Tudtad, hogy a Vichy-bábállam “uralkodójának” volt saját érméje? ( “Pétain” 5 frank, 1941 )

Henri Philippe Benoni Omer Joseph Pétain (1856–1951), vagy ahogy inkább ismerik, Philippe Pétain vagy egyszerűen Pétain marsall, volt a II. világháború idején az úgynevezett Vichy-Franciaország köztársaság (  bábállam ) elnöke, 1940 és 1944 között. Ebben az időszakban is készültek forgalmi érmék, sok esetben több millió darabszámmal, éppen ezért ritkaságnak semmiképpen sem lehet őket nevezni. Azonban ebben a verési időszakban is akad azért említésre méltó érme. Nézzünk meg egy ilyen érmét, ami ritkaságnak számít, aukciókon is ritkán bukkan fel, annak ellenére, hogy közel 14 millió darabot készítettek belőle.

A történelmi háttér

1940 nyarán ( május 10.-én ) a Harmadik Birodalom lerohanta Franciaországot. A megállíthatatlan hadigépezet június végére ( június 25. ) legyőzte a francia haderőt. A németek közben megszállták Belgiumot, Hollandiát, és Luxemburgot is. A szövetséges haderő megmaradt részét (  brit expedíciós hadsereg, a franciák, hollandok, belgák megmaradt egységei ) a dunkerque-i csata során sikerült ugyan kimenteni, de a veszteségek így is hatalmasak voltak, és évekbe telt mire a szövetségesek újra képesek voltak partra szállni, és felvenni a harcot a németekkel.

Paul Reynaud francia miniszterelnök június 16-án lemondott, helyére az akkor ( még ) nemzeti hősnek tekintett Pétain marsall vette át, és rádióüzenetében bejelentette, hogy fegyverszünetet fog kérni Németországtól. Hitler azonnal kijelölte a tárgyalások helyszínét, a compiègne-i erdőt, ahol alá is írták a fegyverszüneti egyezményt. Az eseményre abban a vasúti kocsiban került sor, amelyben 1918. november 10-én Németország képviselői aláírták az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezményt. Ez Hitler számára igazi diadal volt, aminek minden percét “kiélvezte”. Egy ideig hajlandó volt eljátszani, hogy ez egy tárgyalás, majd az egyezmény bevezetőjének felolvasása után felállt, és faképnél hagyta a francia küldöttséget. A tárgyalásokat a Wehrmacht vezérkari főnökére, Wilhelm Keitelre hagyta.

Franciaországot két részre osztották. A fejlettebb, iparosodottabb északi területeket megszállta a Wehrmacht, az inkább mezőgazdasági területekkel rendelkező déli területek, illetve Észak-Afrika egyes részei pedig, a Vichy központtal működő, névleg szuverén Francia Állam irányítása alá kerültek. Ennek az “önálló” államszerű valaminek a vezetését bízták rá, a 84 éves Pétain marsallra. A “Vichy-állam, vagy inkább bábállam” ( köztársaság ), 1944-ig állt fenn. Ezen időszak alatt számtalan antiszemita, és német barát intézkedést hozott. A németekkel együttműködő Vichy-kormány megpróbált mindenben a németek “kedvére” tenni, cserébe azért, hogy megfelelő helyet tudjanak biztosítani maguknak, az “eljövendő” új német világrendben. De természetesen ez a “szabadság” csak néveleges volt. Bár a németek katonailag nem szállták meg a déli területeket, képviselőik mindenhol jelen voltak, és tulajdonképpen a tényleges hatalmat ők gyakorolták. Bár amennyiben megfelelően működött az elvárt együttműködés, viszonylagosan nyugodt életet lehetett élni ezeken a területeken. 1944-ben azonban bevonult ide is a német hadsereg, mivel az észak-afrikai hadműveletek kezdtek kedvezőtlenül alakulni, és bár  a Vichy-kormány francia csapatai lojalitásukat bizonyítandó hajlandóak voltak fegyveresen is felvenni a harcot például az amerikai erőkkel szemben is, a Wehrmacht úgy gondolta, hogy érdemben képtelenek lennének megvédeni a déli területeket egy komolyabb partraszálló hadsereg ellen. Vagyis 1944. szeptember 7-én az “ország” gyakorlatilag megszűnt létezni. A németek arra kényszerítették Pétaint több kormánytaggal együtt, hogy a dél-németországi Sigmaringenben állítsák fel a Vichy-állam ( köztársaság ) emigráns kormányát, vagyis hagyják el Franciaországot.

Philippe Pétain, a vichy-i francia kollaboráns kormány feje kezet fog Adolf Hitlerrel, amikor Montoire sur le Loire-ban találkoztak 1940. október 24-én. ( A fényképet készítette: Heinrich Hoffmann )

Pétain túlélte végül a háborút, azonban hazaárulásért bíróság elé állították és elítélték. Eredetileg halálra ítélték, de az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták ( Charles de Gaulle tábornok, köztársasági elnök kegyelmének köszönhetően ). Végül házi őrizetben, a Yeu-szigeten, Port-Joinville-ben halt meg 95 éves korában. Pétain megítélése nagyon nehéz, máig vita tárgya. Döntései olykor támogatták, olykor akadályozták a németeket. Az tény, hogy vezetése idején ( nyilván tudnia kellett róla ) a Vichy- ( kollaboráns ) kormány együttműködött a zsidó lakosság üldözésében, és deportálásában. Azonban próbálta a “kormányát” kevésbé német baráttá alakítani, és kereste a tárgyalás lehetőségét a szövetségesekkel, egy esetleges kiugrási lehetőség megszervezésére. Illetve bizonyos német döntéseket, kéréseket megtagadott. De az is igaz, hogy “hatalomra” kerülése után teljes mértékben kihasználta teljhatalmát, és bár német felügyelet alatt, de egyfajta tekintélyuralmi, autoriter “uralkodásba” kezdett.

Kollaboráns: A politológiai értelemben és szociológiában: bárminemű együttműködés az elnyomó hatalommal vagy az ellenséges megszállókkal. Az együttműködés módja lehet aktív vagy passzív. Szervezeti működés terén: csoportmunka, együttműködés, online kollaboráció.

Az önálló Vichy pénzverésről röviden

Ezen időszak alatt önálló pénzveréssel is rendelkezett a Vichy-állam ( köztársaság ). Mindazonáltal azt tudni kell, hogy a frank a német birodalmi márka szatellit valutája volt. Az árfolyam szerint, 20 frank volt egyenlő 1 RM-al.

Szatellit valuta: az adott országban, vagy egységes kormányzás alatt álló területen, a legerősebb valuta mellett, és annak árfolyamához rögzített másik valuta, valuták neve. Maga a szatellit szó jelentés kísérő, csatlós. Latinul a  satelles, satellitis ( ‘testőr, kísérő’ )

Hirdetés

1941-től kezdődően hoztak forgalomba cink, vas, és alumínium érméket. A vert darabszámok sok 10 milliót, vagy akár 100 milliót is kitettek. Éppen ezért se nem ritkák, se nem értékesek. Ezek címletei mindössze 2 frankig terjednek. Tervezőasztalon többféle 5, 10 és 20 frankos is készült, illetve próba verésekig is eljutottak, de forgalomba hozni, nem tudtak magasabb címleteket. Ezek a darabok már ritkaságok, és értékesek. 1941-ben volt egy majdnem sikeres próbálkozás, amikor is ugyan sikerült közel 14 millió,  ( eredetileg 200 milliót terveztek ) pontosan 13 782 000 darab nikkel 5 frankos érmét legyártani, de azokat forgalomba helyezni már nem. Ez volt az az érme:

Az 1941-es “Pétain” 5 frank ( A kép forrása: numista.com )

Az 1941-es “Pétain” 5 frank bemutatása

Az előlapon nincs mit szépíteni, az “uralkodó” portréja, mellszobra szerepel. Ez az érme már látványosan utánozta volna a más hasonló autoriter vezetők, uralkodók arcképével ellátott ábrázolást, vagyis a Vichy-kormányzás megfelelő jelképévé válhatott volna. Tehát az előlapon Pétain marsall portréja látható, a rá is igen jellemző francia katonai kalap nélkül. Alatta a L. BAZOR (  Lucien Georges Bazor ) felirat, a gravírozó neve. Körben pedig a PHILIPPE PETAIN MARECHAL DE FRANCE + CHEF DE L’ETAT + felirat, aminek jelentése: Philippe Petain Marshall Franciaország államfője.

A hátlapon pedig 5 – F ( 5 frank ) a címlet megjelölése, és Philippe Pétain marsall hivatalos emblémája látható, ami de facto címere volt Franciaország Vichy rezsimjének. Ez az embléma a francisca ( vagy francesca ) egy hajító fejsze, amelyet a kora középkorban fegyverként használtak a frankok, akiknél a Merovingok idejében 500-tól 750-ig jellemző nemzeti fegyver volt. Körben pedig a TRAVAIL FAMILLE PATRIE felirat. Ennek jelentése “Munka, Család, Szülőföld”. Ennek a 3 szónak a jelentőség abban rejlik, hogy eddig a pillanatig nem ezek szerepeltek a francia érméken, hanem a Liberté, Égalité, Fraternité ” Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” szavak. Pétain ezeket is lecserélte, jelezve egyfajta értékrendbeli változást, amit az új vezetés tart fontosnak. A hátlapon a fejsze tetején szerepel még a S. PACIS, a fejsze alján pedig a P. PETAIN felirat. Illetve a párizsi pénzverde verdejele ( balra ): Cornucopia, és Engraver tábornok titkos jele ( jobbra ): szárny ( 1931-57, Lucien Georges Bazor )

Tehát ebből az érméből közel 14 millió darab vertek. Az érméket a Monnaie de Paris Castellsarrasin-i raktárában tárolták három évig, de tényleges forgalomba nem kerültek. Ennek több oka is volt. Idővel forgalomba kerültek hasonló címletű bankjegyek, vagyis a már legyártott érmék “szükségtelenné” váltak, illetve közben súlyos fém hiány alakult ki a hadiiparban. Németországnak szüksége volt minden felhasználható fémre, a nikkel stratégiailag is fontos lett. Ezért utasításba adták, hogy a teljes legyártott, és addig csak tárolt készletet szállítsák Németországba beolvasztásra. A szállítás közben a belgiumi Sambre folyón a szövetséges légierő megtámadta a szállítmányt, és az azt szállító hajó elsüllyedt. A teljes szállítmány oda lett, legalábbis akkor ezt hitték. Később néhány darab felbukkant a numizmatikai piacokon. Egyenlőre a szakértők, történészek úgy vélik, hogy talán 50 ezer darab körüli érme mégiscsak megmenekülhetett, ez a szám jelenti most a teljes fellehető darabszámot ebből az érméből. Mindazonáltal nem sűrűn látni aukciókon, és numizmatikai kereskedésekben sem. Ez a tény igazolhatja azokat a legújabb feltételezéseket, hogy az 50 ezres szám jóval több, mint a ténylegesen fellehető mennyiség. Az bizonyos, hogy ritka, és értékes darabok, “tökéletes” történelmi narratívával fűszerezve 🙂

Kapcsolódó tartalom

 

Egy nagyon ritka érme, aminek nem kellene annak lennie 🙂 ( Hongkong, 1 cent, 1941 )