen leértékelődtek, ami 1940-ben a visszavonásukhoz vezetett. Mivel csak a 20-as évekből származó 25 centes nikkel érmék maradtak, új anyagokra volt szükség az új érmékhez, például alumíniumot használtak az új 10 és 5 centes érmékhez (a közkedvelt “kövér” és “kis” suhancok), valamint réz-alumíniumot az új peseta érmékhez ( az 1944-es évszám az előlapjukon ).

A rendkívül ritka 1946-os 1 peseta

1946. december 18-án megszületett a  törvény, amely azt az ambiciózus célt tűzte ki, hogy a legfejlettebb országokra jellemző valutát biztosítson Spanyolországnak. Ez a törvény javasolta 5, 10 és 25 pezetás réz-nikkel, valamint 50 centes, 1 peseta és 2,50 peseta nikkel érmék kibocsátását. A rendelkezés emellett előírta, hogy minden érmén szerepeljen a “Spanyolország” felirat és a gyártási év az előlapon, valamint a nemzeti címer a hátlapon, a névérték mellett. A kisebb értékű érmék központi lyukkal rendelkeznének, míg az ezüst színűek az államfő portréját mutatnák az előlapon, amelyet az 1946-os évszám és a “Francisco Franco, Spanyolország vezetője Isten kegyelméből” felirat ölelné körül. Azonban az eszközök hiányában a végrehajtásra nem került sor, és az egymást követő jogszabályok módosították az új példányszámokat a rendelkezésre álló eszközök függvényében. Az 1946-os törvény néhány eleme azonban nagyban inspirálta a későbbi jogszabályokat. Az egyik ilyen elem volt Franco mellszobrának megjelenése az előlapon. A mellszobrot Mariano Benlliure szobrász tervezte, és ez került rá az érmékre, amelyek végül továbbra is réz ( bronz )-alumíniumból és nem nikkelből készültek.

Elkészült tehát néhány 1 peseta címletű darab, 1946-os dátummal ( hátul 19*48 ). Ezeket megmutatták Franco tábornoknak, akinek nem tetszett a rajta szereplő portré ( a nyaki rész ), ezért újakat kellett készíteni. De kering egy olyan verzió is ezzel kapcsolatban, hogy maga pénzverde ítélte meg úgy, hogy az “első” portré túlságosan “magas” ezért hamar kopásnyomok fognak majd látszani rajta, és hát a tábornok ne kopjon már le az érméről, nem azért teszik rá. Az bizonyos, hogy a később készült, 1947-es dátummal vert 1 peseta címleteken javított portré szerepel, ahol Franco nyakrészén valóban módosítottak. ( A portré “magasságát” nem tudom, hogy végül javították-e, ezt szemmel észrevenni lehetetlen, mérni pedig nehéz ) Ezt a módosítást Manuel Marín metsző végezte el, és ez a terv véglegesen megmaradt a spanyol állam legtöbb érméjén. Tehát létezik 1946-os 1 peseta ( ezt szokás a tervezője után “Peseta de Benlliure “-nak is nevezni ) illetve létezik 1947-es keltezésű ( ebből több verzió is ) 1 peseta érme, apróbb portré módosítással. Mielőtt leállították volna a régi portrés 1 peseta verését, már elkészült néhány darab. Azonban a jelenleg fellelhető információk alapján, nem megállapítható, hogy pontosan mennyi. Annyit lehet tudni, hogy nagyon, nagyon kevés. Összesen 149 ( 139 ? ) regisztrált darabról tudunk, és talán 1 db-ról gondolják a szakértők, hogy még valahol fellelhető. Ezek a darabok a nagy fokú hasonlóságuk ( az 1947-est végül 10 milliós számban verték ) miatt kerülhettek forgalomba, és sokáig nem is tudtunk róluk. Csak pár évtizede kezdtek vele érdemben foglalkozni a gyűjtők, mikor előkerült pár darab.

A Bank of Spain számításai szerint még mindig van 275 000 millió 1 peseta érme a spanyol lakosságnál. Elképesztő mennyiség. Ezeket nagy valószínűséggel nosztalgikus okok miatt tették el, és feltételezhető, hogy köztük van az az egy, vagy esetleg még pár darab 1946-os ritka peseta. Mivel ezek az érmék magas áruk ellenére is igen keresettek, a hamisítók is megpróbálták és próbálják reprodukálni. Egyszerűen átírják az 1947-es dátumot, 1946-ra. Ezt sem egyszerű észrevehetetlen módon megcsinálni, azonban a legfőbb hiba amit már nagyon nem egyszerű, vagy lehetetlen átvésni, az a fentebb említett portré módosítás. Azt megfigyeltem, hogy külföldi fórumokon, ha erről az érméről lehet olvasni, hozzászólásban mindig megjelenik néhány “új tulajdonos”. Nos még sosem volt egyiknek sem eredeti 1946-os 1 peseta érméje, és nagy valószínűséggel neked sem lesz. Hacsak nem hiszel a vak szerencsében, és persze remélhetőleg nem is vagy vak, hogy kiszúrhasd a gyűjteményedben ezt a ritka darabot.

Milyen értéket képvisel egy eredeti 1946-os 1 peseta?

Nos elsőként egy tanács, amit szerintem azért már te is tudsz. Ha látsz ilyen érmét, ne hidd el, hogy eredeti! A fentebb említett okok miatt. Hamisítják! Kizárólag neves aukciós ház által árverezett, árult, szakértők által hitelesített darabokat szabad megvásárolni. Ha pedig így teszel, több ezer euróban kell gondolkodnod. Íme néhány link, ahol eladott, vagy megvásárolható darabokat tudsz megnézni: Lot 302 ( 2021 ) – Auction 380 – General Prim Collection, vagy LA MAS DIFÍCIL – 1 Peseta 1946 *48 – MUY MUY RARA Y MAS EN ESTE ESTADO, SOLO HAY 139!. vagy még egy FRANCISCO FRANCO. 1 peseta. 1946 *19-48. Madrid. Diseño de…Lot 408

Illetve íme egy darab, amelyet egy numizmatikai blogon találtam. Azonban nem jelzik az oldalon a kép eredetét, ezért én is csak őket tudom megjelölni forrásnak. Azonban azért választottam ezt, mert igen jó minőségű képről beszélünk, és maga a cikk is sokkal részletesebben mutatja be az érme történetét, mint a fenti, ezért érdemes elolvasni is. Íme:

1 peseta, 1946, Spanyolország ( A kép forrása: leyendomonedasnumismatica.blog, 1 Peseta 1946*19*48. Su REVERSO, y CUÑO DOBLADO en Anverso )

A fenti érme, a spanyol numizmatika egyik ritkasága, azonban tudunk egy még ritkább darabról is, ebből az időszakból. Ez az 1944-es 2,5 peseta. Az 1946-os törvény előtt, született 1944-ben ( 1944. március 18-án) is egy törvény, amikor is a Pénzügyminisztérium felhatalmazást kapott töredékvaluta verésére és forgalomba hozatalára. Ez biztosította volna a felhatalmazást tömeges gyártásra, azonban ennek ellenére, ebből a 2,5 pesetás címletből, mindössze pár darab ( 12 db? ) készülhetett. A numizmatikai szakirodalom ezért, inkább próbaérmének tekinti. Erről az érméről majd talán egy másik cikkben írunk, bár róla sokkal kevesebb a fellehető információ. De az bizonyos, hogy a fenti érmétől is ritkább, értékesebb érme.