A nagy gazdasági világválság az 1930-as években súlyosan megviselte a globális társadalmakat, és jelentős gazdasági, politikai feszültségeket idézett elő. Ezek a feszültségek az 1930-as években tovább növekedtek, ami végül a második világháború kitöréséhez vezetett. A háború 1939 szeptemberében kezdődött, amikor Németország inváziót indított Lengyelország ellen. Ez a támadás háborúba sodorta a főbb európai hatalmakat. Később, 1941 decemberében Japán támadta meg az amerikai haditengerészet támaszpontját Pearl Harbor-nál, amelynek hatására az Egyesült Államok belépett a háborúba. Németország és Olaszország hadat üzent az Egyesült Államoknak, ezzel globális konfliktussá szélesítve a háborút.
Az Egyesült Államok belépése a háborúba jelentős gazdasági és katonai erőforrások mozgósítását tette szükségessé. A háború finanszírozása a Federal Reserve System ( az USA központi banki rendszere ) egyik legfontosabb feladatává vált. Amikor az USA belépett a háborúba, a Federal Reserve Board kifejezte elkötelezettségét amellett, hogy bőséges forrást biztosítson a háborús erőfeszítések finanszírozásához. Ez a küldetés eltért a Federal Reserve békeidőben betöltött szerepétől, hiszen a háborús finanszírozás biztosítása vált központi feladatává. Az amerikai hadsereg a háború előtt viszonylag kis méretű volt, fegyverzete pedig elavult. A háborús erőfeszítések hatalmas beruházásokat igényeltek: több ezer hajót, több tízezer repülőgépet, több százezer járművet és több millió fegyvert kellett előállítani, hogy felszereljék a hadsereget. Emellett milliókat kellett toborozni, kiképezni és bevetni a világ különböző hadszínterein. Mindez hatalmas kiadásokat jelentett, amelyeket a kormánynak finanszíroznia kellett. A hadsereg számára szükséges eszközöket és szolgáltatásokat a vállalkozók, cégek és feltalálók állították elő, akikhez a forrásokat a kormány közvetítette a Federal Reserve közreműködésével. A háborús kiadások elképesztő mértékben nőttek: míg a háború előtti években ezek néhány száz millió dollárt tettek ki, 1943-ra már 85 milliárd, 1944-re pedig 91 milliárd dollárra emelkedtek.
Az Amerikai Egyesült Államok vezérkari főnöke, George C. Marshall és Sir Dudley Pound brit admirális beszélget egy ebéden, amelyet brit és amerikai tengeri vezetők tiszteletére tartottak a Federal Reserve épületében, Washingtonban, 1942. január 17-én. ( A kép forrása: Bettmann/Bettmann/Getty Images )
A háború finanszírozására vonatkozó terveket a Pénzügyminisztérium és a Federal Reserve közösen dolgozta ki. Rendszeres találkozókon döntötték el, hogyan lehet a háborút finanszírozni, és megszervezték az állampapírok értékesítését, amelyekből a háborús költségeket fedezték. A finanszírozási terv központi eleme az adózás és a belföldi hitelfelvétel volt. Az adózás révén a háborús költségek fedezése minimalizálta az inflációs nyomást, elősegítette a gazdaság növekedését a háború alatt, és hozzájárult a gazdasági stabilitáshoz a háború utáni időszakban. Az amerikai állampolgárok megtakarításait a háborús erőfeszítésekbe irányították különféle állampapírok kibocsátásával. Ezek az értékpapírok a kis megtakarítóktól a nagyvállalatokig minden befektetői igényt kielégítettek. A tizenkét Federal Reserve Bank Victory Fund bizottságokat szervezett, amelyek a kereskedelmi bankokkal és más partnerekkel együttműködve forgalmazták a háborús kötvényeket. A háborús költségek ellenőrzése érdekében a Pénzügyminisztérium arra kérte a Federal Reserve-t, hogy rögzítse alacsonyan a kamatlábakat. A tartalékbankok beleegyeztek abba, hogy nagyon alacsony kamatok mellett vásárolnak állampapírokat, ami a békeidőszakhoz képest jelentős csökkenést jelentett. Ezek a kamatlábak 1942-től egészen 1948-ig maradtak érvényben, és a cél az volt, hogy alacsonyan tartsák a háború finanszírozásának költségeit, elkerülve az inflációt. A háborús erőfeszítések gazdasági következményei miatt jelentős inflációs nyomás keletkezett, mivel a növekvő jövedelmek és foglalkoztatás mellett korlátozott volt a fogyasztási cikkek kínálata. A kormány különféle programokat indított az árak és a bérek szabályozására, valamint a szűkös áruk arányosítására. A Federal Reserve ezen erőfeszítések támogatására szabályozta a fogyasztói hiteleket, korlátozva a tartós fogyasztási cikkek vásárlására felvett hitelek futamidejét és összegét. A Federal Reserve háborús feladatai teljesítéséhez szükséges jogi kereteket is meg kellett erősíteni. A Kongresszus módosította a Federal Reserve Act-et, hogy a Fed rugalmasabban tudja kezelni a háborús kihívásokat. Többek között lehetővé tették a Federal Reserve számára, hogy állampapírokat vásároljon közvetlenül a Kincstártól, és mentesítették a hadikölcsön-betéteket a tartalékolási kötelezettség alól. Az elnök végrehajtási rendeletek sorával határozta meg a Federal Reserve szerepét a háború alatt. A Federal Reserve különleges programokat dolgozott ki a háborús termeléshez szükséges hitelek garantálására, amelyekben a tartalékbankok és fiókjaik kulcsszerepet játszottak.
A hadsereggel leszerződött detroiti üzem megkezdi az M4A4 Sherman harckocsik gyártását.
Ezek a programok jelentősen felgyorsították a kormány és az ipar közötti együttműködést, ami elősegítette az ipari kapacitások gyors bővítését. A tizenkét Federal Reserve Bank és huszonnégy fióktelep kiemelkedő szerepet játszott a háborús erőfeszítések támogatásában. A Federal Reserve Banks alkalmazottainak száma a háború alatt több mint kétszeresére nőtt, elérve a 24 000 főt. A háborús erőfeszítések annyira fontosnak bizonyultak, hogy a Federal Reserve Banks alkalmazottai mentesültek a katonai szolgálat alól, bár sokan közülük önként jelentkeztek a fegyveres erőkhöz. A Federal Reserve Banks legnagyobb háborús művelete a háborús takarékkötvények kezelése volt. Ezek a kötvények az amerikai háborús erőfeszítések fő finanszírozási eszközei voltak, és a Federal Reserve Banks a Kincstárral együttműködve szervezte és vezette a kötvénykibocsátásokat. A kötvénykibocsátás és visszaváltás jelentős munkát igényelt, mivel a kötvényeket különböző méretű címletekben adták ki, és rengeteg adminisztratív feladatot kellett elvégezniük. A háború során a Federal Reserve Banks nem csak az Egyesült Államokban játszottak fontos szerepet, hanem nemzetközi szinten is. A New York-i Federal Reserve Bank például részt vett a devizapiaci stabilizációban, arany- és devizaügyleteket bonyolítva le az USA és szövetségesei számára. Emellett a Reserve Banks részt vettek a külföldi alapok ellenőrzési műveleteiben is, amelyek célja az tengelyhatalmak gazdasági tevékenységeinek akadályozása volt. Összefoglalva, a második világháború idején a Federal Reserve kiemelkedően fontos szerepet játszott az amerikai háborús erőfeszítések pénzügyi támogatásában. A pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartásával, a háborús kötvények kibocsátásának és kezelésének megszervezésével, valamint a gazdasági szabályozásban való aktív részvétellel a Federal Reserve központi szereplője volt a háború finanszírozásának és a háborús célok elérésének.
Felhasznált források:
federalreservehistory.org, The Federal Reserve’s Role During WWII, 1941–1945
A Federal Reserve System kormányzótanácsa. A Federal Reserve System Kormányzótanácsának huszonkilencedik éves jelentése az 1942. évi műveletekről . Washington, DC: A Federal Reserve System kormányzótanácsa, 1942.
A Federal Reserve System kormányzótanácsa. A Federal Reserve System kormányzótanácsának harmincadik éves jelentése az 1943. évi műveletekről . Washington, DC: A Federal Reserve System kormányzótanácsa, 1943.
A Federal Reserve System kormányzótanácsa. A Federal Reserve System kormányzótanácsának harmincegyedik éves jelentése az 1944. évi műveletekről . Washington, DC: A Federal Reserve System kormányzótanácsa, 1944.
A Federal Reserve System kormányzótanácsa. A Federal Reserve System kormányzótanácsának harminckettedik éves jelentése az 1945. évi műveletekről . Washington, DC: A Federal Reserve System kormányzótanácsa, 1945.
A Federal Reserve System kormányzótanácsa. Banki és monetáris statisztika, 1941-1970 . Washington, DC: A Federal Reserve System kormányzótanácsa, 1976.
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?