Mégiscsak “eredeti” a torinói lepel? Egy friss bejelentés azt állítja, hogy igen!

A torinói lepel körüli vita évszázadok óta tart, hiszen sokan úgy vélik, hogy ez a vászon az, amelybe Jézus Krisztus testét csavarták több mint kétezer éve, miután levették a keresztről. Mások azonban úgy gondolják, hogy a lepel egy középkori hamisítvány. A kutatókat és történészeket különösen a vászon kora és az azon látható férfitest lenyomata izgatja. A keresztény hagyomány szerint a torinói lepel valóban Jézus halotti leple, és a XVI. század vége óta őrzik a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban. A lepel 4,3 méter hosszú és 1,1 méter széles, és halszálkamintásan szőtt lenvászonból készült. A vásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata látható, aki láthatóan megkínzott. A leplen található sérülések – a fején, a kezén és a lábfején, valamint egy szúrt seb a szív tájékán – egyes tudósok szerint a római kivégzési módszerekre utalnak, és ezek alapján állítják, hogy a lepel valóban Jézus testét takarta.

Az első dokumentált feljegyzés a lepelről 1354-ből származik, amikor Geoffroy de Charny francia lovag átadta azt a templom esperesének Lirey városában, azt állítva, hogy ez az a lepel, amelybe Jézus testét csavarták. Azonban nem világos, hogyan jutott hozzá a lepelhez. Később, 1389-ben Troyes püspöke már biztos volt abban, hogy a lepel hamisítvány, és azt állította, hogy egy helyi festő beismerte neki a hamisítás tényét. A püspök azonnal írt VII. Kelemen avignoni ellenpápának, kérve, hogy nyilvánítsa a leplet hamisítványnak. A pápa hivatalosan kinyilatkoztatta, hogy a lepel ember által készített vallási tárgy, nem pedig szent ereklye, ugyanakkor engedélyezte, hogy továbbra is kiállítsák a lirey-i templomban. Közel száz évvel később, 1453-ban, Geoffroy de Charny unokája eladta a leplet a Savoyai-családnak, akik két várat adtak érte Chambéry városában. Azonban 1532-ben egy pusztító tűzvész sújtotta a várost, amely a leplet is megrongálta. Az ereklyét végül 1578-ban a savoyaiak fővárosába, Torinóba vitték, ahol csak kivételes alkalmakkor mutatták be a nagyközönségnek, például 1978-ban, a lepel Torinóba érkezésének 400. évfordulóján. A Covid-járvány alatt, a hívők kérésére, online is elérhetővé tették.

A legújabb kutatások új megvilágításba helyezhetik a lepel eredetét. William Meacham, egy neves archeológus, 2024 áprilisában az Aleteia című lapban publikált cikkében arra törekedett, hogy megcáfolja azt az állítást, miszerint a lepel anyaga középkori. Bár egy 1988-as radiokarbon vizsgálat 1260 és 1390 közé tette a lepel korát, Meacham szerint ez az eredmény hibás lehet. Meacham különböző közel-keleti régiókból származó lenvászonmintákat vizsgált, amelyekről ismert volt a keletkezési idejük. Az eredmények alapján a torinói lepel lenszálai szinte tökéletesen megegyeztek a Júdea korszakából származó mintákkal, így azt állítja, hogy a lepel valószínűleg a Közel-Keletről származik, és nem lehet középkori hamisítvány. Ezt a megállapítást megerősíti az is, hogy a lepel szálai által megőrzött virágpor nyomai a Földközi-tenger keleti régiójában honos növényfajoktól származnak. Egy másik jelentős kutatás, amelyet Liberato De Caro vezetett a Bari Kristálytani Intézetben, 2019-ben kezdődött. De Caro és csapata speciális röntgeneljárást alkalmazott, amelyet általában ásványok és kristályok szerkezetének vizsgálatára használnak, hogy megvizsgálják a torinói lepel egy mintáját. Kutatásuk során megállapították, hogy a lepel anyaga szerkezetében megegyezik egy másik mintával, amelyről ismert, hogy a Masszada Erőd ostromának idejéből származik. Ez az erőd a Holt-tenger nyugati partján található, és az ókori világ egyik legnagyobb erődítménye volt. Az erődítmény történetét Josephus Flavius is említi a “Zsidó háború” című művében. Az erőd elfoglalása után a rómaiak megölték a védőket, kivéve néhány nőt és gyereket, akik túlélték az ostromot. De Caro csapata azt is megállapította, hogy az 1988-as radiokarbon vizsgálat során használt minta nem volt kellően megtisztítva.

Mivel a lepel rengeteg ember kezén ment keresztül a középkorban, szennyeződések maradhattak rajta, amelyek miatt a teszt eredménye téves lehetett, és a vásznat a XIV. századba datálták.  A kutatók szerint a lepel anyaga sokkal elhasználtabb volt, mint amilyennek egy néhány száz éves tárgynak lennie kellene, és legalább 1300 évig egy olyan helyen pihent, ahol a hőmérséklet folyamatosan 20-22,5 Celsius-fok között volt, 55-75 százalékos páratartalom mellett. A leplen látható arcmás is régóta foglalkoztatja a tudósokat. A középkor óta úgy vélik, hogy Jézus Krisztus arcmása látható a leplen. A XX. században több kutatás is arra irányult, hogy kiderítsék, hogyan került a kép a vászonra. 1978-ban egy nemzetközi szakértőkből álló csapat vizsgálta a leplet, de nem találtak festék- vagy pigmentmaradványokat, így kizárták, hogy festmény lenne. 2002-ben Raymond Rogers, a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium munkatársa azt a feltételezést vetette fel, hogy az arcmás a lepel és a belecsavart test közötti kémiai reakció eredménye lehet. 2014-ben egy elmélet szerint a kép egy földrengés következtében létrejövő sugárzás eredményeként jelenhetett meg a szöveten. A vérfoltok vizsgálata alapján megállapították, hogy a leplen AB vércsoportú vér található, amit a Spanyol Sindonológus Központ kutatói erősítettek meg. Néhányan úgy vélik, hogy a lepel valamilyen primitív fotónegatív megoldással készült. A 2024-ben De Caro és Meacham által végzett kutatások újabb információkkal szolgáltak, de a torinói lepel körüli rejtély továbbra is sok megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Az új felfedezések ellenére a lepel valódisága körüli vita még mindig élénken zajlik, és valószínűleg a jövőben is folytatódni fog.

Kapcsolódó tartalom

Eddig is így képzeltük! Mesterséges intelligencia alkotta meg Jézus arcképét a torinói lepel alapján! Nézd meg a képet!