Megdöbbentő információkat hozott nyilvánosságra a görög hírszerzés, Ciprussal kapcsolatban!

A Ciprus megosztottságát és a mai napig fennálló problémákat vizsgáló kérdés megértéséhez a sziget történelmének több évszázados összefüggéseit kell áttekintenünk. A nemrég nyilvánosságra hozott görög titkosszolgálati dokumentumok rávilágítanak az 1974-es események árnyaltabb hátterére, és új megvilágításba helyezik a görög nacionalista puccs és a török katonai beavatkozás körülményeit.

A kiszivárgott dokumentumok tartalma

A görög titkosszolgálat által 50 év után feloldott hírszerzési jelentések betekintést engednek az 1974-es ciprusi válság előzményeibe:

• Előre figyelmeztetések: Már 1974. július 2-án figyelmeztették a hatóságokat, hogy a görög katonai jelenlét Cipruson súlyos következményekkel járhat.
• Kommunista fenyegetés: Egy másik jelentés aggályokat fogalmazott meg, hogy görög csapatok kivonása esetén a sziget a kommunista hatalomátvétel áldozatává válhat.
• Titkos tervek: A jelentésekből az is kiderült, hogy a titkosszolgálat sem volt tájékoztatva a ciprusi államfő, III. Makariosz érsek elleni puccs terveiről, ami súlyos koordinációs problémákra utal.
• A török beavatkozás előrejelzésének hiánya: Ankara katonai terveiről vagy az invázió pontos időpontjáról a törökök előrenyomulása előtt nem készültek jelentések, így teljes káosz uralkodott a görög titkosszolgálaton belül.
• Nemzetközi szereplők viszonyulása: A dokumentumok szerint az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia végig Törökország pártját fogta, különösen Washington politikáját tartották törökbarátnak.

Történelmi előzmények

Ciprus geopolitikai jelentősége az Oszmán Birodalomban és a brit fennhatóság alatt

1. 1878: A Ciprusi Egyezmény: Az Oszmán Birodalom az 1877–1878-as orosz–oszmán háborút követően átadta a sziget közigazgatását Nagy-Britanniának. Ciprus fontos stratégiai pont volt, amely biztosította a britek befolyását a Közel-Keleten és a Kaukázusban.
2. A görög–brit ellentétek: A britek kezdetben szövetségesként tekintettek a görögökre, de az I. világháború alatt, amikor Görögország csak 1917-ben csatlakozott az antanthoz, a bizalom megrendült. Ciprust végül 1925-ben koronagyarmattá nyilvánították.

A görög nacionalizmus és az enózisz mozgalom

A görög ciprióták törekvése a sziget Görögországhoz csatolására ( enózisz ) a 20. század közepén éleződött ki:

• Az 1930-as években felkelések törtek ki a brit uralom ellen, amelyeket levertek, és a görög érdekeket korlátozó intézkedéseket vezettek be.
• Az 1950-es évektől az EOKA nevű görög nacionalista szervezet gerillaháborút folytatott a brit gyarmati kormányzat ellen, amelyhez III. Makariosz érsek is csatlakozott. Az erőszakos cselekmények miatt az érseket száműzték, de ez csak tovább szította a görög-török ellentéteket.

John F. Kennedy amerikai elnök ( jobbra ) és a Ciprusi Köztársaság elnöke, III. Makarios érsek ( balra ) átsétál a Fehér Ház nyugati szárnyának bejáratán egy találkozót követően. Balról jobbra: III. Makarios érsek; George Pelaghias, a Ciprusi Köztársaság protokollfőnöke; a Ciprusi Köztársaság külügyminisztere, Spyros Kyprianou; Kennedy elnök; A Fehér Ház titkosszolgálati ügynöke, Roy Kellerman. Washington, DC, 1962  június 6.

1960: Ciprus függetlensége és az első elnök, III. Makariosz érsek

Bár a sziget formálisan függetlenné vált, a görögök és törökök közötti ellentétek nem csillapodtak. A kormányzati rendszerben mindkét fél egyenlő jogokat élvezett volna, de a görögök domináns szerepre törekedtek:

• 1963-ra a politikai helyzet tarthatatlanná vált, amikor III. Makariosz alkotmánymódosítási javaslatai kizárólag görög érdekeket szolgáltak.
• A “Véres karácsony” néven ismert 1963-as összecsapások során több száz görög és török halt meg, és a helyzet polgárháborúval fenyegetett. A tűzszüneti megállapodás részeként pufferzónát alakítottak ki Nicosiában.

Az 1974-es válság: A nacionalista puccs és a török invázió

Görögországban 1967-ben katonai junta került hatalomra, amely az enózisz végrehajtására törekedett. A junta 1974-ben megszervezte a ciprusi puccsot, melyben III. Makarioszt megdöntötték. Ez közvetlenül váltotta ki Törökország katonai beavatkozását:

• Az Attila hadművelet: Ankara az etnikailag megosztott sziget védelmére hivatkozva bevonult, és a sziget északi részét elfoglalta, ezzel több százezer ember menekülését okozva.
• Az ENSZ beavatkozása: Az ENSZ békefenntartókat vezényelt a térségbe, de az 1974-es status quo máig érvényben van.

Török gépesített egység az Észak-Ciprus megszállásával végződő Attila-hadműveletben 

A nemzetközi közösség szerepe

A dokumentumok szerint a nagyhatalmak Ciprus válsága során Törökországot támogatták:

• Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia stratégiai partnerként tekintett Törökországra a hidegháború közepette, és nem ellenezték a török katonai beavatkozást.
• A Szovjetunió ellenséges volt Görögországgal szemben, amely a NATO tagja volt, így Ciprus helyzete nemzetközi színtéren is eszköz volt a nagyhatalmi rivalizálásban.

Lehetett volna elkerülni a megosztottságot?

A dokumentumok tanúsága szerint több ponton is lehetőség lett volna a konfliktus mérséklésére:

1. A görög és török közösségek közötti kompromisszumok hiánya, valamint a nemzetközi szereplők egyoldalú beavatkozásai tovább mélyítették az ellentéteket.
2. A görög junta túlzott nacionalista törekvései és Ankara gyors katonai válasza lezárt minden lehetőséget a békés rendezésre.

Az 1974-es események következménye a sziget tartós megosztottsága lett, amit a nemzetközi közösség máig nem tudott rendezni.