Szenzációs felfedezés! 3 méter magas, bibliai időkből származó megkövült óriást találtak! ( A “Cardiffi-óriás” története, 1869 )

Elhitted? Vagy tudtad, hogy ez ebben a formában nem igaz, de mégis kiváncsi vagy? Nos nem vagy ezzel egyedül 🙂 Napjainkban újra aranykorát éli az átverés, köszönhetően a technológiai fejlődésnek ( is ). Erre az egyik legjobb példa a Deepfake ( “mesterséges mélyhamisítvány” ). Bár ez inkább befolyásoló, lejárató célokat szolgál, de kijelenhetjük, hogy anyagi haszonszerzésre is használható ( hogy hogyan, azt a fantáziádra bízom 🙂 ). A történelmünk során is akadt bőven példa átverésekre. A 19. századot pedig nevezhetjük az álhírek igazi aranykorának, így amikor két férfi óriást talált a New York állambeli Cardiffban eltemetve, az emberek simán elhitték, és  fizettek is azért, hogy megnézzék. A “Cardiffi-óriás” ( Cardiff Giant ) felfedezése nagy szenzációt keltett, de kevesen kérdőjelezték meg hitelességét. 1869-ben került elő, egy hatalmas, több mint 3 méter ( 10 láb 4½ hüvelyk ) magas 1300 kilogramm súlyú “megkövült ember”. Az óriásnak hamar híre ment ( nem véletlenül 🙂 ) és szenzációvá vált. Azonban a történet mögött, számos érdekesség bújuk meg. A “lelet létrejötte” komoly, vagy legalábbis vélhetően nyomós okokra vezethető vissza, ami egy vita során keletkezett, de végül mégis egyszerű okból kezdet saját életre kelni, ami pedig nem volt más, mint a pénz 🙂

A “deepfake” kifejezés egy olyan technológiát jelöl, amely mesterséges intelligencia és gépi tanulás segítségével hoz létre vagy manipulál valósághű audio- és videofelvételeket. Ezek a felvételek olyan meggyőzőek lehetnek, hogy nehéz vagy akár lehetetlen megkülönböztetni őket a valódiaktól. A technológia leggyakrabban generatív adverszáriális hálózatok ( GAN ) segítségével működik, amelyek képesek hírességek, politikusok vagy hétköznapi emberek arcát és hangját manipulálni, illetve új jeleneteket létrehozni. A deepfake technológia felhasználási területei közé tartozik a szórakoztatóipar, például filmek és videojátékok készítése, ugyanakkor komoly etikai és biztonsági kérdéseket is felvet, különösen a hamis hírek és a személyiségi jogok megsértése terén.

A vita ( 1868 )

George Hull, egy New Yorki-i dohánykereskedő vélhetően vitába keveredett 1868-ban egy metodista lelkésszel az óriások létezéséről. A lelkész és követői az óriások létezését állították, a Teremtés könyvének 6:4 versére hivatkozva, amely szerint egykor óriások éltek a Földön. Egy másik verzió szerint, Hull vitapartnere nem egy lelkész és követői voltak, hanem egy szolgáló akivel nővére meglátogatásakor keveredett eszmecserébe, de ugyan ebben a témában. Az bizonyos, hogy Hullt mélyen érdekelte a tudomány, különösen Charles Darwin evolúciós elmélete, és ráadásul ateista is volt. Azonban ebben a vitában alul maradt ( akár ki is volt az “ellenfele” ). Későbbi elmondásai szerint, ekkor fogalmazódott meg benne az “ötlet”. Ha már ilyen hiszékenyek ( legalábbis szerinte ) az emberek, akkor átveri őket, és ebből anyagi hasznot is fog szerezni. Elkezdte hát tervének megvalósítását.

George Hull, a csaló szélhámos?, vagy leleményes üzletember? 

Az “előkészületek”

Hull elment egy iowai kőbányába, ahol egy hatalmas gipsztömböt vásárolt, majd a chicagói Edward Burghardthoz vitte, aki Hull utasításai alapján megfaragta a Cardiffi Óriást. Savakkal, nyomdafestékekkel elérte, hogy a szobor hitelesnek tűnjön. Miután Burghardt befejezte a munkát, Hull és unokatestvére, William Newell a cardiffi farmra mentek, ahol Newell fiával együtt egy sötét éjszakán elásták a gipszszobrot. Hull szigorú titoktartásra kötelezte rokonait, és meghagyta nekik, hogy amíg nem jelentkezik, hagyják békén a földben pihenő “leletet”.

A “felfedezés” ( 1869 )

Egy évvel később Hull arra utasította Newellt, hogy ásasson kutat a csűr mögött, így 1869. október 16-án a felbérelt földmunkások megtalálták ( ők valóban “véletlenül” fedezték fel a testet ) Burghardt alkotását, amit természetesen egy őskori óriás megkövesedett maradványának hittek. Az óriást “megtaláló” William Newell gyorsan jelentős felfedezésnek nyilvánította, és pénzt kezdett szedni a látogatóktól, akik tömegesen érkeztek megnézni a csodát. Az újságok dicsérték a leletet, és emberek ezrei sereglettek össze, hogy lássák a “megkövült embert”. A látogatók az óriás eredetéről vitatkoztak, sokan azt hitték, hogy egy igazi megkövült ősi ember. Az egyik elmélet szerint a “megkövült” óriás bibliai bizonyíték a már fentebb említett óriások létezésére, míg mások szerint francia jezsuiták faragták évszázadokkal korábban. A tény az, hogy ekkor még csak egy dolog nem merült fel, mégpedig az, hogy a lelet hamisítvány lenne 🙂

Az “eredeti” Cardiffi Óriás,  Cardiffban ( New York állam ) 1869-ben. ( A kép forrása: The Farmers’ Museum, Cooperstown, New York )

Megszületik a “Cardiffi-Óriás” ( Cardiff Giant )

A történet népszerűsége miatt senki sem “merte”nyíltan állítani, hogy az óriás hamisítvány lenne. A Cardiffi Óriás ( így kezdték nevezni ) szenzációs felfedezésének híre gyorsan bejárta a környéket. William Newell, aki a leletet a farmján találta, hamarosan sátrat emelt a helyszínen, és 25 pennyért kiállítást szervezett. Kezdetben naponta 300- 500 látogató érkezett, azonban ahogy ez a szám tovább növekedett, Newell fél dollárra emelte a jegy árát. A Yale Egyetem archeológusainak lesújtó véleménye sem tántorította el az érdeklődőket, akik szerint az óriás hamisítvány volt. Illetve voltak szakértők akik állították, hogy a farm ezen részén, a felázott talaj nedvességétől, a szobor lebomlott volna, ha az sok éve lett volna oda eltemetve. John F. Boynton geológus azt állította, hogy a kiásott lelet nem egy megkövesedett emberi maradvány, hanem egy szobor, amelyet a 16. vagy 17. században jezsuita hittérítők készítettek az ott élő őslakos törzsek megfélemlítése céljából. Néhány egyházi ember pedig továbbra is kitartott amellett, hogy az óriás egy valódi ószövetségi kolosszus.

Az emberek 50 centet fizettek a Cardiffi Óriás megtekintéséért 1869-ben. ( A kép forrása: The Farmers’ Museum, Cooperstown, New York )

Hull számításai tehát beváltak, mivel a tudomány és a vallás hívei közötti vita csak növelte a látogatottságot. Ahogy a bevezetőben említettem, a “lelet” végül saját éltre kelt, és ennek már nem volt más oka, csak a pénz, az anyagi haszon. Egyszerűen megfogalmazva, jó üzlet lett belőle 🙂 A Cardiffi Óriás Amerika leghíresebb kiállításává vált, és hamarosan befektetők érdeklődését is felkeltette. Hull tartott a leleplezéstől, ezért elfogadta David Hannum bankár 23 000 dolláros vételi ajánlatát. Az óriás először Syracuse-ba, majd New Yorkba került. Itt a híres cirkusztulajdonos, Phineas Taylor Barnum is ajánlatot tett, amit Hannum elutasított.

Barnum “hamis” 🙂  Cardiffi Óriását hirdető “cirkuszi” plakát 

A “bukás”

Barnum, aki korábban sem riadt vissza a hamisítástól, úgy döntött, hogy saját Cardiffi Óriást készíttet, és kijelentette, hogy Hannum hamisítványt mutogat. A tömegek Barnum kiállítására kezdtek özönleni, míg Hannum bírósági eljárást indított Barnum ellen. A zűrzavar miatt Hull végül bevallotta a csalást 1869. december 4-én. David Hannum, aki Barnum sikerét látva kijelentette, hogy “minden percben születnek balekok”, végül rájött, hogy ő maga is közéjük tartozott. Amerikát az óriásokkal is sikeresen rászedték, és Hull átverése után egyre-másra kerültek elő hasonló “kővé dermedt” leletek. Az 1870 februárjában, ítélet nélkül záruló per után a Cardiffi Óriás karrierje hamar leáldozott, bár rövid tündöklése is elég volt ahhoz, hogy Mark Twain és H. P. Lovecraft számára ihletet adjon. A Cardiffi Óriás pedig Amerika legnagyobb régészeti leletéből, Amerika egyik legnagyobb álhírévé vált. Vicces, de néhányan még az álhír leleplezése után is látni akarták az óriást, amely még ma is megtekinthető a New York állambeli Cooperstownban található Farmers’ Museumban ( 1949-ben került ide ), míg a másolat az iowai Fort Dodge-ban található.

Látogatók tekintik meg az “eredeti” Cardiffi Óriást, a Farmers’ Museumban ( A kép forrása: wicz.com )