Mindössze negyven éve félünk a bohócoktól – de azóta nagyon! John Wayne Gacy, a „Gyilkos bohóc”, aki örökre megváltoztatta a bohócokról alkotott képünket, és „bohócpánikot” szabadított a világra.

A bohócoktól való kóros félelmet jelentő coulrofóbia eredete homályos, de a kifejezés valószínűleg az 1980-as vagy 1990-es években keletkezett. A „coulro” elem feltehetően a bizánci görög kolobathrist ( „gólyalábas” ) szóból ered, vagy a modern görög klooun-ból, amely az angol clown ( „bohóc” ) átvétele. Bár a szó eredete vitatott, a fogalom megszületéséhez nagyon is konkrét, borzalmas események vezettek. A bohócfigurák a 20. század közepén, különösen az 1960–1970-es évek Amerikájában még a jókedv, az ártatlan szórakoztatás és a gyermeki vidámság jelképei voltak. Olyan ikonikus alakok vitték sikerre a bohóckodást, mint Bozo the Clown, akit televíziós műsorok milliók néztek. Azonban ez az idilli kép a hetvenes évek végére végleg megváltozott – egy valódi rémtörténet hatására.

John Wayne Gacy – a „Gyilkos bohóc”

John Wayne Gacy ( 1942. március 17. – 1994. május 10. ) látszólag példás amerikai polgár volt: Illinois államban, Chicago külvárosában élt, kisvállalkozóként dolgozott, közösségi rendezvényeken vett részt, és jótékonysági célból bohócnak öltözve szórakoztatta a gyerekeket. Két karaktert is megformált: Pogo, a bohóc és Patches, a bohóc néven lépett fel, saját készítésű piros–fehér csíkos jelmezében és festett, groteszkül mosolygó arcával. A közösség derűs tagjának hitt férfiról 1978-ban derült ki, hogy az Egyesült Államok egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa. Rendőrségi nyomozás során házának udvarában és alagsorában 33 fiatal férfi és fiú holttestét találták meg – közülük 29-et saját háza alatt, a többit a közeli folyóba dobta. Az áldozatok többségét szexuálisan bántalmazta, majd megfojtotta. Gacyt 1978. december 21-én tartóztatták le, miután egyik utolsó áldozata, a 15 éves Robert Piest eltűnése nyomán a rendőrség házkutatási engedélyt kapott. A ház pincéjében a szörnyű leletek egyértelművé tették bűnösségét. 1980-ban ítélték halálra, és 1994. május 10-én hajtották végre rajta az ítéletet méreginjekcióval. A sajtó „The Killer Clown” ( „A gyilkos bohóc” ) néven örökítette meg alakját, és az ügy hatalmas közfelháborodást váltott ki. A bohóc – korábban a gyermeki öröm szimbóluma – hirtelen a gonosz és a képmutatás allegóriájává vált.

Balra: Gacy ( középen ) és korábbi üzlettársa, Jim Van Vorous voltak a házigazdák egy kétszáz éves évfordulós ünnepségen 1976. július 4-én, Gacy otthonában, a be nem épített Norwood Park Townshipben. ( A kép forrása: Chicago Tribune archívum ) Jobbra: Gacy bohócnak öltözve a háza előtt 1976-ban. ( A kép forrása: Martin Zielinski  )

A bohóc mint félelem tárgya

A Gacy-ügy után az amerikai társadalomban valóságos bohócpánik söpört végig. 1981-ben országszerte terjedtek hírek „ólálkodó bohócokról”, akik állítólag gyerekeket próbáltak elrabolni – noha a legtöbb esetben kiderült, hogy ezek városi legendák. A bohócok iránti bizalmatlanság azonban megmaradt, és az addig szeretett figura rémisztő szimbólummá vált.

Johnny Depp színész egy interjúban elárulta, hogy gyermekkorában azért rettegett a bohócoktól, mert „a festett mosolyuk miatt lehetetlen megmondani, hogy nevetnek-e vagy éppen az arcodat készülnek leharapni.”

Pennywise és a gonosz bohóc archetípusa

A „ragadozó tréfamester” archetípusa tovább erősödött, amikor Stephen King 1986-ban megjelentette Az ( angolul It ) című regényét, amelynek központi alakja, Pennywise, a táncoló bohóc ( Krajcáros ), egy alaktalan, gonosz entitás, aki mindig azt a formát ölti, amitől a gyerekek a legjobban félnek. A regény, majd az 1990-es tévésorozat és a 2017-es filmadaptációk révén a bohóc végleg a modern horror egyik legikonikusabb szimbólumává vált.

Bill Skarsgård mint Pennywise, a táncoló bohóc, Stephen King Az című regényének 2017-ben bemutatott amerikai horrorfilm-adaptációjában