Több száz év nadrág nélkül, mert azt a „vad barbárok” öltözékének tartottak, és ráadásul a mediterrán éghajlaton egyáltalán nem is volt praktikus!

Ha ma találkozóra mész bármelyik férfi politikussal, szinte biztosan egy nadrágot viselő emberrel állsz szemben – kivéve talán Bermudán, ahol a híres „Bermuda short” a hivatalos viselet. Az ókori Rómában azonban egészen más volt a helyzet: tisztességes római férfi soha nem hordta volna azt, amit a „vad barbárok” öltözékének tartottak.

Festmény, amely a gall vezér ( nadrágban ) megadását ábrázolja az aléziai csata ( i. e. 52 ) után. A gallok hosszú hajú, bajuszos ábrázolása is megkérdőjeleződik ma. A ló egy percheron, bár akkor ez a fajta nem volt Galliában. A téglalap alakú pajzs sem felel meg annak az időnek, amikor többnyire oválisak voltak. Ráadásul a katonák ‘Lorica Segmentata’ páncélos ábrázolása nem pontos a korszakra vonatkozóan – mivel a légiós egyenruha szokásos kiadása a ‘Lorica Hamata’ volt a késői köztársasági időszakban. ( A kép forrása: Lionel Royer ( 1852-1926 ), 1899, commons.wikimedia.org )

Marcus Tullius Cicero, a kiváló szónok és ügyvéd, amikor a volt gall helytartót, Fonteiust védte a zsarolás vádjával szemben, a nadrágviselést a gallok „veleszületett harciasságának” bizonyítékaként említette – és egyben enyhítő körülményként ügyfele számára:

„Tétováztok hát, bírák, mikor ezek a népek veleszületett gyűlölettel viseltetnek a római nép iránt, és szakadatlan háborút folytatnak ellenünk? Azt hiszitek, hogy katonai köpenyükben és nadrágjukban alázatos, engedelmes szándékkal jönnek hozzánk, mint ezek itt (…)? Semmi sem áll távolabb az igazságtól.”

Ókori római polgárok, férfi és női karakter tunikában és szandálban

Mondhatni: ez volt a „nadrágvédelem”.

„A jó szónokok kifinomult retorikát használtak – a külföldi törzseket mindig úgy ábrázolták, ahogy az éppen érdekükben állt: hol félelmetes támadóként, hol elmaradott népként, és tudatosan használtak képi eszközöket, hogy a ‘barbár másság’ minél élesebben kirajzolódjon” – mondja Susanne Elm, a Kaliforniai Egyetem ( Berkeley ) történésze, aki Róma és az északi törzsek viszonyát kutatja. A nadrág ebben az esetben erős szimbóluma volt a „másságnak”.

Cicero nem volt egyedül a nadrág „civilizálatlan” jellegének hangoztatásában. Kr. u. 9-ben Ovidius költőt száműzte Augustus császár, máig tisztázatlan okokból ( talán a császár unokahúgával kapcsolatos botrány miatt ).

A mai romániai Tomisban Ovidius először találkozott barbárokkal: „Az emberek – még ha nem is voltak veszélyesek – visszataszítóak voltak, állatbőrben és nadrágban, csak az arcuk látszott ki.”

Kelly Olson, a „Masculinity and Dress in Roman Antiquity” című könyv szerzője szerint a rómaiak nadrágellenessége nem higiéniai okból fakadt – egyszerűen a nem rómaiakhoz való kapcsolódása miatt utasították el. Az idők azonban változtak. Nem sokkal később a történetíró és szenátor Publius Cornelius Tacitus már a germán törzsek „egzotikus” szokásai között sorolta fel a nadrágviselést – a folyóban fürdéssel és a szarvszerűen vagy tollbokrétaként kikötött hajjal együtt –, miközben a germánok erkölcseit a civilizáció által meg nem rontott tisztaságnak nevezte. Nem mintha mindenki togat hordott volna az ókori Rómában – az inkább ünnepi, hivatalos viseletnek számított. A tunika volt a leggyakoribb: férfiaknál rövid vagy ujjatlan, nőknél hosszú ujjú, bokáig érő. A nadrág egyszerűen nem tartozott a hagyományhoz, és a mediterrán éghajlaton nem is volt rá szükség.

Traianus oszlopa, amelyen római katonák láthatók leggingsben.

Azonban a birodalom terjeszkedésével változott a helyzet. A rómaiak és az újonnan meghódított északi területek törzsei gyakran harcoltak vállvetve más barbárok, például a vizigótok ellen. A germánok és gallok katonai nadrágjai praktikusabbnak bizonyultak az északi csatatereken, mint a lobogó tunikák. Ennek a „nadrágosodásnak” a nyomai Traianus oszlopán is láthatók ( Kr. u. 113 ), amely a dákok feletti győzelmet örökítette meg. A domborműveken a tábornokok és előkelők tunikát vagy togat viselnek, a közkatonák viszont nadrágszerű lábszárvédőt. Mint a GPS vagy az internet esetében, a katonai újítások lassan a civil életbe is átszivárogtak. Kr. u. 397-re a nadrág olyannyira elterjedt, hogy Honorius és Arcadius társcsászárok ( nyugati és keleti birodalom ) hivatalos nadrágtilalmat hirdettek.

„A tilalom lényege, hogy a fővárosban megkülönböztessék a katonákat a civilektől” – magyarázza Elm.

A császárok uralma idején nagy volt a feszültség: néhány évvel korábban Valens császár a birodalom területén belül esett el, és a hadsereg harmada megsemmisült. A nadrágtilalom így akár rendészeti okból is születhetett. A tilalom azonban talán inkább kétségbeesett kísérlet volt arra, hogy a hanyatló birodalom megőrizze a „római identitást” a századok során összekevert hagyományok világában. Nem sokkal később a hosszú haj és a feltűnő ékszerek is tiltólistára kerültek.

„A császárok szerették volna ellenőrizni a barbár divat hatását, de a saját testőreik maguk is barbárok voltak” – mondja Elm. „Ez inkább a barbár identitás ellen irányult, nem maguk a barbárok ellen.”

A hanyatló birodalmakban nem ritka, hogy a vezetők „tisztaságot” és „azonosságot” próbálnak helyreállítani, hogy a belső kontroll illúzióját fenntartsák a külső gyengeség ellenére. Nem tudni, a nadrágtilalomnak volt-e bármi hatása, vagy egyáltalán betartatták-e. Jogszabályi nyom vagy korabeli panaszlevelek nem maradtak fenn. De 13 évvel később, Alaric vizigót király csapatai betörtek Rómába és kifosztották a várost – ez volt az egyik döntő lökés a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása felé. A nadrágtilalom ezzel lényegében értelmét vesztette. A nadrág persze végül győzött. Egy évszázaddal később a barbárok már a konstantinápolyi udvar öltözködési ízlését is meghódították.

„Az 5–6. századra a ‘barbár szokásnak’ tartott, ujjú felső és nadrág lett a római udvar hivatalos viselete. Ha közel álltál a császárhoz, ezt kellett hordanod” – mondja Olson. „A történészek máig nem értik pontosan, hogyan lett a tiltott nadrágból kötelező udvari öltözet.”

Felhasznált forrás: atlasobscura.com, How Pants Went From Banned to Required in the Roman Empire