Valóban törvényes volt megölni azokat a bűnözőket, akik „Wanted – Dead or Alive” felirattal szerepeltek a körözési listákon?

A „Wanted – Dead or Alive” feliratú plakátok képe régóta klasszikus hollywoodi eleme a vadnyugati filmeknek. Ezeken a plakátokon gyakran egy hírhedt bűnöző arcképe és egy nagy, fenyegető felirat látható, amely arra utal, hogy az illetőt élve vagy halva várják a hatóságok. A kérdés azonban az, hogy ezek a plakátok valóban léteztek-e, és ha igen, valóban meg lehetett-e ölni valakit jogi következmények nélkül, ha ilyen plakáton szerepelt?

Az első kérdésre a válasz igen, léteztek ilyen plakátok. Számos történelmi példa igazolja, hogy a kormányok és más szervezetek valóban kibocsátottak olyan hirdetményeket, amelyek arra buzdították a lakosságot, hogy egy adott bűnözőt „élve vagy halva” fogjanak el. Azonban ezek a plakátok nem adtak automatikus jogot senkinek arra, hogy következmények nélkül megölje a keresett személyt. Egyik legismertebb példa Jesse James esete, akit a Ford fivérek, Charley és Robert, öltek meg 1882-ben. Missouri kormányzója, Thomas Crittenden, vasúttársaságokkal együttműködve többe ezer  dolláros jutalmat tűzött ki Jesse James és testvére, Frank elfogására. Az ezt követően kibocsátott plakátokon az állt: „Jesse vagy Frank James holtan vagy élve keresve”. Bár a felirat úgy hangzott, mintha bárki megölhette volna őket jogi következmények nélkül, a valóság más volt. Miután Jesse James bandája szinte teljesen megsemmisült, James csak a Ford testvérekben bízott meg, és bevonta őket a családi életébe is. Bob Ford azonban titokban megállapodott Missouri kormányzójával, Thomas Crittendennel, hogy behozzák barátjukat, Jesse-t. Azonban 1882. április 3-án Robert Ford hátulról fejbe lőtte a fegyvertelen Jamest, miközben az egy képet akasztott fel otthonában. Az eset hatalmas szenzációvá vált, és a Ford testvérek azonnal feladták magukat, de meglepődtek, amikor gyilkossággal vádolták őket. Crittenden kormányzó gyors kegyelmet adott nekik, ami arra utalt, hogy tudta, meg akarják ölni Jamest. A Ford testvérek később vándorszínházban újrajátszották a lövöldözést, de a közvélemény megosztott volt róluk. Charley Ford két évvel később öngyilkos lett, míg Bob Fordot 1892-ben lelőtte Edward O’Kelley. Jesse James sírköve Kearney-ben, Missouri államban található. Eredetileg a családi birtokon temették el, de később áthelyezték egy kearney-i temetőbe. Az eredeti lábazat még mindig ott van, bár a család lecserélte a fejfát. James anyja, Zerelda Samuel ezt a sírfeliratot írta neki: „Szeretett fiam emlékére, akit egy áruló és gyáva gyilkolt meg, akinek a neve nem méltó arra, hogy itt megjelenjen.” James özvegye, Zerelda Mimms James, egyedül és szegénységben halt meg.

A “wanted” szó angolul azt jelenti, hogy “körözött” vagy “keresett.” Általában bűnügyi kontextusban használják olyan személyekre, akiket a hatóságok keresnek valamilyen bűncselekmény miatt, és gyakran találkozhatunk vele körözési plakátokon.

Egy fametszet  amely Jesse James meggyilkolását ábrázolja ( A kép forrása: ismeretlen, 1882 és 1892 között )

Jesse James meggyilkolásakor fegyvertelen volt, és semmilyen módon nem állt ellen, így a gyilkosság egyértelműen törvénytelen volt. A korabeli jog szerint ahhoz, hogy valaki jogosan alkalmazhasson halálos erőt, az illetőnek valamilyen módon ellen kellett volna állnia, vagy fenyegetést kellett volna jelentenie a támadó életére. A Ford fivérek esetében, fontos megjegyezni, hogy a kegyelem, amit kaptak, nagy vitákat váltott ki. Sokan azt gondolták, hogy a kormányzó előre tudott Jesse James meggyilkolásáról, és a kegyelmet is előre eltervezték. Ez az elmélet azonban gyengül, ha figyelembe vesszük, hogy Robert Ford, ha tisztában lett volna tettének törvénytelenségével, könnyen kitalálhatott volna egy olyan történetet, amelyben azt vallja, hogy James megpróbálta megtámadni vagy elmenekülni. Az Egyesült Államok jogtörténetében valóban volt egy időszak, amikor legális volt halálos erőt alkalmazni egy menekülő bűnöző ellen, még akkor is, ha az illető közvetlenül nem fenyegetett senkit. Ennek a törvénynek az volt az alapja, hogy egy menekülő bűnöző elfogása különösen veszélyes lehetett, és így a hatóságok úgy gondolták, hogy jobb, ha az illetőt megállítják, még ha ez halálos erő alkalmazásával is jár. Azonban, ha senki sem volt szemtanúja az esetnek, könnyen előfordulhatott, hogy a gyilkos hamisan állította, hogy a bűnöző fenyegetést jelentett, és ezért kényszerült önvédelemre. A történelmi példák között találunk egy híres esetet, amikor Theodore Roosevelt volt kénytelen saját kezűleg elfogni néhány hajótolvajt. Az eset során, bár Roosevelt számos veszélynek volt kitéve, végül nem ölte meg a tolvajokat, pedig könnyen megtehette volna. A történet jól illusztrálja, hogy bár voltak olyan helyzetek, amikor jogilag megengedett lett volna halálos erőt alkalmazni, mégsem volt ez mindig a legjobb megoldás, és az emberiesség gyakran felülírta a jog adta lehetőségeket.

Egy eredeti körözési plakát, amelyet Bonnie Parker és Clyde Barrow ellen adtak ki 1934. május 21-én az Igazságügyi Minisztérium által, a nemzeti gépjárműlopásról szóló törvény megsértése miatt. A plakáton Parker és Barrow egyedi képei, fizikai leírásaik, rokonaik és bűnügyi nyilvántartásaik szerepelnek. A figyelmeztetés szerint rendkívüli óvatosság szükséges a letartóztatásuk során, mivel mindkettőjüket tisztek megtámadásával és meggyilkolásával vádolják. Ezen a plakáton, már csak a sima “Wanted” felirat szerepel, és semmilyen jutalmat nem kínálnak a kért információért. Ezek a plakátok sok esetben nem is voltak annyira “eredményesek”, mint mondjuk a cikkben bemutatottak. De maximálisan törvényesek voltak 🙂 ( A kép forrása: commons.wikimedia.org )

A „Wanted – Dead or Alive” plakátok jogi jelentősége tehát nem abban állt, hogy bárki jogszerűen megölhette a rajtuk szereplő bűnözőket, hanem inkább abban, hogy az ilyen plakátok mögött álló szervezetek – gyakran magáncégek vagy magánszemélyek – különösen érdekelték voltak a bűnözők gyors eltávolításában. Ezek a plakátok gyakran vázlatokat tartalmaztak a bűnözőről, és sokszor még a leírás is pontatlan volt. A való életben ritkán fordult elő, hogy a nagyközönség tagjai próbálták elfogni a bűnözőket; ezt a feladatot többnyire hivatásos fejvadászok ( törvényhozók, angolul: lawmen ), seriffek és marsallok végezték, akiknek ez egyébként is a munkájuk része volt. A plakátokon kínált jutalmat gyakran nem az állam fizette, hanem olyan magáncégek, mint a vasúttársaságok, amelyeknek közvetlen érdekük fűződött a bűnözők elfogásához. Ezek a cégek vagy magánszemélyek gyakrabban alkalmazták az „élve vagy halva” kifejezést, mivel számukra nem volt fontos, hogy a bűnöző élve kerüljön bíróság elé. Az állami hatóságok által kiadott plakátok viszont általában sima „élve” kifejezést használtak, és a jutalom kifizetését az illető elfogásához és elítéléséhez kötötték. Fontos megjegyezni, hogy ha egy magánszemély segített egy fejvadásznak egy bűnöző elfogásában, a jutalom elosztása gyakran vitákat váltott ki. A fejvadászok sokszor maguknak igényelték a jutalom nagy részét, még akkor is, ha a magánszemély végezte el a munka oroszlánrészét. Például a Ford fivérek, akik megölték Jesse Jamest, végül csak a jutalom kis százalékát kapták meg, mivel a többit a helyi hatóságok vették fel. Összességében tehát a „Wanted – Dead or Alive” plakátok valóban léteztek, de ezek jogi értelemben nem biztosították az emberek számára, hogy következmények nélkül megöljenek valakit. A filmekben gyakran ábrázolt szabadság, amellyel bárki megölhette a keresett bűnözőt, a valóságban nem létezett. Ha valaki mégis így tett, könnyen azon kaphatta magát, hogy ő maga is a következő „Wanted” plakáton szerepel. A modern időkben ezek a „Dead or Alive” plakátok már eltűntek, és bár a „Wanted” plakátok még mindig jelen vannak, ma már sokkal szigorúbb jogi keretek között működnek. Egyes esetekben még előfordulhat, hogy valaki hasonló plakátokat helyez ki, de ennek komoly jogi következményei lehetnek. 2018-ban például egy kaliforniai háztulajdonos „Wanted – Dead or Alive” plakátokat helyezett el a házát kiraboló személy képével, és bár a tolvajt végül elfogták, a helyi rendőrség figyelmeztette a háztulajdonost, hogy ha valami történne a tolvajjal, annak jogi következményei lennének rá nézve.

Felhasznált forrás: todayifoundout.com, Could You Really Legally Kill Someone with a “Wanted: Dead or Alive” Bounty on Their Head?