Ismerjétek meg a magyar származású VAK numizmatikust! “Nem kell látnod ahhoz, hogy érméket gyűjts”,

A legtöbb cikk az oldalon, érmét, bankjegyet, pénztörténetet, történelmi időszakokat…stb. mutat be, de valamelyik nap hiányérzetem támadt e miatt. Úgy általában is terveztem, hogy írni fogok a másik “oldalról” is, a gyűjtőkről, numizmatikusokról, azokról akik kiemelkednek “közülünk”, ha szabad így fogalmaznom, és nem sértek meg senkit ezzel. Mert azért úgy mint bármilyen szakmában, sportban…stb, vannak olyanok akik tudása, teljesítménye előrelépést jelent az adott megközelítésben, ezért követendő, megbecsülendő, és nem beszélve arról, hogy sokat tanulhatunk is tőlük. De eddig mindössze csak egy ilyen numizmatikusról írtam, ( Werner Burger, a német numizmatikus, aki Kínát kutatta ) Nos ezt a hiányosságomat szeretném most csökkenteni, és bemutatnék egy ma is élő numizmatikust, aki magyar származású, jelenleg North Olmsted-ben él ( Ohio, Egyesült Államok ), angol, magyar, portugál, spanyol, német nyelven beszél, és születése óta vak…. az ő neve, Tom Babinszki.

Tom Magyarországon született 1978-ban, és bár elismert szakembernek számít, és nem elsősorban a numizmatikára gondolok, személyes információkat nem nagyon találtam róla. ( nem annyira “híres”, hogy a wikipédián is írjanak róla ). Éppen ezért erről nem is nagyon tudok majd írni. Bár több blogon is szerző, saját blogon is, nagyon személyes dolgokról nem nagyon szokott írni, elsősorban szakmai cikkeket, témákkal kapcsolatos magánvéleményeket publikál. Már ez is feltűnt nekem. Ahogy fentebb írtam, születése óta vak, azonban erről egyáltalán nem ír negatívan. ( bár nyilván nem teljesen ugyanaz elveszíteni a látást, vagy eleve így születni, de azt hiszem abban egyetértünk, hogy mi egyiket sem tudnánk elképzelni magunknak ) Egy állapotnak fogja fel, amit egyfajta “lehetőségként” él meg, mivelhogy életének, munkájának nagy részét arra szenteli, hogy más vakok, látássérültek életét is megkönnyítő fejlesztéseket, projekteket, oktatási programokat hozzon létre.

Digitális akadálymentesítési szakember,  jogvédő, tanácsadó és oktató is egyben. Több nyelven beszél, magas szintű informatikai tudással is rendelkezik, 2 kislánya van 🙂 A George Mason Egyetemen szerzett MA diplomát 2005 -ben. De térjünk vissza arra amiért “jöttünk” 🙂  6 évesen kezdett el érméket gyűjteni, úgy mint sok más barátja akkoriban. Azonban az ő szenvedélye nem múlt el, és a mai napig kitart. Több publikációjában is leírja, hogy “Nem kell látnod ahhoz, hogy érméket gyűjts”, ha ezt jobban szeretnéd megérteni, látogasd meg a blogját, és a profiljait ( quora.com, vagy medium.com ), ott részletesebben ír erről.

Számunkra ez szinte elképzelhetetlen, hogy látást nélkül, pusztán tapintással, és hallással, olykor szaglással is lehet élvezetes a gyűjtés, és érdemben lehet megkülönböztetni érmét érmétől, vagy bankjegyet, bankjegytől. Ezekről természetesen gyakran ír, hisz interjúk, vagy megkeresések esetén, a legtöbb esetben ez nagyon érdekli az olvasót, kérdezőt. Mit is jelent ez a gyakorlatban?

Elmondása szerint nem sok hasonló gyűjtővel találkozott, konkrétan kevés a vak, vagy látássérült gyűjtő. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy érintéssel, tapintással vizsgálja, és ismeri fel az érméket, vagy bankjegyeket. Bankjegyek esetén gyakran ír vagy indít témát, azokról a jegyzetekről, friss kibocsátásokról amik Braille-írást is tartalmaznak, segítve a vakok életét. ( Are there any currencies in the world with Braille language encrypted on it?, vagy New trend in tactile currencies ) vagy olyan megoldást, ami segíti azok felismerését.

Érdekesség: Jelenleg többféleképpen próbálják megoldani a látássérültek, gyengénlátók problémáját, ami a pénz kezelése során keletkezik számukra. Csak néhány gyors példa. Az euróbankjegyeket a vakok szervezeteinek jelentős hozzájárulásával tervezték, és nagyon egyszerű megkülönböztető jellemzőjük van: a nagy címletek nagyok; a kis címletek kicsik. A jegyzeteken mélynyomat található, ami érezhető dombornyomottságot képez. A 200 és 500 eurós bankjegyeken speciális tapintható jelzések is találhatók, amelyek nagyobb biztonságot ekkora összegek kezelésekor. Kanadai dollár: Kanada az egyetlen jelentős valuta az Egyesült Államokon kívül, amelynek bankjegyei azonos méretűek. De Kanada jeleket épített be a  jegyzetek jobb felső sarkába. A legtöbb más valutához hasonlóan a különböző címletek is eltérő színűek, hogy a látássérülteket is segítsék. Az ausztrál dollár egy nagyon egyszerű módszerrel oldja meg a hozzáférhetőségi problémát: a nagyobb címleteket nem egyszerűen nagyobbra, hanem hosszabbra is készíti . Erős színekkel és kontrasztokkal is rendelkeznek a látássérültek számára. A japán jen. Japán speciális mélynyomott tapintási jeleket használ, és minden bankjegy más-más méretű. A svéd korona: Svédországban különböző színek vannak a látássérültek számára és különböző méretek a vakok számára. Valójában azonban mindenki számára hasznosak. Svájci frank: Lehet, hogy Svájc nem csatlakozott az EU-hoz vagy az eurózónához, de valutája sok hasonlóságot mutat az euróval a frankhoz viszonyított különböző színekben és méretekben. A svájciak azonban  tovább mennek, és mélynyomatokat és egy érezhető perforált számot adtak a bankjegyekhez. Angol font: A brit bankjegyeket méretük és bizonyos mértékig színük is megkülönbözteti. Vannak nagyobb számokkal rendelkező címletek is, mint például az amerikai dollár esetében, így a rosszul látó emberek könnyen meg tudják különböztetni őket. Végül megjegyezném, hogy dél-amerikai, afrikai országok is bocsátanak már ki Braille-írást tartalmazó bankjegyeket. Például, Costa Rica, Botswana, Angola.

Tom írásaiban próbálja összegyűjteni azokat a lehetőségeket, amik segíthetik egy vak, vagy látássérült életét. Nézzünk meg például néhányat. Fentebb felsoroltam néhány országot, akik konkrét megoldásokkal próbálnak segíteni. De van egy ország, ahol ezt még érdekesebben próbálják megoldani, mint például Indai, Ausztrália, Malajzia. Ezekben az országokban hozzáférhető egy úgynevezett  “pénzazonosító kártya”. Ezzel a kis eszközzel lehet viszonylag gyorsan megmérni, majd ezáltal beazonosítani az adott bankjegyet. ( Legalábbis a leírás szerint, mert számomra ez a módszer sem tűnik 100%-ig biztonságosnak, bár szerintem ilyen nincs is, még azoknak sem akinek nincs problémája a látással  ). Így néz ki ez az eszköz, és így kell használni:

és íme egy másik hasonló eszköz:

Egy másik “ismert” módszer a pénz hajtogatása. Egy megbízható barát segítségével, aki nem vak, vagy látássérült, hajtogatási mintákat kell begyakorolni. A begyakorolt hajtogatási “algoritmus” végére a kapott méret jelzi a címlet értékét, így azok sokkal gyorsabban felismerhetőek. Ezt pedig valahogy így kell elképzelni.

Manapság az okostelefonokora is letölthetünk alkalmazásokat, amik elvileg felismerik az adott pénzt. De léteznek konkrét kézzel fogható, mini, hordozható pénzazonosító gépek is. Ezzel a módszerrel az a baj, hogy a rosszabb minőségű, hajtogatott bankjegyeket nehezebben ismeri fel.

iBill bankjegyazonosító

Tom készített egy videót is ezekről, ezt pedig itt láthatjátok:

Lehet nem is gondoltátok volna, hogy mennyi mindent lehet írni ebben a témában, de higgyétek el, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, ahogy szokták mondani. 🙂  Tulajdonképpen úgy kezdtem el Tom-ot bemutatni, hogy érméket kezdett el gyűjteni, erre a bankjegyeknél kötöttünk ki. Bár természetesen tudjuk, hogy a kettő gyakorlatilag együtt jár. Nos akkor azért említsünk pár szót az érmékről is. Az ő esetükben a tapintás, közvetlen érintés jóval több információt tud elárulni annak aki kézbe fogja, azonban az ő esetükben elvileg költségesebb Braille-írást is a mintába verni, mint papírpénzen. Az Egyesült Államok, Peru, India, Mexikó, Franciaország, Olaszország és néhány másik ország már bocsátott ki Braille-írással ellátott érméket, de ez azért nem nevezhető jellemzőnek. Akkor hogyan tudja megkülönböztetni egy vak, vagy látássérült az adott érmét? Erről Tom itt ír, bemutatja amikor érméket hoz neki a postás, és az átvétel után mi történik 🙂 ( Identifying New Coins ), de találtam egy másik írást, videót, ahol John Bailey mutatja be ezt. ( How can a blind person tell one coin from another? ).

Tom blogján néhány hozzászóló említi, kérdezi, hogy hangok alapján, vagy szaglás alapján lehet-e azonosítani. Tom válasza alapján a hang, az érmék koccanása mindenféleképpen lehet segítség, legfőképpen az érme anyagának meghatározása esetén, de ezt szerintem ti is tudjátok már. A szaglás azonban nem igazán, az max csak egy “élmény” és elsősorban csak bankjegyek esetén.

Mit is írhatnék még. Tom-ról ahogy fentebb is írtam túl sok mindent nem találtam. 20 éves kora körül kezdett el komolyabban a numizmatikával foglalkozni, próbálta az érméket vakon fotózni is, de elmondása szerint, ez azért már tényleg nem olyan egyszerű :), dolgozott óriáscégeknél is, úgy mint az IBM, vagy UnitedHealth Group, 2010-ben vezette a Forsythe Vállalkozási Központot a Hadley School for the Blind-ban, ahol  500 vak és látássérült vállalkozónak segített új üzleti koncepciók kidolgozásában és megvalósításában. Cikkeket publikál, interjúkat ( coinworld.com ) ad, nyilatkozik, oktatásokat tart.

2019-es ANA Monry bemutatója

Rengeteget utazott, és utazik, gyakori úti célja India, ahol dolgozott is.

Ezen a képen  egy indiai érmeboltba tett látogatása látható 

Érdekesség: Az egyik kedvence Baktay Ervin három indiai tartózkodásáról szóló könyve. Baktay a magyar orientalista 1926 és 1929 között három évet töltött Indiában

Jelenleg az eSSENTIAL Accessibility (eA) nél dolgozik, mint felső vezető, és továbbra is elkötelezetten próbál segíteni a hozzá hasonló problémával élő embereknek, és a numizmatika iránti szeretete is töretlen. Ha érdekesnek, és “érdemesnek” találjátok a személyét, keressetek rá a neten, vagy használjátok a cikkben található linkeket. A vak, és látássérült, vagy másképp gyengénlátó emberek sajnálatos problémájával kapcsolatban pedig még rengeteg mindent lehetne írni, ez a téma is kimeríthetetlen volna, a fentiekben csak egy apró részét érintettem. Azt azonban zárásképpen szeretném elmondani, hogy Tom Babinszki példája is mutatja, hogy mi mindenre képes egy ember. Mindaddig ami nem találtam “rá”, nem tudtam volna elképzelni, hogy bármilyen formában is érdekelne a numizmatika látás nélkül. Ha őszinte akarok lenni, és miért ne lennék az, még most sem, azonban ez a történet azt biztosan elérte nálam, hogy sokkal, de sokkal jobban fogom értékelni azt az “egyszerű” tényt, hogy látok… Mert hát mi lenne velünk, ha soha többé nem láthatnánk az érme, vagy bankjegy gyűjteményünket? Ugye, hogy nehéz elképzelni?…. Nos további sok sikert, kívánok innen is Tom-nak, Tominak 🙂

HASONLÓ BEJEGYZÉSEK EBBEN A TÉMÁBAN

Numizmatika fogalma, rövid története

A numizmatika a pénzzel és a pénztörténettel foglalkozó történeti segédtudomány. Habár a numizmatika művelői, a numizmatikusok eredetileg a régi érmék gyűjtésével és tanulmányozásával foglalkoztak, érdeklődésük ma már kiterjed >>>

A valaha talált legnagyobb náci kincs rövid története

A második világháború végén az amerikai hadsereg hatalmas aranykincsre bukkant a németországi Merkers melletti elhagyott bányában . 1945. április 4-én az amerikai hadsereg >>>

Leprások pénze

A lepra első említése a Fülöp-szigeteken, még az első spanyol felfedezők megjelenésének idejére nyúlik vissza. A 16. században a ferences szerzetesek >>>

Ami Magyarországon lehetlen volna, az a Fülöp-szigeteken nem az 🙂 Mi mindenre jó a pénzfeldobás?

Ha azt gondolod, hogy nem fogsz újat, érdekeset, meglepőt hallani, olvasni ami a pénzzel kapcsolatos akkor tévedsz :)... és mivel >>>