Rejtélyes, csiszolt kőgömböt találtak Azerbajdzsánban – Egy 8000 éves lelet új kérdéseket vet fel a neolitikum világáról

A régészet egyik legizgalmasabb sajátossága, hogy nem minden felfedezés ad azonnali válaszokat. Időnként olyan tárgyak kerülnek elő a földből, amelyek nem illeszkednek az ismert eszköztípusok közé, rendeltetésük pedig hosszú ideig rejtély marad. Éppen ilyen különleges leletre bukkantak a régészek Azerbajdzsán délkeleti részén, a Pashatepe nevű újkőkori település feltárása során. A mindössze tíz centiméter átmérőjű, gondosan megmunkált kőgömb első pillantásra egyszerűnek tűnik, ám a szakemberek szerint egyedülálló a Dél-Kaukázus régészetében. Sem alakja, sem felülete, sem kopásnyomai nem árulják el egyértelműen, hogy mire használhatták közel nyolcezer évvel ezelőtt. A felfedezés ezért nem csupán egy újabb régészeti lelet, hanem egy olyan rejtély, amely új megvilágításba helyezheti a korai földműves közösségek életét és gondolkodását.

A különleges kőgömböt a Jalilabad járásban található Pashatepe lelőhelyen fedezték fel, ahol 2022 óta folynak rendszeres régészeti feltárások. A kutatásokat Vafa Mahmudova, az Azerbajdzsáni Nemzeti Tudományos Akadémia Régészeti és Antropológiai Intézetének vezető kutatója irányítja. Az ásatások célja annak feltárása, hogyan éltek a térség első földműves közösségei a Kr. e. 6. évezred első felében. Az újonnan előkerült tárgy egy közel tökéletesen gömb alakú, finoman csiszolt kő, amelynek átmérője körülbelül 10 centiméter, tömege pedig 1,87 kilogramm. Bár mérete nem számít nagynak, elkészítése jelentős munkát igényelhetett. A felülete sima és gondosan polírozott, ugyanakkor semmilyen olyan nyom nem látható rajta, amely egyértelműen elárulná eredeti rendeltetését. Ez teszi a leletet különösen érdekessé. A legtöbb újkőkori kőeszközön jól felismerhetők a használat nyomai: ütőköveken becsapódások, őrlőköveken kopás, baltákon élkialakítás, fúrt tárgyakon pedig a felfüggesztés vagy rögzítés nyomai figyelhetők meg. A pashatepei kőgömb azonban egyik ismert kategóriába sem illeszkedik. A régészek egyelőre több lehetséges magyarázatot is vizsgálnak. Elképzelhető, hogy valamilyen rituális vagy vallási szerepet töltött be, de az sem kizárt, hogy súlyként használták. Egyik feltételezést sem sikerült azonban bizonyítani. Ahhoz, hogy pontosabb választ kapjanak, a kutatóknak mikroszkópos kopásvizsgálatokat, kőzettani elemzéseket és a lelőhely teljes régészeti környezetének részletes feldolgozását kell elvégezniük. A Pashatepe lelőhely jelentőségét az is növeli, hogy nem egy elszigetelt településről van szó.

A település a Mughan-síkság neolitikus kultúrájához tartozik, amelyet a kutatók ma már a Dél-Kaukázus egyik legfontosabb korai földműves központjaként tartanak számon. A Kr. e. 6000 körüli időszakban az itt élő emberek már nem vándorló vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, hanem állandó falvakban éltek, növényeket termesztettek, állatokat tenyésztettek, kerámiát készítettek és fejlett közösségi életet alakítottak ki. Az eddigi ásatások során számos vályogtéglából épült ház maradványai kerültek elő, valamint tűzhelyek, kemencék, fazekasműhelyek, temetkezések és olyan építmények is, amelyeket a kutatók lehetséges szertartási helyekként értelmeznek. A feltárások azt is bizonyítják, hogy a települést hosszú időn keresztül lakták. Az egymás fölé épült házak arra utalnak, hogy a közösség több alkalommal átépítette vagy kibővítette faluját, ami fejlett társadalmi szervezettségre utal. Ebben a környezetben a kőgömb jóval nagyobb jelentőséget kap, mint amit pusztán mérete alapján gondolnánk. Nem egy véletlenszerűen elveszített tárgyról van szó, hanem egy olyan közösség emlékéről, ahol a mindennapi munka, a kézművesség, a vallási élet és a temetkezési szokások egymás mellett fejlődtek. A neolitikum a történelem egyik legfontosabb fordulópontját jelentette. Ebben az időszakban alakultak ki az első földműves társadalmak, amelyek fokozatosan felváltották a vadászó-gyűjtögető életmódot. A Közel-Kelet úgynevezett Termékeny Félhold térségéből kiindulva a földművelés és az állattenyésztés fokozatosan elterjedt Anatóliában, a Kaukázusban, majd Európa jelentős részén is. Azerbajdzsán földrajzi elhelyezkedése miatt fontos átmeneti területnek számított, ahol a különböző kultúrák találkozhattak egymással. A kutatók szerint a Mughan-síkság nem egyszerűen átvette a Közel-Keletről érkező újításokat, hanem saját helyi kultúrát is kialakított. Az itt élő közösségek alkalmazkodtak a helyi környezethez, miközben kapcsolatban álltak Anatólia, Észak-Mezopotámia, az Iráni-fennsík és a Dél-Kaukázus más területeinek lakóival. A kereskedelem, a nyersanyagok cseréje, az új technológiák és valószínűleg maguk az emberek is hosszú távolságokat tettek meg. Éppen ezért a pashatepei kőgömb különösen érdekes. Elképzelhető, hogy egy teljesen helyi találmány, amely máshol nem fordult elő. Az is lehet, hogy egy olyan tárgytípust képvisel, amelyből eddig még nem kerültek elő más példányok. A szakemberek jelenlegi ismeretei szerint ugyanis a Dél-Kaukázusból nem ismert hozzá hasonló, szabályos formájú és ilyen gondosan polírozott kőgömb. A régészek számára az egyik legfontosabb következő lépés annak meghatározása lesz, hogy milyen kőzetből készült a tárgy, honnan származik az alapanyag, milyen eszközökkel alakították ki a gömb formát, valamint mikroszkópos vizsgálatokkal kimutathatók-e rajta olyan kopásnyomok vagy anyagmaradványok, amelyek utalhatnak eredeti funkciójára. Az is fontos kérdés, hogy a jövőben előkerülnek-e hasonló tárgyak más lelőhelyeken, amelyek segíthetnek megfejteni a rendeltetését. A legutóbbi ásatások egy másik érdekességet is felszínre hoztak. A kutatók a feltárási terület bővítése során kerámia csőelemeket találtak, amelyek feltehetően egy középkori vízelvezető vagy vízszállító rendszer részei voltak. Ezek természetesen nem kapcsolódnak az újkőkori településhez, ugyanakkor jól mutatják, hogy a terület évszázadokon, sőt évezredeken át fontos maradt az itt élő közösségek számára. A régészek emellett felmérték a közeli Alikomektepe lelőhelyet is, ahol pontosították a védett terület határait, és illegális földhasználatra utaló nyomokat is azonosítottak.

A pashatepei csiszolt kőgömb jelentőségét nem az adja, hogy már tudjuk, mire szolgált, hanem éppen az, hogy egyelőre nem tudjuk. Az ilyen leletek emlékeztetnek arra, hogy az őskori emberek tárgyi világa sokkal összetettebb lehetett annál, mint amit a ma ismert eszközkészlet alapján feltételezünk. Egy gondosan megmunkált, de funkcióját tekintve ismeretlen tárgy arra utalhat, hogy a neolitikus közösségek nemcsak a mindennapi megélhetéshez szükséges eszközöket készítették, hanem olyan tárgyakat is, amelyeknek vallási, társadalmi vagy szimbolikus jelentőségük volt. A további laboratóriumi vizsgálatok és a jövőbeli ásatások talán választ adnak arra, hogy a pashatepei kőgömb egy mérőeszköz, rituális tárgy, különleges munkaeszköz vagy valami egészen más volt-e. Addig azonban ez a közel nyolcezer éves lelet Azerbajdzsán egyik legrejtélyesebb újkőkori felfedezésének számít, amely új kérdéseket vet fel a Dél-Kaukázus korai civilizációinak történetével kapcsolatban.