„Találkozzunk délután a Forinton!” ( A legendás miskolci utcarész története )

Miskolc belvárosának egyik legjellegzetesebb szakasza, a Széchenyi utca Városház tér és Villanyrendőr közötti része, nem csupán földrajzi elhelyezkedése, hanem történelmi és kulturális vonatkozásai miatt is kiemelkedik. Az utca ezen szakaszát, különösen annak a színház felőli oldalát, a helyiek régen egyszerűen „Forintnak” nevezték el. Az elnevezés eredete a város múltjának, társadalmi szokásainak és a mindennapi élet alakulásának különleges lenyomata.

Miskolc, Széchenyi utca, “villanyrendőr” kereszteződés, 1963. ( A kép forrása: Fortepan / Szalay Zoltán )

A Villanyrendőr Miskolc egyik közlekedési csomópontja, ahol a Széchenyi utca találkozik a Kazinczy és Szemere utcákkal. Népszerű találkozóhely és információs pont, melyet az 1950-es években neveztek el így a köznyelvben. A környékhez tartoznak a város jelentős épületei, a Szinva terasz, valamint a Szinva hídon található Mancs-szobor. Itt található az 1-es és 2-es villamos, valamint több észak-déli irányú buszjárat megállója is. A miskolci Villanyrendőr 1950 óta működő lámpás forgalomirányító rendszerként vált ismertté, amelyet az 1960-as évektől egy épített toronyból vezéreltek a Széchenyi és Szemere utcák kereszteződésében.

A szerkezet elbontása

Az építmény neve átvitt értelemben a belváros csomópontjára, a találkahelyre is vonatkozott. A tornyot 1980-ban elbontották, azonban a 2010-es években felmerült az ötlet, hogy várostörténeti érdekességként visszaállítsák. Ezt a tervet a miskolci önkormányzat 2024-ben valósította meg, amikor az eredeti objektumot megidéző emlékművet épített az ikonikus helyszínre.

 

Tudtad? ( történelmi érdekességek )

A nagy gazdasági világválság amely az 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlásával kezdődött, 1933-ban érte el csúcspontját az USA-ban, de hatásai az 1940-es évekig tartottak. A válság idején a világkereskedelem a felére esett vissza, az ipari termelés drámaian csökkent, bankok és mezőgazdasági ágazatok kerültek válságba, a munkanélküliség pedig rekordmagasságot ért el. 1929 és 1933 között az USA-ban közel 11 ezer bank ment csődbe a 25 ezerből. A válság hatására a társadalmi szokások is megváltoztak; például a cipzár használata terjedt el, mert az emberek nem tudták megengedni maguknak a gombokat. Herbert Hoover elnököt sokan hibáztatták a válságért, ezért a nyomornegyedeket "Hoover-városnak", az ingyenkonyhák ételeit pedig "Hoover-pörköltnek" nevezték. Az emberek a válság idején szinte mindenből levest készítettek, köztük olyan különlegességeket is, mint a perec- vagy kávéleves, sőt, a válságleves is, ami ketchupból és forró vízből állt. A válság leginkább az Appalache-régió hegyvidéki közösségeit sújtotta, ahol sok család annyira elszegényedett, hogy pitypang és szeder lett a fő táplálékforrásuk. Ezzel szemben Joseph Kennedy, John F. Kennedy apja, hatalmas vagyonra tett szert ingatlanügyleteinek köszönhetően, és 1929-től 1935-ig vagyonát 4 millióról 180 millió dollárra növelte. Érdekes módon, a válság alatt, 1930 és 1933 között az amerikai lakosság halandósági rátája csökkent, amit a kutatók a stresszmentesebb életnek tulajdonítanak. Amikor Franklin D. Roosevelt 1933-ban elnök lett, az állam aktívabban beavatkozott a gazdaságba, és a New Deal keretében átfogó közmunkaprogramot indított a munkanélküliség csökkentésére. Csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között.

Az “új” szerkezet felállítása ( A kép forrása: Szunyogh László )

Az 1984 előtti időkben, amikor a Széchenyi utca még nem alakult át sétálóutcává, és a villamosok mellett személyautók és buszok is közlekedtek rajta, a gyalogos forgalom számára különösen fontos szempont volt a járdák szélessége és az, hogy melyik oldalon sütött a nap. A jobb oldali járda szélesebb volt, és naposabb is, azonban ezek a körülmények önmagukban még nem magyarázzák a „Forint” elnevezést. Az igazi okok a társadalmi és gazdasági viszonyokban keresendők. A hatvanas évek közepétől kezdve a népnyelv a Széchenyi utca jobb oldalát „Forintnak”, a bal oldalát pedig „filléres oldalnak” kezdte nevezni. Ez a megkülönböztetés a két oldal üzleteinek árukínálatára és árszínvonalára utalt. A „Forint” oldal boltjai drágább, magasabb presztízsű termékeket kínáltak, így a tehetősebb vásárlók törzshelyeivé váltak, míg a „filléres oldal” üzletei az alacsonyabb árakat kereső vásárlóközönséget vonzották. Ez a különbségtétel olyan mélyen beépült a köztudatba, hogy az emberek még randevúikat is így beszélték meg: „Találkozzunk délután a Forinton!” Az utca ezen szakasza akkoriban mindig nyüzsgött az élettől, így a találkahely könnyen felismerhető és népszerű volt.

Miskolc, Széchenyi utca a “villanyrendőr” kereszteződés. Jobbra a Kazinczy Ferenc ( Szemere ) utca, 1968. ( A kép forrása: Fortepan / Magyar Rendőr )

A „Forint” oldal egyik ikonikus helyszíne a Nemzeti Színház előtti terület volt. Itt található a ma is működő, patinás Kígyó Gyógyszertár, amely már a 19. század végétől szolgálja a város lakóit. Az államosítás után is megőrizte jelentőségét, és 1997-ben került vissza magánkézbe. A színház közelsége miatt az utca ezen része nemcsak kereskedelmi, hanem kulturális szempontból is fontos központ volt. A közeli Kazinczy Könyvesbolt a helyi irodalmi élet egyik központja volt, bár az olvasási szokások megváltozása miatt forgalma mára csökkent. Az utca ezen része szimbolikusan is a kulturális és gazdasági élet találkozópontjaként szolgált. A „filléres oldal” sem nélkülözte a maga érdekességeit. Az olcsóbb árakat kínáló boltok mellett az utcát a közösségi élet helyszínei is színesítették. A Kazinczy utca kanyarulatában működött az Avasi Presszó, amely különösen az esti órákban vegyes társaságot vonzott. A kerthelyisége nyáron kellemes kikapcsolódási lehetőséget nyújtott, míg a kicsit távolabb található Avasi Drink Bár elegánsabb atmoszférával és visszafogottabb vendégkörrel büszkélkedett. A Széchenyi utca történetének fontos szereplője volt a helyiek által csak „Pénzes Marci”-ként emlegetett figura, akinek humora és egyedi személyisége külön színt vitt a belváros életébe. Bár alacsony termetével és humoros fellépésével inkább a közösség szórakoztatójává vált, személye jól példázza, hogy az utca nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is pezsgő életet élt. A Kazinczy utca 7. szám alatt található zsinagóga szintén kiemelkedő része az utcaképnek.

A környék egykori „Forint” becenevének emléket állító fedél, 2024 ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

Az 1863-ban felavatott épület a magyarországi romantikus zsinagógaépítészet egyik legszebb példája, amely belső terével és építészeti megoldásaival a város kulturális örökségének meghatározó eleme. Az utca modernizációja során sok épületet lebontottak, helyükre modernebb szolgáltató egységek, bankok és vendéglátóhelyek kerültek. Az egykori Muskátli Étterem, amely a „filléres oldal” egyik kedvelt helye volt, mára Víg Postás Étterem néven működik, ám korábbi magyaros hangulatát már csak emlékezet őrzi. A Korzó Drink Bár helyén régen egy Utazási Iroda működött, ma pedig a Tiramisu Cukrászda található, amely az egykor híres Kugler család cukrászati örökségére is emlékeztet. A Széchenyi utca történetének egyik emlékezetes pillanata volt, amikor 1964-ben Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió akkori vezetője ellátogatott a városba. A nyitott autóból integető politikus látványa hatalmas tömegeket vonzott az utcára, ami a korszak politikai és társadalmi kontextusában különleges eseménynek számított. A Széchenyi utca „Forint” és „filléres” oldala nem csupán földrajzi helyszín, hanem egy olyan történeti-kulturális fogalom, amely a város életének és lakóinak mindennapjait, emlékeit és szokásait idézi. Miskolc belvárosának ez a szakasza nemzedékek találkahelyeként, nosztalgikus élmények forrásaként és az élet színpadaként vált maradandóvá az itt élők emlékezetében.