A 18. század végének Angliája nemcsak háborúk és politikai feszültségek színtere volt, hanem egy különös pénzügyi kísérleté is. A hivatalos aprópénz hiánya olyan súlyos méreteket öltött, hogy a mindennapi kereskedelem szinte működésképtelenné vált. Erre a válságra adott válaszként megszülettek az úgynevezett magántokenek – olyan rézérmék, amelyek egyszerre szolgáltak fizetőeszközként és kommunikációs felületként. Ezek az apró pénzdarabok hamar politikai röplapokká váltak fémből: képekben és jelmondatokban hirdették készítőik világnézetét, tiltakozását vagy reményeit.
Az angol réz tokenek története két jól elkülöníthető, egymástól gazdasági válságok által kijelölt időszakra bontható. Ezek a korszakok nemcsak a mindennapi pénzforgalom szükségmegoldásai voltak, hanem egyben lenyűgöző lenyomatai a kor társadalmi, politikai és gazdasági viszonyainak.
A tokenek születése és elterjedése, A nagy tokenkorszak ( 1787 – 1797 )
Az 1790-es évek Angliájában súlyos válság alakult ki a kis címletű rézérmék hiánya miatt. A mindennapi élet alapvető tranzakciói – a munkabérek kifizetése, az élelmiszervásárlás, a visszajáró adása vagy a szegények támogatása – szinte lehetetlenné váltak. Egy átlagos munkás heti 8–9 shillinget keresett, ám ha nem volt apró, a gazdaság legegyszerűbb folyamatai is megbicsaklottak. A hivatalos pénzverés évtizedek óta elhanyagolt volt, így a lakosság alig jutott használható váltópénzhez. A megoldás végül Walesből, az Anglesey-sziget egyik rézbányájából érkezett. A bányavállalat úgy döntött, hogy a kitermelt rezet nem nyersanyagként értékesíti, hanem közvetlenül érmévé veri. Ezeket nem próbálták a királyi pénzekhez hasonlóvá tenni – a hamisításért akkoriban halálbüntetés járt –, hanem saját kibocsátású, azonos súlyú rézérméket készítettek, amelyeket „tokennek”, azaz beváltható magánpénznek neveztek. A vállalat garantálta, hogy ezeket később hivatalos pénzre váltja, így a lakosság bizalommal fogadta el őket. Az ötlet villámgyorsan elterjedt. Az 1790-es években Nagy-Britannia-szerte kereskedők, gyárosok és boltosok kezdtek saját pennyket és félpennyket veretni. Ezeket „tokennek” vagy „ígérvény pénznek” nevezték, és olyan mértékben kerültek forgalomba, hogy egy átlagember zsebében szinte kizárólag ilyen magánérmék lapultak. Több ezer változat készült, de többségük megfelelő súlyú volt, és a lakosság széles körben elfogadta őket. Rövid időn belül felismerték, hogy a tokenek kiváló reklámfelületet is jelentenek. Szinte minden mesterség, iparág és kereskedő megjelent rajtuk, és minden nagyobb városban több kibocsátó is működött – Londonban szó szerint százával. A tokenek nemcsak fizetőeszközként, hanem hirdetésként, sőt társadalmi vagy politikai üzenetek hordozójaként is funkcionáltak. A mozgalom 1787 körül indult, amikor a váltópénz-hiány már tarthatatlanná vált, és 1790–1795 között érte el csúcspontját. Ekkor készült a legtöbb kereskedői, városi és politikai token, köztük a ma is jól ismert Middlesex, Warwickshire, Lancashire és más megyék darabjai. Ezek között találunk ipartörténeti témájú, szatirikus vagy kifejezetten politikai üzeneteket hordozó érméket is. A korszak végét végül a brit állam beavatkozása hozta el. 1797-ben a kormány bevezette a nagy méretű, hivatalos réz „cartwheel” penny és twopence érméket, amelyek végre elegendő aprópénzt biztosítottak a gazdaság számára. Ezzel a magánpénzek szükségessége megszűnt, és a tokenverés – legalábbis ebben a formában – gyakorlatilag lezárult.
Thomas Spence és a politikai tokenek
Ebben az időszakban élt egy Thomas Spence nevű tanító, aki zsetonjait arra használta, hogy népszerűsítse azokat a politikai eszméket, amelyek a számos radikális nyomtatványban és könyvben is szerepeltek, amelyeket eladott. Spence 1750-ben született Newcastle-ben, skót bevándorlók gyermekeként. Családja a glasita egyházhoz tartozott. Pályafutását tanítóként kezdte, és kidolgozott egy új, fonetikus helyesírási rendszert, amelynek célja az volt, hogy megkönnyítse az írni-olvasni nem tudók számára a tanulást. Későbbi írásainak jelentős részét is ebben a saját rendszerében adta közre. Spence-t nagy hatással volták azok a helyi kezdeményezések, amelyek a közös használatú földek bekerítésével szemben léptek fel. Ezek nyomán alakította ki híres elméletét, az úgynevezett „Spence-tervet”, amely egy utópisztikus társadalmat vázolt fel: a föld közös tulajdonban van, és helyi, plébániai szinten igazgatják. Egész életében azon dolgozott, hogy ezt az elképzelést különféle formákban terjessze. Bár nézetei az évek során politikai tapasztalataival együtt változtak, alapgondolata állandó maradt: az emberi jogok csak egy ilyen rendszerben valósulhatnak meg teljes mértékben.
Thomas Spence, a Newcastle-i Irodalmi és Filozófiai Társaság gyűjteményében található Hedley-iratok között őrzött ábrázolás alapján
Az 1780-as évek végén Londonba költözött, ahol politikai kiadványok terjesztője és kiadója lett. Az 1790-es évek elején? ( 1794-ben? ) könyvesboltot nyitott „A Szabadság Méhkasa” néven. Spence felismerte, hogy a tokenek kiváló propagandahordozók. Félpennyk tömegét készíttette, amelyek saját társadalmi és politikai elképzeléseit hirdették, és boltjában árulta őket. Olyan sok változat létezett, hogy látogatók szerint az üzletében halmokban álltak az érmék. emellett tokenérméket is készített és árusított. Ezek az érmék egyszerre illusztrálták és népszerűsítették társadalmi elképzeléseit, valamint azokat az ügyeket, amelyek mellett kiállt. A francia forradalom kezdeti éveiben tagja volt a London Corresponding Society nevű radikális szervezetnek, később kapcsolatba került a titokban működő United Britons csoporttal is. Spence igyekezett összehangolni saját elméletét ezekkel a tapasztalatokkal. Kidolgozott például egy olyan alkotmányváltozatot, amely a francia jakobinus alkotmány elemeit ötvözte a közösségi földtulajdonnal. Az 1798-as tengerészlázadás idején a matrózok önszerveződését bizonyítéknak tekintette arra, hogy a „köznép” képes egy társadalmat működtetni. Kiadványai miatt az 1790-es és 1800-as évek elejének jelentős részét bíróságokon és börtönben töltötte. Elveszítette boltját és érmeüzletét is. Az állami elnyomás következtében a radikális szervezetek nyílt működése lehetetlenné vált. Spence és követői kénytelenek voltak más módszereket keresni: jelszavakat krétáztak falakra, kocsmákban lázadó dalokat énekeltek, és érmékre ütött feliratokkal terjesztették üzenetüket, például: „Spence terve és tele gyomrok”. Spence haláláig, 1814-ig továbbra is újra és újra kiadta terveinek és alkotmánytervezeteinek különféle változatait. Temetésén hívei menetben kísérték koporsóját, miközben tokenjeit osztogatták a jelenlévőknek.
London – Holborn, Thomas Spence félpennys tokenje, 1795. Előlap: III. György feje egy szamár fejével összekapcsolva. Hátlap: John Horne Tooke demokrata politikus jobbra néző, palástos mellképe. Peremfelirat: SPENCE DEALER x IN x COINS x LONDON x ( A kép forrása: easyliveauction.com )
Számos tokenjén saját portréja szerepelt, börtönbüntetésének említésével. Másokon politikai üzenetek jelentek meg. Határozottan ellenezte a magántulajdonon alapuló földbirtoklást, és a föld államosítását hirdette. Egy érmen két férfi táncol égő földbirtoklevelek körül „Az elnyomás vége” felirattal. Egy másikon egy indián alak mondja: „Ha bért fizetek a földért, elveszítem szabadságom.” Egy harmadikon egy szamár roskadozik „BÉRLETI DÍJAK” és „ADÓK” feliratú kosarakkal, alatta: „Bolond voltam, hogy az első párt elviseltem.” A szólásszabadság is fontos témája volt. Egy érmen egy láncra vert férfi látható, lakattal a száján: „Szabadon született angol.” Egy másikon egy civilt erőszakkal besoroznak a haditengerészetbe: „Íme a brit szabadság.” Egy különösen finom gúnyú darabon egy hízelgő spániel kutya jelképezi az átlagpolgárt: „A túl nagy hála szolgasághoz vezet.” Spence rokonszenvezett az amerikai és francia forradalom eszméivel. Egy tokenen francia kakas kukorékol az angol oroszlán fölött: „Reszkessenek a zsarnokok a szabadság kakasszavától.” Egy másikon láncra vert, csontsovány rab rág egy csontot: „A forradalom előtt.” Párdarabján jóllakott férfi ül a „Szabadság fája” alatt: „A forradalom után.” Végül felségárulással vádolták meg – valószínűleg egy olyan érme miatt, amelyen III. György király feje egy szamár fejével van összekapcsolva. Spence különösen gyűlölte Pitt miniszterelnököt is: több janus-arcú ( kétoldalú arcot mutató ) gúnyérmét készített róla, egyik oldalon ördögként, a másikon önelégült politikusként.
A “Spence” tokenek további sorsa
1796–97 körül Spence csőd szélére került, ezért eladta verőtöveit John Skidmore-nek, egy High Holborn-i zsetongyártónak és -árusítónak, aki tovább folytatta a sorozat gyártását. Skidmore politikailag ellentétes nézeteket képviselő tokeneket is készített, például egy olyat, ahol kövér angol lakmározik sült húson és pudingen, míg a másik oldalon egy francia békacombot rág a guillotine árnyékában – „Angol rabszolgaság” és „Francia szabadság” felirattal. Az egyik legmegrázóbb darab pedig egy láncra vert afrikai rabszolgát ábrázoló félpenny, amelyet korai rabszolgaság-ellenes csoportok készíttettek. Felirata: „Nem ember vagyok és testvéred?” Az ilyen érmékkel az emberi egyenlőség eszméjét kívánták terjeszteni.
Tudtad? ( történelmi érdekességek )
| Buzz Aldrin volt az első ember, aki bepisilt a Holdon. Amikor 1969-ben Edwin „Buzz”, a Holdon járt ( második űrhajós, aki a Holdra lépett ), szkafanderének vizeletgyűjtő hüvelye eltört, így nem maradt más választása, mint a nadrágjába pisilni. |
Egyesült Királyság, Middlesex, kb. 1790. Réz félpenny token. ( A kép forrása: invaluable.com )
Bár Spence volt a legtermékenyebb politikai tokenkészítő, más hangok is megszólaltak. William Mainwaring, egy birminghami gombkészítő, 1794-ben egy rendkívül szatirikus és erősen franciaellenes tokent bocsátott ki. Az egyik oldalán ez a felirat olvasható: „Bárcsak Nagy-Britannia örökké az ellenkezője maradna”, míg a másik oldalon Franciaország térképe látható, tőrökkel körülvéve. A térkép minden sarkában lángok csapnak fel, az ország feldarabolva jelenik meg, a „Becsület” felirat a földbe tiporva, a trón fejjel lefelé, a vallás megosztva, a „Dicsőség” áthúzva, és az egész jelenetet vérfoltok borítják. Ez az érme drámai képi eszközökkel fejezi ki alkotója meggyőződését arról, hogy a francia forradalom nem felszabadulást, hanem káoszt és pusztulást hozott.
Egyesült Királyság, Middlesex, 1794 ‘Franciaország térképe’ – szatirikus politikai réz félpenny token ( A kép forrása: ebay.it )
A második tokenhullám ( 1811 – 1815 )
A tokenek története azonban nem ért véget. A napóleoni háborúk idején ismét súlyos aprópénz‑hiány alakult ki, részben a gazdasági bizonytalanság, részben a hivatalos pénzverés akadozása miatt. 1811-ben újra megjelentek a magánkiadású rézérmék, amelyeket ekkor már leginkább „trade tokens” néven emlegettek. Ez a második hullám kevésbé volt látványos és művészi, mint az 1790-es évek termése. A tokenek elsősorban praktikus fizetőeszközként szolgáltak, egyszerűbb kivitelben, kevesebb politikai vagy szatirikus tartalommal. A cél ekkor már nem a társadalmi üzenet vagy reklám volt, hanem a mindennapi kereskedelem fenntartása. A korszak 1815-ben, a napóleoni háborúk lezárultával és a hivatalos pénzverés rendeződésével ért véget. A tokenek ismét eltűntek a forgalomból, és soha többé nem tértek vissza olyan mértékben, mint a 18. század végén.
Ezek a 18. század végi tokenek messze többek egyszerű szükségpénzeknél. Apró méretük ellenére hatalmas történelmi üzenetet hordoznak: megmutatják, hogyan gondolkodtak az emberek szabadságról, hatalomról, igazságosságról és emberi méltóságról egy viharos korszakban. Olyanok, mint egy fémből vert politikai napló lapjai – s egyben emlékeztetők arra, hogy még a legkisebb tárgy is lehet a változás eszköze.
Felhasznált források:
baldwin.co.uk, Remarkable Collection of 18th Century Political Tokens
marxists.org, Thomas Spence ( 1750 – 1814 )
rachelhammersley.com, Trial by Jury
A cikk írásába besegített: ChatGPT ( OpenAI mesterséges intelligencia kutató laboratórium által kifejlesztett chatbot )
A cikk írásába besegített: Microsoft Copilot ( mesterséges intelligencián alapuló digitális asszisztens )
Hirdetés
