A második világháború nemcsak hadászati és politikai értelemben alakította át Európát, hanem a gazdasági élet legalapvetőbb területeit is gyökeresen átszervezte. A hadviselő feleknek rövid idő alatt kellett megoldaniuk több millió katona ellátását, fizetését, valamint a megszállt területek gazdasági kizsákmányolását. Ennek egyik kevéssé ismert, ám rendkívül fontos eszköze a katonai célra kibocsátott különpénzek rendszere volt. A német Harmadik Birodalom által létrehozott Reichskreditkasse-hálózat és az általa kibocsátott birodalmi pénztárjegyek sajátos pénzügyi világot teremtettek a frontokon és a megszállt térségekben. Ebbe a rendszerbe illeszkedtek bele a keleti fronton harcoló magyar katonák is, akik mindennapjaik során egy olyan többvalutás környezetben éltek, ahol a “hadimárka” ( ahogy akkoriban hívták ), a rubel és az elszámolási pengő egyszerre volt jelen. A következőkben a birodalmi pénztárjegyek katonai használatát, a magyar katonák zsoldfizetésének gyakorlatát, valamint a hadimárkák magyarországi megjelenésének körülményeit mutatjuk be korabeli sajtóforrások és pénztörténeti adatok alapján.
A birodalmi pénztárjegyek mint fizetőeszköz a keleti fronton harcoló magyar katonák körében
A második világháború során, különösen a Szovjetunió területén zajló hadműveletek idején, a tengelyhatalmak hadseregei számára különleges, katonai célra kibocsátott fizetőeszközöket vezettek be. Ezek közé tartozott a Reichskreditkassenschein, magyar nevén birodalmi pénztárjegy, illetve a korabeli sajtóban gyakran használt elnevezéssel hadimárka. A birodalmi pénztárjegyek kibocsátását Németország már 1939-ben, a háború kitörésével egyidőben kezdte meg. A kibocsátó intézmény a Reichskreditkasse volt, amely kifejezetten a megszállt területeken működő katonai gazdaság kiszolgálására jött létre. A cél kettős volt:
-
megakadályozni, hogy nagy mennyiségű német birodalmi márka áramoljon ki a megszállt övezetekbe,
-
valamint biztosítani, hogy a katonák zsoldját és a hadsereg beszerzéseit elkülönített pénzrendszerrel lehessen lebonyolítani.
Németország – Harmadik Birodalom, 5 Reichsmark 1940 – 1945, Reichskreditkassenschein ( A kép forrása: katzauction.com )
A keleti fronton szolgáló magyar csapatok – elsősorban a 2. magyar hadsereg ( 1942–1943 ) állománya – ugyanebben a rendszerben kapták zsoldjukat. A korabeli magyar sajtó így ír erről:
A német és a német szövetségi rendszerhez tartozó hadseregek katonái által a megszállt szovjet területen használt fizetőeszköz a birodalmi pénztárjegy, vagy korabeli magyar megnevezésén a hadimárka volt ( 1942 szeptemberében ukrán területen jelennek meg az Ukrán Központi Bank által kiadott karbowanez címletű pénzjegyek, de a német pénztárjegyeket továbbra is forgalomban maradnak ). 1942-ben 1 hadimárka 1,642 pengőt, vagy 10 rubelt ért.
A megszállt ukrán területeken 1942 őszétől valóban megjelentek a helyi kibocsátású karbovanec bankjegyek, azonban ezek nem szorították ki a hadimárkát, amely továbbra is alapvető elszámolási pénznem maradt a katonai gazdaságban. A párhuzamos pénzhasználatot jól érzékelteti az alábbi korabeli beszámoló:
100 rubel egyenlő 10 márkával, és 10 márka egyenlő 16.40 pengővel. Ha azonban közvetlenül a rubelről pengőre viszik át az összeget, akkor 100 rubel 16.6 pengővel azonos. Itt ez a háromféle pénznem dívik, helyesebben kettő a márka, valamint a rubel és társa a cservonyec. A pengő csak képletesen, elszámolások alakjában. – Új Nemzedék, 1942., 137. szám
Ez a rendszer jól mutatja, hogy a pengő a fronton nem ténylegesen forgó pénz, hanem csupán elszámolási egység volt. A katonák mindennapjaiban a hadimárka és a rubel dominált.
Németország – Harmadik Birodalom megszállási bankjegye. 100 karbovanec. 1942 ( A kép forrása: tatfrontu.ru )
A zsold hazaküldése és a tábori posta szerepe
A hadimárkák Magyarországra történő közvetlen behozatala szigorúan tilos volt. Ennek oka elsősorban valutavédelmi és inflációs megfontolás volt. Ugyanakkor a magyar állam biztosította a lehetőséget arra, hogy a katonák a fronton szerzett pénzüket pengőre átváltva, a tábori posta közvetítésével hazaküldjék. A sajtó ezt a jelenséget erkölcsi példaként is bemutatta:
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Az aztékok embereket is feláldoztak isteneiknek. 1487-ben 20000 embert mészároltak le, áldozatul a Tenochtitlanban található templom felszenteléséhez. |
Hála Istennek, ilyen a magyar katona, összekuporgatja a zsoldját, fogához ver minden garast. És küldi a megtakarított pénzt haza. Amint a tábori posta vezetője elmondja, van olyan nap, hogy 70-80.000 pengő értékű márkát és rubelt is hazaküldenek a katonák. A címzett természetesen pengőben kapja az utalványozott összeget. – Nemzeti Újság, 1942 január 8.
A rendszer technikailag úgy működött, hogy a katona leadta a hadimárkát vagy rubelt a tábori postán, ott elszámolták pengőértéken, majd Magyarországon a hozzátartozó pengőben kapta meg az összeget. Egy másik lap is megerősíti a hárompénznemű környezetet:
A szövetségesek által birtokba vett területeken két fizetési eszköz van: a márka és a rubel. A tábori posta viszont pengőben számol, mert otthon hazai pénznemben fizetik ki az összeget. Tíznaponként, egy-egy zsoldfizetés alkalmával óriási pénzmennyiségek gyűlnek össze a tábori postákon. – Szentesi Napló, 1942 október 20.
A birodalmi pénztárjegyek megjelenése Magyarországon ( 1944 )
Magyarországon a birodalmi pénztárjegyek egészen 1944 márciusáig gyakorlatilag ismeretlenek voltak. A helyzet a német megszállás ( Margarethe hadművelet, 1944. március 19. ) után változott meg. A sajtó beszámolója szerint:
1944. március 18–19. között Magyarország német megszállás alá került. Ez idáig a birodalmi pénztárjegyek belföldön teljesen ismeretlenek voltak. A megszállás zavaros eseményei során kerültek kis mennyiségben forgalomba a német pénztárjegyek. A német véderő egyes alakulatai és tagjai folyó évi március 19. és 25. között egyes esetekben pengő-bankjegyek hiányában Reichskreditkassenscheinokkal – birodalmi pénztárjegyekkel — fizettek. – Uj-Somogy, 1944 május 8.
Ez a jelenség jogilag nem volt szabályos, mivel a birodalmi pénztárjegyek nem számítottak törvényes fizetőeszköznek Magyarországon.
A lakosságnál lévő pénztárjegyek bevonása és beváltása
A magyar pénzügyi hatóságok gyorsan reagáltak. 1944 májusában elrendelték a lakosságnál lévő birodalmi pénztárjegyek bevonását és pengőre történő átváltását, rögzített árfolyamon.
Mindazok, akik fizetésképpen a birodalmi pénztárjegyet elfogadtak, kérhetik azoknak pengőre való átváltását. Az ide vonatkozó kérést a címletek csatolása mellett írásban kell benyújtani folyó hó 11. és 20. között, és pedig bármely, a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó pénzintézetnél.…. Lehetőség szerint meg kell nevezni a német véderőnek azt az alakulatát vagy azt a katonai személyt is, aki a címletekkel fizetést teljesített. A birodalmi pénztárjegy fizetésként történt elfogadását megfelelően igazolni kell, például számlával, tanukkal, stb. Az esetleg különböző alkalmakkor elfogadott címletek beváltását egy kérelemben kell kérni. A kérelem jogosultsága esetén az átváltás 100 márka, egyenlő 164,20 pengő árfolyamon történik. Ez a beváltási lehetőség azonban kizárólag birodalmi pénztárjegyre vonatkozik, nem márka-bankjegyekre vagy márka érmékre. A kérelmek benyújtása megállapított határidő lejárta után a beváltásra többé lehetőség nincs. – Magyar Élet, 1944.05.07.
Kiegészítő történeti megjegyzések
-
A birodalmi pénztárjegyek nem voltak fedezve arany- vagy devizatartalékkal, értékük kizárólag a német katonai hatóságok garantált elfogadásán alapult.
-
A háború végén, 1945-ben ezek a címletek teljesen értéktelenné váltak, és a legtöbb országban nem volt lehetőség utólagos beváltásra.
-
Numizmatikai szempontból ma külön gyűjtési területet képeznek, a keleti és nyugati hadszíntérre készült sorozatok eltérő jelölésekkel és aláírásokkal.
A birodalmi pénztárjegyek története jól példázza, miként válik a pénz a háború egyik stratégiai eszközévé. Ezek a címletek nem klasszikus értelemben vett valuták voltak, hanem a katonai megszállás gazdasági alárendeltségének hordozói. Használatuk egyszerre szolgálta a német hadigazdaság érdekeit és a megszállt területek pénzügyi kizsigerelését. A magyar katonák esetében a hadimárka sajátos köztes szerepet töltött be: bár a fronton mindennapi fizetőeszköz volt, értéke végső soron csak a pengőre történő átváltás révén nyert valódi jelentőséget. A tábori posta által közvetített hazautalások mögött nemcsak technikai pénzügyi mechanizmus állt, hanem több százezer család megélhetésének egyik fontos forrása is. Magyarország 1944-es megszállása során a birodalmi pénztárjegyek rövid időre a hátországban is megjelentek, ám idegen testként a hazai pénzrendszerben. Gyors bevonásuk és szabályozott beváltásuk jelzi, hogy a magyar pénzügyi vezetés igyekezett megőrizni a pengő kizárólagos szerepét – még a háború utolsó, rendkívül zavaros hónapjaiban is. Numizmatikai és történeti szempontból a hadimárkák ma kézzelfogható emlékei annak a sajátos pénzvilágnak, amely a frontvonalak mögött működött. Egy-egy fennmaradt példány nem csupán bankjegy, hanem egy korszak lenyomata: katonák mindennapjainak, megszállások gazdasági logikájának és egy totális háború pénzügyi hátterének tárgyi bizonyítéka.
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
Hirdetés
Van véleményed? Valamit javítanál a cikkben? Vagy csak hozzászólnál?