„Deo Juvante”, vagyis “Isten segítségével”! Így jött létre Monaco, 2 gyilkos “szerzetes” fondorlatával!

Monaco pénztörténetééről, és rövid történetéről olvashatsz ebben a cikkben. Monaco egy európai városállam, önálló, és független, Franciaország, és a  Földközi-tenger között terül el, a maga 1,93 km²-i területével. Ezzel ő Vatikán után, a világ második legkisebb országa.

Monaco rövid története

Jelenleg a világ egyik leggazdagabb, de szokták úgy is mondani, hogy legelkényeztetettebb országa, ahol az “őslakosok” nem fizetnek adót, és folyamatosan nagylelkű állami támogatásokat kapnak, ( nekik mesterségesen alacsonyan tartják a lakbéreket ). 1997-ben, például, mindössze 37 munkanélküli volt az országban 🙂 Az országban nincs jövedelemadó, a társasági adó alacsony, ezáltal adóparadicsom mind a lakosság, mind a helyi bejegyzésű cégek számára. A fent említett “őslakos” kifejezés alatt, körülbelül 5000 főt értünk, ők azok akik itt születtek, vagy közvetlen vérrokonságban állnak egy Monégasque-val ( erről bővebben később ). A teljes lakosság, ami jelenleg 38 ezer fő, többsége, a környező országokból érkezett.  Monaco első lakói az időszámítás előtti első évezred táján itt élt ligurok ( ókori nép ) voltak, de az ország részletes történelme csak a XIII. századtól ismert. 1215. június 10-e dátum jelzi a jövőbeli Hercegség megszületését, mivel ezen a napon a genovai Ghibellinek – Fulco del Casello vezetésével, aki már akkor felismerte a monacói szikla stratégiai fontosságát, és tudatában volt a kikötő előnyeinek – letelepedtek a területen, és elkezdték építeni az erődöt, aminek alapjain nyugszik a mai Hercegi Palota. Monaco, kicsiny és jelentéktelennek tűnő területe ellenére, fontos történelmi helyszínné vált, ami a következő három évszázadban a Guelphek és Ghibellinek viszályainak, győzelmeinek és vereségeinek helyszíne lett. A genovai arisztokráciához tartoztak a Guelphek is, egyik kiválóságuk a Grimaldi család volt. A területen folyó versengések és viszályok miatt 1296-ban a Grimaldi családot száműzték Genovából. 1297. január 8,-án a “száműzött” család egy kisebb sereggel portyázott a vidéken, amikor is Monaco erődje alá értek. Ekkor François Grimaldi és egy társa beöltöztek ferences szerzetesnek, és ily módon, álruhában sikerült elérniük az őröket, akik miután a 2 két “szerzetest” nem tartottak veszélyesnek, elfordultak, de ekkor Grimaldiék leszúrták őket, beengedték a többi katonájukat, és elfoglalták Monaco erődjét.

Egy metszet a monacói várról a 17. századból

Monaco történelmének jelentős dátumai és eseményei, az I. világháborúig

• • 1215. június 10. a startégiai hely felismerése jelenti a jövőbeni Hercegség megszületés

    

    ét

  • 1297. január 8. A család egy kis hadsereggel portyázott a vidéken, ferences rendi szerzeteseknek öltözve, csellel bevették Monaco erődjét.
  • 1301-ben a történészek szerint a Grimaldik elvesztették az uralmat a monacói terület felett, és csak 30 év múlva tértek vissza oda.
  • 1331. szeptember 12. Carlo Grimaldi elfoglalta a monacói sziklát
  • 1612-ben vált Monaco hercegséggé
  • 1641. megállapodás a francia királlyal Monaco védelmének biztosításáról ( a szerződést Richelieu bíboros és II. Honorius herceg írja alá )
  • 1746-47 az osztrák örökösödési háború idején megszállás alatt áll
  • 1793-ban Monaco elvesztette függetlenségét, francia megszállás alá került
  • 1814-ben Monaco visszakapta szuverenitását
  • 1817-ben került Szardínia fennhatósága alá került
  • III. Charles ( 1818-1889 ) és anyja játékházat ( Société des Bains de Mer ) alapítanak. A Casino hamarosan egyre inkább vonzza a befektetőket. Ezt a negyedet 1866-ban Monte Carlonak nevezik el alapítója tiszteletére.
  • I. Albert ( 1848-1922 ) a Tudományos Akadémia tagja megalapította az Oceánográfiai Intézményt és az Operát. 1911-ben uralkodása alatt született az ország első alkotmánya

Monacói kikötő képe 1855-ben. A fotó forrása: pastvu.com

I. világháborútól, napjainkig

Az I. világháború alatt a Monacói Hercegség ragaszkodott a semlegesség mellett, és továbbra is a gazdaság fenntartására, a jövedelmező szerencsejáték üzlet fenntartására koncentrált.  A két világháború közötti időszakban az akkor uralkodó II. Lajos ( Louis II ) herceg ( uralkodási ideje: 1922-1949) külpolitikáját az határozta meg, hogy továbbra is biztosítsa országa függetlenségét, a nagy hatalmú szomszédja, a Francia Köztársasággal szemben, aki korábban darabokat szakított ki a monacói területekből.

A kaszinó főbejárata, amely egyúttal színházként is működött, Monaco, 1927 körül

Aztán elkezdődött a II. világháború, és a hercegséget elfoglalták az olaszok, majd a németek, akik gyakorlatilag elpusztították a teljes helyi zsidó lakosságot. Miután a háborúnak, és megszállásnak vége lett, a háborútól és stressztől elfáradt európai “pénzeszsákok” megkétszereződött energiával rohantak a Monte Carlo-i kaszinókba, ahol nagy lelkesedéssel 🙂 kezdték intenzíven elveszíteni nehezen megkeresett pénzüket…

A II. világháború időszaka:  Monaco semleges volt a második világháború elején. Lajos herceg, aki az első világháborúban kapitányként harcolt a francia hadseregben, és 1939-ben vezérőrnagyi rangot kapott, az olasz megszállástól tartva közeledett a Vichy-rezsimhez. Semlegessége ellenére a fejedelemség az 1930-as évek óta fontos pénzügyi kapcsolatokat ápolt a Harmadik Birodalommal, és ez a háború alatt is folytatódott. A szövetségesek észak-afrikai partraszállását és az azt követő francia szabadövezeti tengelycsapatok általi inváziót követően Monacót 1942 novemberében olaszok, 1943 szeptemberében pedig németek foglalták el, miután az olaszok megadták magukat. 1944 szeptemberének legelején az amerikai csapatok és a szabad franciák felszabadították, majd 4 hónapig kommunista „kormányzat” alatt állt.

 

A felszabadításnál kemény volt a tisztogatás, ahogy Raymond Aubrac, a köztársaság délkeleti biztosa leírta. II. Lajos attól tartott, hogy az akkor 21 éves unokája, Rainier megdönti, és elveszíti trónját. 1944-ben a szövetségeseket követő ellenállási erők ( akik 1944. szeptember 6-án felszabadították a németek által megszállt fejedelemséget ) azt javasolták Raymond Aubracnak, hogy a hercegséget csatolják Franciaországhoz. Charles de Gaulle visszautasította, de azt mondta Raymond Aubracnak, hogy nem kellett volna őt tájékoztatnia erről a projektről, ebben az esetben Monacót annektálni kellett volna.

 

A németek Monaco iránti érdeklődése nyilvánvaló volt: A háború kezdete óta német cégek tucatjai alapítottak üzletet; A náci finanszírozás a fejedelemségbe áramlott. A pénzügyi szűkös időszakot követően, a Côte d’Azur-i szerencsejáték-monopólium 1933-as megszűnése óta a Monacói Hercegség pénzügyileg virágzó időszakához tért vissza. 1942 márciusában Dr. Schaefert, a Banque de France birodalmi ellenőrzési osztályának elnökét monacói hercegként üdvözölték azzal a céllal, hogy a Reichsbank vagy a Deutsche fiókja helyett egy német leánybankot hozzanak létre a Rock on the Rockon. Azóta Monaco minden emberkereskedelem, feketepiac és csalás fővárosává vált, nem csak az adócsalásnak.

 

Michel Szkolnikoff üzletember, aki gyorsan és hatalmas vagyont keresett a német hadsereggel és az SS-szel kereskedelmében, 7 szállodát, köztük a Windsort és a Louvre-t, számos épületet és villát szerzett meg, így a Hercegség első számú földbirtokosa lett. Tevékenységének és csempészetének nagy részét monacói cégeken keresztül végezte. A második világháború alatt a Vichyvel kereskedő németek nagyszámú befektetést hajtottak végre Monacóban, olyan mértékben, hogy 1945-ben, amikor a német pénzt elkobozták, a fejedelemségben olyan összeget fedeztek fel, amely ma 500 millió svájci franknak felel meg. ( mintegy 300 millió euró ), ami megegyezik az egész francia területen lefoglalt összeggel.

• III. Rainier 1949-ben került a trónra miután a 2. világháborúban a francia seregben szolgált és Háborús Kereszt érdemrendet is kapott. 1956-ban feleségül vette az amerikai filmsztárt, Grace Kellyt

A következő évtizedekben a törpeállam ugyanebben a paradigmában fejlődött tovább, és a világ talán legtekintélyesebb “szerencsejáték-csalójaként” lépett be a 21. századba.

• 2005. április 6-án II. Albert követte apját a trónon, 2011. július 1-én feleségül vette Charlene Wittstock-ot
• 2014. december 10. megszülettek az ikrek: Gabriella és Jakab
• Bár Gabriella korábban született, a trónöröklési törvény szerint Albertet Jakab fogja követni a trónon.

Monaco pénztörténete

Monaco első érméi

A független Monacói Hercegség fennállásának első évszázadaiban a csekély számú lakosság megelégedett a szomszédos olasz államok érméivel és a különféle francia érmékkel, amelyeket a királyok és a Párizstól hűbéres hűbéresek, de joggal rendelkező nagy feudális urak vertek.  Az első tényleges monacói érméket 1640-ben bocsátották ki. Az érmét a párizsi pénzverde és ( alkalmanként ) a lille-i, poissyi és lyoni pénzverde készítette.  Rézből négy címletű érméket vertek: 2 és 4 Pettachi, Tour denier ( grosz ) és dupla Tour denier vagy dupla grosz ( bár ez utóbbit is alacsony minőségű ezüstből verték ).  A nagyobb címletű érmék ezüstből készültek. A korai réz címletek rendkívül ritkának számítanak, főleg jó állapotban nehéz fellelni őket.

 

5 sol, Monaco, 1660, Honoré II ( 1612-1662 )

Arany féldoppikat, doppikat és dupla doppikat ( doppia érmék, 1 doppia = 1 pistole = 10 livres ) is vertek, melyek jellemzői hasonlóak voltak a francia semi-louis, louis és double louis-hoz. ( louis d’or érmék ) Nagyon keveset vertek belőlük, és a nagyon ritkák közé tartoznak, itt megnézhettek egyet. Nagyon ritkán kerülnek fel aukcióra is, van olyan gyűjtő, aki egy egész életen át vár egy beszerezhető darab feltűnésére.

Érdekesség:  az 1660-as években nagy népszerűségnek örvendtek az Oszmán Birodalomban, a Dombes hercegség luigino nevű kis ezüstpénzei, amelyek XIV. Lajos király unokatestvérét, Anna de Montpensier hercegnőt ábrázolták. A törökök annyira megkedvelték őket, hogy kettős névértéken  váltották őket. Ez idővel  a francia és különösen az olasz hűbéresek, spekulánsok hatalmas méretű hamisításához vezetett. Feltételezik, hogy az egyik legnagyobb “hamisító”, I. Lajos monacói herceg lehetett. A rossz minőségű luiginok elterjedése arra késztette az oszmán hatóságokat, hogy 1669-1670-ben betiltsák forgalmukat.

A monacói frank bevezetése

A következő időszakban forgalomba hozott monacói érméket, továbbra is a párizsi pénzverde verte, de 1735 után a kibocsátás több mint egy évszázadra megszűnt, mígnem 1837-ben forgalomba hozták a 100 centimen egységre osztott  monacói frankot. Az első kiadás három címletre korlátozódott: 5 centimes, 1 decimes ( 10 centimes ) és 5 frank. Az érmék verését, már közvetlenül a fejedelemség területén végezték. 1878-ban húszfrankos, 1882-ben százfrankos aranyat bocsátottak ki. Nem  kivételes numizmatikai ritkaságok, de elég sokat érnek.

5 Centimes – Honoré V small head, Monaco, 1937

A monacói frankkal párhuzamosan a francia frank volt törvényes fizetőeszköz a Hercegségben, 1866-tól pedig a közelmúltban létrejött Latin Monetáris Unió tagjainak, Olaszország, Svájc és Belgium érméi. Két évvel később már görög és spanyol érmék is forogtak a Hercegségben, olyanok amelyek teljes mértékben megfeleltek a megállapított szabványoknak. Az efféle numizmatikai pluralizmus a monacóiaknak tökéletesen megfelelt, és még saját pénzérméket sem voltak hajlandók újfent jó ideig kibocsátani, mivel készpénzben nem szenvedtek hiányt. Erre utoljára a “hosszabb szünet” előtt 1904-ben került sor, és ez egy rendkívül korlátozott példányszámú százfrankos aranyérme volt.

A pluralizmus rövid definíciói: Politikai sokszínűség, többpártrendszer. Szegmentált pluralizmus: olyan többpártrendszer, amelyben a pártok önálló szubkultúrákként léteznek egymás mellett. Azonos funkciót ellátó intézmények közötti választás lehetősége.

Hirdetés

Az I. világháború kitörése azonban hamarosan készpénz kiáramlást és ennek következtében aprópénzhiányt okozott. A helyzet a háború  végével sem javult, és hasonló volt a helyzet Franciaországban is.

Monaco bankjegyei 1920

Ennek eredményeként a Monacói Hercegség készpénz nélkül maradt, és 1920-21-ben kénytelen volt papírbankjegyeket kibocsátani 25, 50 centimes és 1 frank címletben. Ez nem oldotta meg a hiányproblémát, elsősorban a lakosság ilyen jellegű újításokkal szembeni bizalmatlansága miatt, hisz ezidáig sosem volt még a kezükben “monacói papírpénz”.

1 frank, Monaco, 1920

1924-1926 és 1943 érmék

Ennek közvetlen eredményeként 1924-ben a Monacói Credit Society megbízásából 50 centimes 1 és 2 frank címletű érméket kezdtek verni, hogy a továbbra is fennálló problémát megoldják.  Ezek egyenértékű összegű állami fizetési kötelezettségek voltak, és legkésőbb 1926. október 31-ig vissza kellett vonni őket. A papírváltó bankjegyekkel ellentétben a Credit Society érméiben a monacók megbíztak.

50 centimes ( 1926 ) 1 ( 1924 ) és 2 frank ( 1926 ) címlet, Monaco

A fenti visszaváltási dátum “betartása” helyett, ahelyett, hogy kivonták volna őket a forgalomból, 1926-ban újból kibocsátották ezeket az ideiglenes érméket, majd újabb  kibocsátásra, megint egy jelentős szünet után, csak 1943-ban került sor, amikor is a párizsi pénzverde egy- és kétfrankos alumíniumérméket vert, amelyek előlapján, Louis II -t, az akkor uralkodó herceget ábrázolták.

2 francs, Monaco, 1943 (  az évszám nem került rá )

1945-ben hasonló címletű alumínium-bronz érméket bocsátottak ki, amelyeken szintén nem szerepelt a dátum.

2 francs, Monaco, 1945 (  szintén évszám nélkül )

Ugyanakkor 5 frankos alumíniumot ( 1945 ), egy évvel később pedig 10 frankos réz-nikkel érméket vertek, amelyekhez 1947-ben réz-nikkel húszfrankos érméket adtak. Mindegyiken már ott volt a megjelenés dátuma.

10 francs, Monaco, 1946 (  már évszámmal )

Az első, vagyis “régi frank” utolsó címlete ami forgalomba került, az 1956-os 100  frank volt, amelyen már III. Rainier ( Grimaldi Rainier Lajos Henrik Maxence Bertrand ) herceg arcképe látható, aki 1949-től, haláláig, 2005-ig uralkodott.

100 francs, Monaco, 1956

Monacói érmék 1960-2000

1960. január 1-jén a francia frank denominációja miatt a hozzá kötött monacói frankot is denomináltak. Az “új” monacói frankot 100 “régire” cserélték.

10 francs, Monaco, 1979

A monetáris reform lehetővé tette a legkisebb – 1, 5, 10, 20 és 50 centimes – címletű érmék forgalomba hozatalát is, és valódi vásárlóerővel ruházva fel őket.

20 francs, Monaco, 1997, ( ismét feltűnik a „Deo Juvante”, vagyis “Isten segítségével” felirat )

Monacói euróérmék

Végül 2002. január 1-jén a Monacói Hercegség az eurózóna tagja lett. A régi valuta átváltása 6,55957 monacói frank árfolyamon történt 1 euróért. Jelenleg a fejedelemség jelképével ellátott euró- és eurocentes érméket rendszeresen verik kis példányszámban, és ezek bizonyos numizmatikai érdeklődésre tartanak számot, és lényegesen többe kerülnek, mint az olaszországi, franciaországi vagy spanyolországi hasonló érmék.

Még néhány érdekesség: Monacót gyalogosan, pár óra alatt bejárhatjuk. Az év 300 napján süt a nap. Sok külföldi tanul az itteni egyetemeken, és az egyetlen ország, ahol a diákok többsége egy másik országból ( Franciaország ) érkezik az oktatásra, gyalogosan! Monacóban  található a legtöbb játszótér, a gyermekek számához viszonyítva a világon. Ez olyannyira fontos az országnak, hogy külön játszótereket építenek a csecsemőknek,  idősebb gyerekeknek, sőt a felnőtteknek is.  A válások aránya nagyon kicsi: csak a házasságok mintegy egynegyede végződik válással. Monaco összes lakója 2 csoportra oszlik: Monaco és Monégasque lakói. Az első kategóriába tartoznak azok, akik más országból érkeztek, és azok akik tartózkodási engedéllyel vannak itt. A másodikba azok, akik itt születtek, vagy közvetlen vérrokon köti őket Monacóhoz. A Monégasque-ek nagyon büszkék a kulturális örökségükre, és arra, hogy sikerült megőrizniük az anyanyelvüket, a konyhájukat és a szokásaikat annak ellenére, hogy történelmük során többször is komoly nyomás nehezedett rájuk Franciaország és Olaszország részéről. Az ország egyetlen természeti erőforrása a hal. Monacóban a legnagyobb az egy főre jutó rendőrök száma. 100 lakosra jut 1 rendőr, ezért Monacóban a legalacsonyabb a bűnözés a világon, szokás mondani, hogy Monacóban élni biztonságosabb, mint egy nagykövetségen dolgozni. A legtöbb fogvatartott zsebtolvaj, a börtönökben alig van elítélt, és a szálloda szintű ellátás mellett, a cellák ablakai a Földközi-tengerre néznek. A monacói állampolgároknak tilos kaszinóban játszaniuk. Sőt, még csak át sem léphetik azok küszöbét ( kivéve az ott dolgozók ).

Felhasznált források: blog.bonista.ru,  Монеты и банкноты Монако, Подробный обзор каталог монегасских монет и банкнот с фотографиями  /  quora.com, What was Monaco’s fate during WW2? Did the Germans need to capture it while they were in France, or was it not important?  /  monaco.org.hu, Consulate of the Principality of Monaco  /  wikipedia.org, Monaco